2008. június 2., hétfő

Utazás a gyerekekkel

Huhh..Texas messze van..ha kitérő nélkül számoljuk, akkor kereken 18 óra az út, visszafelé beiktattunk egy kis vargabetűt is New Orleans felé, így ebből 20 lett..
Nem mondanám egyszerűnek a manókkal való utazgatást- de legalább ugyanennyire élvezetes is a dolog. Általános véleményem róla, hogy nap végére leginkább a szülők fáradnak el:o))
Mivel én nem vezetek, e nemes feladat Gáborra hárult, és szerencse, hogy vett egy navigátort (vagy mifenét, GPS-magyarul), így legalább nem tévedtünk el- lévén én teljesen értelmezhetetlennek tartom a térképeket (na jó, azért fejlődőképes vagyok)és ebben sem tudok neki érdemében segíteni. Rám hárult így a gyerekek teljeskörű szórakoztatásának feladata, ami most összevetve az eddigiekkel, meglehetősen sétagaloppnak volt mondható.
Szerencsére évről évre nőnek (mi lenne, ha nem így lenne?), okosodnak, egyre több minden köti le a figyelmüket, és újabban igazán jó cimborái lettek egymásnak- tehát nem kellett a teljes utat a két gyerekülés közé szorítva megtennem, mint eddig, hanem azért az anyósülésen is trónolhattam kedvemre.
Vittünk először is magunkkal egy remek találmányt, egy ölbe tehető, rajzolótáblát (mi mást? :)), rengeteg zsírkrétát, és a hosszú útra való tekintettel belecsempésztem néhány filctollat is (nem használjuk őket, nem szeretem, mert túl kontúrosak).
Rengeteg szebbnél szebb rajz született- no de egy idő után "uncsi" volt már rajzolgatni..kaptak a lányok egy lapot, és figyelniük kellett a madarakat odakint, aztán gyorsan lerajzolni őket..majd a piros autókat..majd a kamionokat..majd egyáltalán nem érdekelte már őket mindez..
No, akkor elő a könyvekkel..olvasás, meseköltés..bábozzunk az ujjainkkal, játsszunk el rövid mesét-te vagy a gomba, én a nyuszi..barkochbázzunk..ez volt az egyik legviccesebb rész, mert Abigél is barkochbázott velünk..járt az agyacskája, és nagyon ügyesen válaszolgatott, néha mondjuk elfelejtette, mire is gondolt, nyúlra vagy zsiráfra netalán...
Út közben kitaláltunk még valamit, Anna emlékkönyvnek nevezte el. Egy nagy füzetbe megírtuk-megrajzoltuk az utazás történetét. Anna saját rajzokkal illusztrálta a mesét, Abigél és én közösen készítettük el a képeket (majd feltöltöm őket). Amolyan Anna-Peti mintára készült mesekönyv lett belőle, csak saját rajzokkal és élményekkel ,nagyon szeretik.
No, hát ez az utazás idilli része- volt ennél kevésbé az is, de szerencsére hamar sikerült átlendíteni őket rajta. Éhesvagyokszomjasvagyokpisilnikellfáradtvagyokstb. például MINDIG van, de elég nagy naivitás lenne a részünkről úgy belevágni az utazásba gyerekekkel, hogy ezekkel nem számolunk előre..
Egyszóval jó volt, és élvezték az utat a lányok..mi is velük.
Képeket, élménybeszámolót töltök fel mihamarabb!

3 megjegyzés:

tollpihü írta...

jó, hogy megjöttetek :) igazán leleményesen felksézültél a szórakoztatásukra, de mit is várhattam volna Tőled ;)

Etus írta...

Kedves Noemi, orulok hogy megjottetek, hianyoltam mar a blogbejegyzeseket... :)

Noémi írta...

Köszönöm:-))
Bátorítsatok csak, mert ellustultam a"hosszú" nyaralástól!