Aki egy kicsit járatos az ételek világában, tudja, hogy egyáltalán nem mindegy, milyen a tálalás, milyen alakúra vannak felvágva az ételek. Más íze van a Farfalle- tésztának, mint a spagettinek, noha ugyanolyan durumlisztből készült mindkettő. Más íze van a vörösbornak, ha különböző alakú poharakban szolgálják fel. Más íze van a gombának, ha nagyobb darabokra vágjuk és úgy keverjük a spagettiszószhoz, mintha apró kockákra irdalva kerül bele a szószba.
Egyáltalán nem csodálkozom tehát, hogy a gyerekeim ennyire szenzitívek arra, hogy milyen alakúra vannak vágva az ételek, és ennek függvényében eszik vagy nem eszik meg azt, amit eléjük teszek. Talán a gyerekek még sokkal ösztönösebben érzik a különbségeket, amelyeket mi időhiány, egyszerűség vagy ki tudja mi miatt már nem érzékelünk. Elveszítettük a képességünket, hogy a nüansznyi részleteket észrevegyük, megéljük, meglássuk. Engem mindig meglep, mennyi apróságot tudnak érzékelni a gyerekeim, amelyeket én már csak nagyon nehezen veszek észre. Csalhatatlan például az időérzékük, mindig szinte ugyanakkor éhesek, szomjasak, álmosak, akarnak levegőre menni. Előre érzik a frontokat, a teliholdat, az időjárási változásokat, a napszakok apró változásait is jelzi a testük, lelkük. Megérzik, ösztönösen tudják, ki szereti őket, ki hazudik, ki igaz ember. Emlékeznek igazán fontos dolgokra (érzelmekre, hangulatokra, fontos részletekre) és kizárnak számunkra lényeges, ám annál materiálisabb jellegű dolgokat az emlékezetükből.
Miért írom ezt? Hosszú bevezető után egy kis apró dolog, vettem egy almaszeletelőt..régóta nem esznek almát, mert..nem tudom miért, de amióta ezzel vágom fel, naponta többet is.
És hogy eszik meg pl. a karfiollevest? Úgy, hogy tündérlevesnek hívjuk. Ha azt mondom, hogy karfiol, kijelentik, hogy utálják.
A cukkini szót sem szeretik, de ha simán "egészséges zöldnek" hívom (akárcsak a spárgát újabban), akkor megeszik.
Tegnap például egészséges zöldes, sajtos "nap" volt a vacsora- azaz sült puliszka spárgával és sajttal, Kata blogjáról.
:))
