2008. június 18., szerda

Nyári könyvolvasó program


Mivel gyalog megközelíthető távolságban található a könyvtár -de főleg azért, mert szeretünk sokat olvasni-, gyakran járunk ide.
Múlt héten kezdődött el a Summer Reading Program, amelynek lényege, hogy minden tíz elolvasott könyv után választható egy apró ajándék- így próbál a könyvtár minél több könyvbarátot toborozni.
Bevallom, az ajándék miatt hezitáltam, mert nem akartam, hogy külső motiváció miatt olvassunk, darabszámra könyveket..de aztán belegondoltam, hogy mennyi könyvet dolgozunk fel, hogy heti kétszer járunk ide, és minden alkalommal, ha erre biciklizünk, úgy kell megfékezni a gyerekeket, hogy ne vegyünk már ki több könyvet (60!! darab a limit), tehát a motiváció abszolút belső..és az ajándék könyv..oké- gondoltam némi gondolkodás után- vágjunk bele....
Sikerült jobbnál jobb meséket leemelni a polcról.
Ha már lúd, legyen kövér, megosztom Veletek is az arra érdemeseket..

Napi

Egy indián kislány álomszerű-mesés története, már a művészi illusztrációk miatt is érdemes átnézni a könyvet. A történet bemutatkozással kezdődik, Napi elmeséli, hogy ő egy szegény sorból származó mazateca kislány,aki egy kis faluban él. Nincs semmi szánalomkeltő a szegénységben, semmi megindító, egyszerűen tényként közli velünk. Mesél a hatalmas pachota fáról, amely alá hűsölni ülnek, a nagypapa meséjéről, a darvakról, amelyek ellepik sötétedéskor a fát. Mesél a délután színeiről, mely vörös néha, mint a tűz, amelyen tortillát sütnek, néha lilába öltözik, mint a ruháikra hímezett virágok és madarak, néhol zöld, mint a folyó mélye. Az élet apró örömeiről, az álmokról, a szépségről, a madarakról..
Mélyen megindító ez a történet, mert csupa olyan értéket tár elénk, ami karnyújtásnyira ott van mindannyiónktól, mégis valahogyan olyan nehéz észrevenni, meglátni, átélni.
Őszintén remélem, hogy nem csak a gyerekek képesek erre...
... hogy a nélkülözés ellenére mi is figyelünk még a délután színeire, a fákra, az álmainkra.
...hogy az álmaink csupa lepkeszárnyú csodák, amelyekhez nem pénz kell, csak szárnyak, hangulatok, színek és fények.
...hogy az életet teljesnek látjuk akkor is, ha egész életünkben "csak" egy fa alatt üldögélünk és a délután színeire figyelünk.
..hogy a repüléshez nem kell más, mint a saját belső szabadságunk.

Nincsenek megjegyzések: