Egy kis ajanlo

Indian tortenetek es kornyezetvedelmi gyakorlatok gyerekeknek

Akik ismernek, tudjak, miert ajanlom ezeket a gyakorlatokat.
Miert epp az indianoktol tanulunk? Mert mindig racsodalkozom arra a hihetetlen bolcsessegre, egyszerusegre es szellemmel telitettsegre, amellyel ez a nep rendelkezik..
Mert szamomra az "indiansag" egy egyszeru kepben kifejezheto: keves beszeddel, tettekkel ugy elni, olyan lukteto egysegben az EGESZ-szel, amilyen harmonia a mai vilagunkban mar nehezen elkepzelheto. A test-lelek es szellem egyutt rezeg..
Az indian letformara tokeletesen passzolnak Marai szavai:

Minden szavadat úgy írni le, úgy ejteni ki, hogy elbírja a világi valóság teherpróbáját is. Talán ez az írás és az élet titka. Mert hasztalan áll a szó helyén az irodalmi térfogatban, ha a világi térfogatban nem bírja el a valóság légköri nyomását.

Im egy kis leiras, hogyan lehetunk indianok a gyerekeinkkel:


TARTALOM
A könyv minden fejezete egy indián legendával kezdődik és a történethez kapcsolható természet-tudományos és környezetvédelmi ismeretekkel folytatódik. Az indián mesemondók szerint a történeteknek olyan erejük van, hogy még a növényekre és az állatokra is hatnak. Ezért csak télen szabad mesélni, ugyanis ha máskor mondanák a történeteket, a növények is ezekre figyelnének és "elfelejtenének" növekedni és teremni. Bizonyos állatokról, pl. a prérifarkasról csak óvatosan szabad mesélni, nehogy magukra haragítsák őket az emberek. Az indiánok még szavakkal sem sértik meg a többi élőlényt, nemhogy tettekkel. A történetek az Észak-amerikai indián őslakosság hitvilágában gyökereznek, de sok motívum meg-található az európai népek mítoszaiban is. Pl. az özönvíz, az istenségtől az emberek számára ellopott tűz motívuma. A gyerekek könnyen elfogadják, hogy a mesék és a legendák világában helye van a fantasztikus, emberfölötti elemeknek, akár indián, akár más történetről van szó. A természeti népek többet tudnak az embernek a természethez és a többi emberhez fűződő harmonikus viszonyáról, mint mi. Ezért amikor olvassuk ezeket a történeteket, dobjuk el a XX. századi európai ember gőgjét. A könyv a természettudományos ismeretek mellett morális tartalmat is közvetít. Érdemes idézni Chief Oren Lyons indián főnök 1979-ben elhangzott szavait, amelyeket az amerikai indiánok hat különböző népének képviselőihez intézett: "Feladatunknak tekintjük, hogy szóljunk a természetért, mert felelősséget érzünk iránta. Az ember ma úgy lépked a Földön, hogy azt gondolja, törvényei felsőbbrendűvé teszik. Azonban létezik egy magasabb rendű törvény, amely a Föld minden élőlényére vonatkozik."

Gyurmaország tündéreknek

Rég nem írtam a kreatívkodós részlegünkbe. Nyár lévén sokkal másképp zajlanak most a napjaink. Rengeteget vizezünk, sarazunk, járunk a természetben, kagylókat, kavicsokat gyűjtünk (ezekből igen, rengeteg érdekes dolgot készítünk, majd képek is lesznek).
Legújabb kedvenc játékunk a manókeresés. Van egy nagyon jó manós könyvünk. Ebben nagyon részletes képek és leírások vannak a manók világáról. Hol élnek, és hogyan, mit esznek, hogyan öltözködnek, milyen viszonyban vannak a világgal, az állatokkal.. Elsa Beskow gyerekmeséi közül is rengeteg szól manókról, a szokásaikról. Fontosnak tartom, hogy ez elementárvilág lényeivel megismerkedjenek a gyerekek, ezért sokat foglalkozunk a tündérek, manók világával. Új felfedezett Daniela Dresher, akinek egyszerű és szépen illusztrált könyvei a legfrissebb házi kedvencek.
No, szóval a manókeresésről. A könyvek szerint a manók a fák üregeiben, odúiban élnek, közel a gyökerekhez. Keresni szoktunk odvas fákat, leguggolunk, és figyelünk. Gyakran képzeletbeli párbeszédeket folytatunk az apró sipkásokkal, sokszor pedig egyszerűen elképzeljük, hogyan is nézhet ki belül a lakásuk, milyen manók élhetnek ebben a fában. Van, hogy megpróbálunk manónyelvet kitalálni, van, hogy ételeket készítenek a gyerekek, és az odú elé teszik.

Így tettek a legutóbb a tündérházunkkal is. Gyurmából (most semmi fakszni, nem házi készítésű, hanem egydolláros UV-színű volt otthon) mindenféle lakásdekorációt és háziállatot készítettek a lányok a tündéreknek. Saját kezűleg ki is dekorálták az alkotásokat kövekkel, levelekkel. Abigél rengeteg kukacot gyúrt, Anna pedig mindenféle állatot formázott. Néhány aranyos a repertoárból:


Állatkert- Anna




Csiga- Abigél műve (egyedül!!!)





Nyuszi- Abigél műve




Nyuszi- Anna műve




Gyurmatündér ebéd közben




Abigél kukackészítés közben




Anna és a gyurmatündér




Alkotás közben




Virágszirmokkal ékesített tündérház




Csigabiga- Anna alkotása




Hajó a tündérházba

Nyári könyvolvasó program

Mivel gyalog megközelíthető távolságban található a könyvtár -de főleg azért, mert szeretünk sokat olvasni-, gyakran járunk ide.
Múlt héten kezdődött el a Summer Reading Program, amelynek lényege, hogy minden tíz elolvasott könyv után választható egy apró ajándék- így próbál a könyvtár minél több könyvbarátot toborozni.
Bevallom, az ajándék miatt hezitáltam, mert nem akartam, hogy külső motiváció miatt olvassunk, darabszámra könyveket..de aztán belegondoltam, hogy mennyi könyvet dolgozunk fel, hogy heti kétszer járunk ide, és minden alkalommal, ha erre biciklizünk, úgy kell megfékezni a gyerekeket, hogy ne vegyünk már ki több könyvet (60!! darab a limit), tehát a motiváció abszolút belső..és az ajándék könyv..oké- gondoltam némi gondolkodás után- vágjunk bele....
Sikerült jobbnál jobb meséket leemelni a polcról.
Ha már lúd, legyen kövér, megosztom Veletek is az arra érdemeseket..

Napi

Egy indián kislány álomszerű-mesés története, már a művészi illusztrációk miatt is érdemes átnézni a könyvet. A történet bemutatkozással kezdődik, Napi elmeséli, hogy ő egy szegény sorból származó mazateca kislány,aki egy kis faluban él. Nincs semmi szánalomkeltő a szegénységben, semmi megindító, egyszerűen tényként közli velünk. Mesél a hatalmas pachota fáról, amely alá hűsölni ülnek, a nagypapa meséjéről, a darvakról, amelyek ellepik sötétedéskor a fát. Mesél a délután színeiről, mely vörös néha, mint a tűz, amelyen tortillát sütnek, néha lilába öltözik, mint a ruháikra hímezett virágok és madarak, néhol zöld, mint a folyó mélye. Az élet apró örömeiről, az álmokról, a szépségről, a madarakról..
Mélyen megindító ez a történet, mert csupa olyan értéket tár elénk, ami karnyújtásnyira ott van mindannyiónktól, mégis valahogyan olyan nehéz észrevenni, meglátni, átélni.
Őszintén remélem, hogy nem csak a gyerekek képesek erre...
... hogy a nélkülözés ellenére mi is figyelünk még a délután színeire, a fákra, az álmainkra.
...hogy az álmaink csupa lepkeszárnyú csodák, amelyekhez nem pénz kell, csak szárnyak, hangulatok, színek és fények.
...hogy az életet teljesnek látjuk akkor is, ha egész életünkben "csak" egy fa alatt üldögélünk és a délután színeire figyelünk.
..hogy a repüléshez nem kell más, mint a saját belső szabadságunk.