2008. május 26., hétfő

Megerkeztunk szerencsesen..

..San Antonioba. Rekkeno a hoseg, nagyon szep minden, a lanyok lelkesek- vegigultek, enekeltek turelmesen a 18 oras utat, egy szavunk sem lehet-..
Nemsokara jelentkezem! (lehet,hogy kepekkel is, ha osszejon)
Udv mindenknek!

2008. május 23., péntek

Sziasztok!

Egy hétre elutazunk (Texas- lesznek képek is!:o))), de azért hébe-hóba "itt "leszek a blogon..
Szilda, kérlek írd meg az emilcímedet, hogy el tudjam küldeni a fotókat!!!
Mindenkit puszilunk, hamarosan jelentkezni fogunk!

Abigél kérdése

-Anya! Hol van a "mi ez"??

..a kérdés találóan lefedi a mostani gondolataimat..például a hazaköltözés kapcsán is gyakran jut eszembe:-)))

2008. május 22., csütörtök

Visszatekintés- Óvodai szereplés, alkotások









Anna óvodai évzárójáról már írtam..
Sokáig tároltuk a falon a képeket, amelyeket az óvodában készített. Édesek, kedvesek, de lehet, hogy most megint nagyon kukacos leszek..
Előre szeretném bocsátani, hogy NAGYON HÁLÁS VAGYOK ENNEK AZ ÓVODÁNAK, ÉS AZ OTT DOLGOZÓ PEDAGÓGUSOKNAK, mert szerették, óvták, befogadták a gyerekemet, mert kedvességet és szeretetet kaptunk Tőlük..mert csupa lelkes, kedves, JÓ Embert ismertem meg itt,akiknek hálával tartozom! Ami ellen most kukacoskodom, az inkább módszertani jellegű dolog..ami még jobban megerősített abbéli meggyőződésemben, hogy otthon a Waldorf-utat fogjuk választani..
Az itteni óvodában évi néhány alkalommal "önkénteskedni" kell, ez kvázi azt jelenti, hogy a szülő bemegy, és dadusnéniként funkcionál a nap folyamán. Igen költséghatékony megoldás, mert minden napra jut egy szülő-aki természetesen ingyen dolgozik ilyenkor-azaz nem kell felvenni dadust a gyerekek mellé az óvodának..a szülő pedig belepillanthat az óvodában folyó munkákba, láthatja, hogyan viselkedik a közösségben a gyermeke,stb..
No, egy ilyen alkalommal egy kreatív-projectben vettem részt..
Hm..túl azon, hogy fel volt rajzolva minden lapra egy előre megrajzolt madár, a színek is ki voltak készítve, milyenre KELL festeni a madarat. Az óvónéni be is mutatta..sárga a szeme, kék a tolla, narancs a csőre..Jajj, hol van itt a kreativitás?? A SZABAD alkotás öröme? Vagy a választás szabadsága? Persze, szerencsére minden madár azért másmilyen lett-hihetetlen, mennyire szét tudja feszíteni az egyéniség a korlátokat..15 féle előre rajzolt kék madár keletkezett narancs csőrrel, sárga szemmel..mint ahogyan mindenki másként néz ki uniformisban is..
Aztán előre gyártott színező lapokat kellett kiszínezni..Anna zöld arcot szeretett volna adni egy emberkének, de azt nem lehetett..mert zöld arcú ember NINCS!
Szegény Picasso vagy Chagall..mehetettek volna nyugdíjba mindketten ezek alapján..Zöld arcú ember IGENIS van! Például a Hollókirály című mesében, vagy amikor kékre-zöldre vált az ember dühében, vagy mittomén..
Egyszer láttam egy Anti-színező Könyvet..alkoss, szabadon..kötöttségek nélkül..DE jó lenne..legalább az óvodában..persze, könyv nélkül is lehet..homokba, hóba rajzolni..földre, téglával, krétával, üveggolyóból, homokból, festékkel, majonézzel tányérra..zöld fejű, piros fejű, akármilyen alakú csodát,olyat, amilyen a fejükben van..ami által megnyilvánulhatnak a gyerekek, ÚGY, ahogyan akarnak..hogy valóban KI TUDJÁK FEJEZNI azt, AMIT akarnak..
Jaj, nem bántani akarom én a MI óvodánkat..nem bántani a pedagógusokat..nem kukacoskodni, okoskodni, mittomén..csak kérni, vagy inkább bátorítani, hogy merjünk másképp is..
No, és itt van néhány fotó is..kiválogattam a képek közül LEGINKÁBB olyanokat, amelyekben szabad keze lehetett a lányomnak..helyes, édes mind egyébként..dekoratív, miegyéb..csak KÖTÖTT..ez vele a bajom..ha lehet ilyet mondani..
Persze, az igazsághoz hozzátartozik, hogy Anna IMÁD ilyeneket csinálni, és kellenek is neki a kézműves-jellegű fogalkozások, amikor is lepkét, akármit készít különböző anyagokból..vannak technikák, amelyek viszonylag kötöttek, de ezeken belül is olyan jó lenne szabadabban mozogni néha..
A festés, rajzolás viszont abszolút szabad kellene legyen ebben az életkorban, szerintem..
Na, mindegy, ez most kijött belőlem, és remélem, nem bántottam vele senkit..

2008. május 21., szerda

Méregdrága játékok







Újabban lépten-nyomon tündérházat építünk..mindenhol..játszótéren, homokban, "kiskertben" (ami erkély), lakásban..miből? Mindenből, amit csak találunk..
A "fő szentély" persze a kerti házikó, ide költözött be a "házi tündérünk". Amikor a lányok homokoznak, gyurmáznak, mindig Neki sütnek valamit, a kis házban aztán megterítik az asztalt (nagy kő, leterítve levél-terítővel), köré rendezik a székeket (tobozok) és már kezdődhet is a tündér-lakoma. Kis héjban vizet gyűjtenek, ez a mosdótál. Magokat gyűjtenek az éléskamrába téli eleségnek. Kőágyat vetnek meg, kavicspárnával, levél-takaróval a tündérnek. Botokból, kérgekből újra és újra átépítik a lakosztályt.
A minap találtunk egy igazi madárfészket (üresen), ez adta az ötletet, hogy tegyük a ház tetejébe. Anna madarakat szeretett volna bele, volt is néhány pomponunk, szemet, csőrt ragasztottunk rá. Ha már a tündérházba, akkor az évszakasztalra is tettünk, hiszen mindenhol kismadarakat látunk, figyelünk. Fűzfaágból kissé csálé fészket csináltunk nekik, és máris lehetett hordani a kukacot a madaraknak..

Valamikor olvastam a Momót (Michael Ende). Egy "meseregény", amely arról szól, hogy egy tiszta és szép világból hogyan tűnnek el alapvető emberi értékek, érzelmek..a "szürke urak" elkezdik lopni az időt, mindenkinek egyre kevesebb lesz belőle, és lassan elsivárosodik minden..
A kezdetekkor a gyerekek együtt játszottak a kis Momóval, egész nap, zuhogó esőben, különféle kitalált varázsmesét..Aztán amikor megérkeztek a "szürke urak" már csak beszélő Bibi bébi babákkal játszottak a gyerekek, amelyek előre gyártott sablonszöveget "mondtak"..

A regény ajánló versikéje így szól:

"Sugarad mindent fénybe von.
Honnan jön, nem tudom.
Olyan közelről s olyan messziről.
Neved nem ismerem.
Bárhonnan sütsz az ég felől:
Ragyogj, kis csillag, fényesen!"

(régi ír gyermekdal nyomán)

Játékok özönében


A hét végén elkezdtünk szelektálni- mit vigyünk haza és mit ne..rengeteg felesleges dolog felhalmozódott, és szívem szerint nagy részétől mindenféle lelki trauma nélkül megválnék. Nagy részüket úgy tűnik, sikerül elajándékozni.
A legnagyobb bajom a játékokkal van..nem szeretem, ha "sok" játék halmozódik fel, mert egyrészt semmi szükség rá, másrészt a legjobban mai napig a botokkal, kövekkel, vízzel játszunk..de azért lett, sok..Sokat kaptunk, sokat vettünk. Itt nagy hagyománya van a garage sale-nek, ami egy remek ötlet, a kidobásra ítélt cuccaikat értékesítik így emberek, fillérekért..mindenki jól jár, vettünk itt már fakirakót 25 centért például..sajna sok olyan cuccunk is van, amivel "nem értek egyet"- műanyag prüntyögő játék, műanyagfejű baba, plüssdögök-ezeket mind kaptuk és mind kedves emlék emiatt, de jórészüket az első örömroham után "elpakoltam"..Tudom, hogy sokan felszisszennek erre, de nem akarom ilyen játékokkal bombázni a lányokat, ha lehet..
Annának 3.szülinapjára varrtam egy babát, igaz, hogy kissé csálé lett, meg azóta ki is szakadt, koszos, miegyéb,..de..ezerféleképp használja, imádja, mert ilyen "csak neki" van az egész világon!
Szóval, bevontam a lányokat a szelektálásba..és megdöbbentő, elővettem az eltett prüntyögőket, nagyszemű kócbabákat, és világfájdalom és minden különösebb kötődés nélkül dobták bele a zsákba..alig maradt vackunk..jó érzés volt, mert stresszeltem tőle egy kicsit, mi lesz, ha meglátják őket..fog-e fájni, tudnak-e különbséget tenni értékes és értéktelen között?
Leszedtük az óvodában készült alkotásokat is a falról, hiszen vége az óvodának..láttuk az egész évet, együtt a falon, de most búcsút mondtunk..kiszedtük a "fontos" rajzokat, a többit együtt dobtuk ki, előtte azért lefényképeztük..maradjanak meg valahol a gépen..
A válogatás után olyan "más" hangulatunk lett, csupasz a fal, kevesebb a játék, mégis jobban tudnak játszani! Viszont ígéretet tettem: hazautazás előtt varrni fogok nekik két "barát-babát", akik velünk utaznak haza és velünk maradnak mindvégig..huhh..csak a varrógépet kellene megcsináltatni hozzá..

2008. május 19., hétfő

Főzés, recept, hajtépés







Ma itt volt Andi. A lányok épp vitatkoztak. Ő ekkor szóba hozta a blogot-és ez egy jó tükör volt, mert talán sokan így láttok, pedig nem így van:-)..hogy nálunk mindig minden idilli és pihepuha, lepkeszárnyú kreatívkodással, romantikus filmbe illő sétákkal, esős ugrabugrákkal telnek a napok. Nem. Remélem, nem gondoltátok, hogy így van. A lányok sokat veszekednek, Abigél épp dackora teljében, bontakozó és elég erős akarata nap mint nap tombol, néha váratlan kitörésekkel "szórakoztatja" a családot. Én is gyakran vagyok fáradt, inkább többször, mint kevesebbszer. Ordítani is szoktam.

DE..eszembe jut erről egy beszélgetés a fotózásról. Számtalan megrázó képet lehet készíteni a világról, figyelemfelhívó jelleggel, bemutatva, milyen "rosszul is élnek mások"..nyomornegyedekről, nélkülözésről, betegségről. Ugyanakkor a világ tele van apró kis csodával, ami mellett elsétálunk..miért nem ezekre összpontosítunk inkább?
Amikor Anna pici volt, akkor sokat masszíroztam..Leboyer Shantala című könyve nagyon megfogott, ugyanis egy olyan technikáról ír, melyet egy mozgássérült (nem emlékszem pontosan..) indiai asszonytól tanult, aki egy kalkuttai nyomornegyedben élt..mégis megkapó volt látni a szegénység és a nélkülözés közepette hogyan nyúl a babájához, milyen természetességgel, könnyedséggel.
Ezt tapasztaltam Peruban is- a legdrámaibb szépség sokszor ott virágzott, ahol a legnagyobb nyomor volt látható.
Talán egy kicsit szélsőséges a példa..
De gyerekeket nevelni valóban nem egyszerű..és néha az ember a haját tépi tőle, fárasztó, embert próbáló..CSAK erre fókuszálni viszont nem akarok..nem szeretnék..nem tudok..
Ha a mai napunkat ebből a szemszögből nézem, akkor például tök sokszor perlekedtünk- de hiszem azt is, hogy ez is jó valamire- leginkább arra, hogy megtanuljunk együtt élni minden új pillanatban..és igen, ma is borotvahaboztunk..ez volt a kellemes rész:-) Utána feltöröltem az egész étkezőt.

És ezért is szeretek főzni velük, mert ugyan háromszor annyi időbe telik és hatalmas káosz a vége- és persze nem minden nap, és nem állandóan tesszük így, de sütikészítés esetében pl.mindig együtt- de tök jó élmény is!!

Kapcsolódván pedig a sütéshez és a képekhez a receptet itt találtam, és túlzás nélkül mondom, hogy "majdnem" egyedül dobták össze a lányok a finom uzsit (közben néhány tofudarabkát elmajszoltak juharsziruppal:-))..Persze az igazság-oldalhoz hozzátartozik, hogy fél órát súroltam utána a konyhapadlót, no de mindegy:-)

2008. május 18., vasárnap

Tapicskolás-varázsélmények












Az utóbbi három hét meglehetősen esős-borongós-hideg volt..és hát Apa sem volt itthon..kimozdulni sem nagyon tudtunk..így megpróbáltuk a napokat "feldobni" mindig egy kis "extra őrültködéssel"..
A lányok nagyon szeretnek festeni, rajzolni, és valljuk be őszintén, én is imádom az ilyen jellegű foglalatosságokat, ezért nagy öröm nap mint nap leülni velük, és újabb és újabb dolgot alkotni közösen, mellettük festeni, vagy csak figyelni, fotózni őket, ők hogyan teszik.
Azt hiszem, nem írtam még, de nagyon fontosnak tartom, hogy ne legyen semmi sem "direkt", úgy fessenek, kevergessenek, alkossanak, ahogyan nekik tetszik.
Talán még kötetlenebb műfaj igen szakszerűen megfogalmazva a "tapicskolás". Hihetetlen nagy élmény, amikor az alkotásban nem csak a szem és kéz vesz részt és az ecset a "közvetítő közeg", hanem szó szerint "kézzel alkotunk".
(Most nem az ujjfestésre gondolok, de majd egyszer arra is szeretnék itt sort keríteni..)
Számtalan érdekes, izgalmas művészi lehetőség rejlik különböző anyagokban: festékkel elkevert meleg tapétaragasztóban való matatás (ezt még nem próbáltam a gyerekekkel, csak nekem vannak élményeim), illetve a képeken illusztrált kukoricaszirupban, kukoricakeményítőben és haj-illetve borotvahabban való tapicskolás.
A kukoricaszirupos dolog az eső miatt "jött". Kék festéket kevertünk a szirupba, és elindult a kenegetés, festegetés, ragacsolás. Érdekessége, hogy amikor "megszárad" (teljesen soha), fényes és csillogó felületű marad, akár az eső. Abigél kérésére felhőt is rajzoltam a kék papírra, amire kente- bár nem nagyon szeretem a kontúrozott rajzokat..szerencsére őt sem gátolta a felhő képe az alkotásban.
Egy másik nap kukoricakeményítőt kevertünk össze langyos vízzel, és így egy nagyon érdekes tapintású dolgot kaptunk. Olyan gyurmaszerű, szilárdnak tűnő "valami" lesz belőle, amely igen csalóka, ha meg akarod gyúrni, hirtelen folyóssá változik, de közben az ujjaid között mégis kemény marad..nagyon nagy élmény volt folyatni, gyúrni, figyelni.
A habos "festés" a kedvencem. Engem ugyanis egy kicsit a zen filozófiára emlékeztet. Percek alatt lehet varázsolni, aztán percek alatt el is tüntetni az alkotást- benne van a pillanat varázsa, szépsége, múlandósága és az alkotás öröme és spontaneitása egyaránt. Egyszer láttam egy boltban egy zen "rajzolókát" egy spéci kis táblára kellett vízbe mártott bambuszecsettel festeni. Mire kész lett a kis kép, már kezdett is felszívódni, így gyönyörködni benne csak az apró, félkész pillanatokban lehetett..gyönyörködni az alkotásban magában a mű helyett..lenyűgöző.
Egy érdekes kézműves könyvben találtam egyszer egy klassz dolgot: virágokkal díszített fagyasztott tálacskát, amelybe hűtött desszertet lehet tenni. A tálacska szobahőmérsékleten csak percekig "bírja", aztán potyogni, olvadni kezd..de a pillanatnyi varázs megmarad..erre kell odafigyelni..
Anna természetesen királylányokat rajzolt a habba, újra és újra, Abigél pedig napocskát. Én pedig figyeltem őket, és arra gondoltam, milyen jó lehet gyereknek lenni, amikor ezek a varázsélmények egész lelkünkre hatnak, kikapcsolva minden gondolkodást.:o)

2008. május 17., szombat

Néhány paparazzi fotó a lányokról

Lejjebb pedig egy Anna-történet..
Később bővebben, de most aludni megyek! :-))
Jó éjt-szép napot!

















Anna aranyköpése

Ma délelőtt Andiéknál voltunk. A sztorit csak másodkézből ismerem, de így is vicces. Andi valamit kért a nagyobbik lányától, Jankától (aki egyébként 13 éves). A "feladat" valami egész egyszerű "hozd ide"-szintű dolog volt, nem a lakás teljes felmosására vagy neadjisten szeméthordásra vonatkozott..Anna mindenesetre őszinte csodálkozással (és gondolom kis megrökönyödéssel) kérdezte meg Anditól:
-Andi, te dolgoztatod a gyerekeidet???

2008. május 16., péntek

Jó híííír!

-Megérkezett Gábor!
-Nemsokára tengernyi új kép lesz a blogon! (szám szerint 477-et készítettem az elmúlt három magányos hétben)

2008. május 14., szerda

Tündérek




A tündérek nem csak a mesés estéken látogatnak el hozzánk, de egészen lüktető kapcsolatban állnak napközben is a gyerekekkel. Áprilisban rengeteget ültettünk- a kis növények már elkezdtek kibújni, a zöld levelek között felbukkantak a bimbók is, melyekben mind-mind egy virágtündér lakozik. Tündérek jelennek meg a rajzokon, tündérek hozzák el az évszakokat. Az időről időre megújuló évszakasztal mindig rejt tündéreket, tavasztündért, hóvirág-tündérkét, a sétáinkon gyűjtött faágak mögül manók kukucskálnak ki apró fejecskéikkel.
Tavaly készítettem négy kis tündért, ők hozzák hozzánk az évszakokat. Az "alaprecept"- azaz hogy hogyan készülnek a kis tündérkék- ,Salley Mavor könyvében található, akit érdekel, majd részletesebben leírom, hogyan készülnek- mert nálunk ez a könyvecske egyelőre nem kapható. Az alap igen egyszerű, ám időigényes, de csak a szárnyaló fantázia szabhat határt, milyen tündérkéket varázsolunk a gyermekeinknek..
Készítettünk a kertbe egy kis tündérházat is, ide költözött be a láthatatlan házi tündérünk, ezért minden nap illő fogadtatásban részesítik a lányok: sütit sütnek neki, friss virágokat tesznek a kertjébe..Felfedeztem egy kis könyvet a tündérház-készítésről, mintha csak a kérdéseimre jött volna fentről valamiféle válasz- kíváncsian várom, milyen ötletek lesznek benne (megrendeltem:))..
Amikor Abigélt vártam, készítettem neki szivárványszínű selymekből egy kis tündéres forgót az ágya fölé, ezen csillant meg a nap és játszott mindenféle színben- percekig gügyögött hozzá..olyannyira megszerettük, hogy azóta is a hálószobában lóg.
No, valahogy így vagyunk mi a tündérekkel..
Bárcsak olyan szépen tudnék rajzolni, mint Brian Froud, aki az egyik legnevesebb "tündérológus" rajzoló, és akinek a képeit mi is gyűjtjük, szeretjük..
Lepkeszárnyú szép napot kívánunk! :o)
..és elnézést a nem túl jó minőségű képekért..