2008. október 9., csütörtök

Rég jelentkeztem..

..mert valahogy sok dolog gyűrűzött be az életünkbe.
Egy hatalmas váltáson/változáson vagyunk most túl- vagyis még túl sem vagyunk rajta..
Óvodába ment Anna, én dolgozni kezdtem itthon, Abigél mellett.
Egyre több a munka..Gábor messzemessze dolgozik, mire hazaér, a lányok már szenderegnek.
Aztán valahogy ki is nőtte magát a blog..olyan sok minden új van bennem, hogy új vizekre eveznék. Új írásokkal, újfelé.
Pedig nagyon megszerettem itt.
És nagyon megszerettelek Benneteket, akik olvastatok, hűségesen, kommenteztetek, bátorítottatok, szeretem a kialakult virtuális kapcsolatokat, amelyeket újabban olyan nehezen ápoltam- mert magam is sebesült voltam még..
Egy újfajta valaki van megszületőben bennem, és még keresem, hova is akar kilyukadni, mit is akar tenni..aki volt Földanyó és Csarodaialligátor, és aki folytonosan változik, keres, talál, és amikor kiforrott benne az a bizonyos megmagyarázhatatlanság, akkor kiált majd egy nagyot, hogy "hé, emberek, itt vagyok, jól vagyok!"
Ami azt illeti, most is "jól" vagyunk, mert az élettel haladunk, de egyelőre még a nyílt tengeren. Az utazásért magáért már megérte. És a sirályok látványáért, a bálna énekéért, és a végtelen óceán kékjéért. A part pedig ott van valahol.