2008. szeptember 30., kedd

Napi falat

A fény harcosa megosztja másokkal a tudását.

Tudja, hogy aki segít, annak segítenek is, és tovább kell adnia azt, amit tud. Ezért leül a tábortűzhöz, és elmeséli a csatáit.

Egy barátja azt suttogja:
-Miért beszélsz ilyen nyíltan a terveidről? Nem látod, hogy ezzel azt kockáztatod, hogy osztoznod kell másokkal a győzelmeiden?

De a harcos csak mosolyog, és nem felel. Tudja, hogy ha élete végén egy üres Paradicsomba jut, küzdelme nem ért semmit.

A fény harcosa megbízható.
Elkövet néhány hibát, néha fontosabbnak érzi magát, mint amilyen valójában, de soha nem hazudik.

Amikor leül a tábortűz mellé, elkezd beszélgetni a társaival. Tudja, hogy szavai- gondolatainak tanúságaként- bevésődnek az Univerzum emlékezetébe.

És a harcos eltöpreng:
-Minek is beszélek annyit, amikor sokszor magam sem tudom véghezvinni mindazt, amit hirdetek?

A szíve válaszol:
-Ha nyilvánosan hirdeted az eszméidet, törekedned kell rá, hogy az életed is megfeleljen nekik.

Ha a fény harcosa szívből beszél, szavai hatására lassan maga is átalakul.

(Coelho)

(hát, reménykedjünk..:)))

Új profil

Hosszú ideig írtam ide, és most picit elfáradtam. Kilöktem magamból egy csomó dolgot, amit a "világnak" kellett kipakolnom, és most úgy érzem, egy időre elfogytam a mondanivalóból.
Az írás nem fogyott el belőlem, de más formában szeretném folytatni- ezen a blogon. Ha közületek, olvasók, bárki késztetést érez, hogy a felhozott másfél év "témaanyagából" eszmecserét folytasson, jelezzen nekem. Szeretnék egyfajta élő kommunikációt megteremteni, megszülni, és valami készülő dologhoz alapul letenni. A formát egyelőre nem tudom, hogy itt lenne-e, vagy egy külön fórumon-lapon, sőt, egyáltalán témailag sincs meghatározva semmi.
Persze, amint születik bennem valami, vagy értékes gondolatot találok, felteszem új bejegyzésként.
Viszont szeretnék inkább az új profilra koncentrálni, ha kedvet éreztek hozzá.

2008. szeptember 26., péntek

Segítség!!!

Szeretnék megszerezni/elolvasni egy könyvet, Carl Sagan Kapcsolat című művéről van szó. Sem online, sem antikvár könyvként, sem könyvtárban nem tudom megszerezni- de még könyvtárközi átkérés sem működik..
Van valaki az éterben, aki kölcsön tudná adni, vagy olvasta, és van róla infója? Köszönöm!!!

2008. szeptember 25., csütörtök

Mese

Volt egyszer, hogy egy kristálytiszta vizű, hatalmas folyó fenekén különös lények éltek.
A folyó csendesen hömpölygött mindannyiuk - fiatalok és öregek, gazdagok és szegények, jók és „gonoszok” - fölött, a víz folyt, ahogyan folynia kellett, a víz csupán kristálytiszta önmagát ismerte.
A lények mindegyike görcsösen kapaszkodott a folyómeder mélyén heverő ágakba meg kövekbe, mert életük volt a kapaszkodás, az, hogy ellenálljanak a sodró áramlásnak, ezt tanulták születésük pillanatától.

Végül azonban az egyik lény így szólt: -„Elegem van már ebből a kapaszkodásból. Bár a saját szememmel nem tudok meggyőződni róla, de bízom benne, hogy a folyó tudja hová folyik.
Hagyom hát, had sodorjon magával az áramlás, és vigyen ahová akar. Ha továbbra is itt kapaszkodom, belehalok az unalomba.”

A többi lény kinevette és azt mondták: -„Te bolond! Engedd csak el magad, és az áramlás, amelyet olyan nagyra tartasz, majd jól megforgat, odavág és úgy szétmorzsol a köveken, hogy abba hamarabb belehalsz, mint az unalomba!”
De a lény nem hallgatott rájuk, hanem elszántan elengedte, amibe addig kapaszkodott, mire valóban, rögtön forogni, bukdácsolni kezdett, és az áramlás a kövekhez vagdalta.

Ám a lény ennek ellenére sem kapaszkodott meg újra, az áramlás így egy idő múlva felemelte a folyómeder fenekéről, és többé már nem ütődött, zúzódott.
Azok a lények pedig, akik a folyó alján éltek tovább és nem ismerték a sodrását, így kiáltottak fel: -„Lássatok csodát! Ugyanolyan lény, mint mi vagyunk, de ő repül! Íme a Messiás, aki eljött, hogy mindnyájunkat megváltson!”
És a sodródó így szólt: -„Dehogy vagyok én Messiás, vagy akkor ti is azok vagytok. A folyónak telik kedve benne, hogy felemeljen bennünket, hogy szabaddá tegyen, ha van merszünk hozzá, hogy elengedjük, amibe eddig kapaszkodtunk. VALÓDI TENNIVALÓNK AZ UTAZÁS, A NAGY KALAND.”
De ők csak egyre azt kiáltozták: „Megváltó”, és továbbra is görcsösen kapaszkodtak a kövekben, és a következő pillanatban a sodródó eltűnt a szemük elől.”

részlet: Richard Bach: Illúziók cimű könyvéből

A fény harcosa..

...minden fontos csata előtt megkérdezi magától:
-Mennyit fejlődtem?

Tudja, hogy minden csata során tanult valami újat.De a legtöbb lecke túl sok szenvedést okozott neki. Többször is fölöslegesen vesztegette az idejét, hogy hazugságért harcoljon. És sokszor szenvedett olyan emberek miatt, akik nem érdemelték meg a szeretetét.

A győztesek nem követik el kétszer ugyanazt a hibát. Ezért a harcos csak olyasmiért teszi kockára a szívét, amiért érdemes.

(Paulo Coelho)

2008. szeptember 21., vasárnap

Egy vers Anna óvodakezdéséhez

Elindultál
a jó Földön
utadon;
Elindultál
jó mokaszinban
utadon;
Elindultál
szivárványfény-zsinóros
mokaszinban
utadon;
Elindultál
napfény-kötős
mokaszinban
utadon;
Elindultál
a bőségben
utadon.

A Chiricahua-apacsok leányavató éneke

2008. szeptember 15., hétfő

Az utóbbi időben..

..nem igazán voltam aktív blogoló. Meglehetősen mozgalmas napjaink vannak, és az írást kissé hanyagoltam (most hazudok, mert ez ebben a formában nem igaz- írtam, de mást, másképp).
Sok elmaradt témaköröm is van, mint például az elementárok, akikről szeretnék egy épkézláb bejegyzést írni, Anna óvodai előmenetele, Abigél (szerintem) "indigósága"..
Ezek a témák egyelőre most porosodnak, vagy érnek, ha úgy tetszik az elmémnek egy kis fiókján, s amikor sikerül leemelni és lefújni róluk a rárakódott port, közzé teszem.
A mai nap leginkább olyan megállós hangulatba kerültem így, estefelé, végigpörgettem az elmúlt időszak történéseit magamban, és rájöttem, mennyi hiábavaló és felesleges problémát generál magának az ember egyszerű, pitiáner dolgokból..szétmorzsolja a gyereked a kenyeret a földön, sorba kell állni valamiért a boltban, esik az eső, nem találtál parkolót csak távolabb, mint tervezted, késtél valahonnan 5 percet és megannyi apróság, ami tulajdonképp egy emberi életben olyan jelentéktelen és semmibe vesző, mi mégis ezeknek a pillanatoknak adjuk az energiáinkat, hagyjuk, hogy hassanak ránk- negatív, bosszantó lehúző erőikkel, ahelyett, hogy lazán fújnánk egyet-kettőt, és örülnénk neki, hogy van kenyér, amit szét lehet morzsolni, van pénzünk, így boltba is mehetünk sorbaállni, mennyire tápláló az eső, mekkorát lehet sétálni, frissülni, fogyni egy parkolói séta alatt is, vagy a késésed talán megtanít Téged, vagy azt, aki várt rád egy sokkal fontosabb dologra, mint az idő..
Fene tudja, mégis olyan sokszor beleőrölődünk ezekbe az abszolút lényegtelen kis harcokba..
..és ha nem ezt tesszük, a környezetünk többnyire felelőtlennek tart, akit nem érdekel a tiszta lakás, az elpocsékolt idő, a lassú pénztáros, a várakozó fél bosszúja..
Jajjajj..hol az igazság?

2008. szeptember 10., szerda

Óvodai beszoktatás- Földanyó-Árnyékanyó módra

A következőkben egy skizoid beszámolót fogtok olvasni Anna óvodai beszoktatásával kapcsolatosan.
A bennem lakozó két én szólal meg- az egyik a birkatürelmű Waldorf-anyuka-Földanyó, a másik a hiszteroid Árnyék, aki néha sötéten rávetül a békés harmóniában élő tyúkanyóra.

Csodaszép íve van a beszoktatási időszaknak a Waldorfban..azaz a mi csoportunkban, mert a másik csoportnál nincs ilyen átívelő szakasz- nekem hihetetlenül tetszik, hogy mennyire szabad egy intézményen belül a gondolkodás- nevelési stílus..mennyire sokszínű, mint ahogyan mi is azok vagyunk, emberek..mennyire hihetetlen, hogy MINDKÉT "módszer" működik, mert a közvetítő elszántságán és hitén alapszik minden.
No, tehát, hogy is zajlik?
5 nap a beszoktatási időszak.
Hétfőn az udvaron találkoztunk, 11 óra körül. A közös udvari játékba kevesen szálltak be, többnyire a legtöbb gyerek az anyukája szoknyája körül sündörgött. Nagy melegség áradt abból, ahogyan bevezettük őket az udvarra, az új gyerekek, anyák és az óvónéni (akit nem nénizünk, csak a nevén szólítjuk) énekelve, spirál alakban járták körbe a kis kertet. Lágy figyelemelterelés gyanánt az anyák feladatot kaptak, apró filcmanókat varrtunk kis farönkökön üldögélve- ismerkedve egymással is, a renddel, egyúttal lehetőséget adva a gyerekeinknek, hogy elengedvén a kezünket bemerészkedhessenek a többiek közé. Az egy órás udvari játék után negyedórás mese volt, ide azonban már anyák nélkül mentek a bátor új óvodások. Anna rettentő lelkes volt, mivel a mesét nem szimplán felolvasták, vagy elmondták, hanem színes selymek segítségével el is játszották, élővé téve azt. (ebből következik, hogy igen, bátor volt, és bement!)
Kedden már oldottabban homokoztak a gyerekek, és mi is új manókat varrtunk, immár szabadabb kézzel. A sorakozónál sem kellett meggyőzni a gyerekeket, mert az első nap élményei után mindenki várta már a mesét. Nagyon fontosnak tartom, hogy a mesék ismétlődnek, tehát minden nap ugyanazt a mesét dolgozzák fel a gyerekek, ezáltal is segítve a belső átélést. (azt hiszem, egy hétig) Mindannyiunknak ismerős ez, hiszen töbnnyire százszor kell elmondani itthon is egy mesét, mire "megérik", és el lehet engedni.
Szerdán közös udvari gazolás-gereblyézés volt a szülőkkel. A lányom a kezdetektől berohant a gyerekek közé, és szorgosan játszott, lapátolt. Ezúttal a szülők kissé távolabb ültek le, növelve a távolságot, ám még fizikai jelenlétükkel támogatva a gyerekeket.
Csütörtökön, azaz ma fordult a dolog, hiszen egy kis kirándulásra mentek a parkba, immár nélkülünk. Mi természetesen továbbra is az óvoda udvarán maradtunk, hűségesen várva őket, és megadva a biztonságot, hogy csak ők mennek el, mi nem. A séta után újra mesehallgatás volt. A lányom pedig..megfogta Margit kezét, és elindult..még csak hátra sem nézett.
És holnap..mélyvíz! Reggel megyünk, aztán elmegyünk. És fél egykor vissza, értük..
Csodaszép ív ez, mert lehetőséget ad arra, hogy mind a szülő, mind a gyermek biztonságban elengedhessék egymást.

És most Árnyékanyó.
A beszoktatás Abigéllel zajlott. Egyszer majd külön kitérek arra, mit jelent indigó gyereket nevelni- aki imádnivaló, tele energiával, erővel, akarattal, küzdeni tudással..most az árnyékom azt kiabálja, hogy írjam le, egyúttal mennyire fárasztó energetikailag.. Hogy mihelyst biztonságban érzi magát egy közegben, rögtön ő az egyetlen, aki hisztizni kezd, feltörölni a WC-t, berohanni olyan helyiségekbe, ahova tilos, lehúzni a cipőjét, vetkőzni, a pocsolya közepébe ugrani páros lábbal NEM vízhatlan cipőben, homokot szórni a gyerekek fejére, békésen tűrni, hogy egy 17 hónapos, nálánál erősebb energiájú kisgyerek péppé veri, majd leverni egy 3 éves gyereken a rajta esett sérelmeket, leráncigálni az óvodai tarisznyákat, leszedni a jeleket, szétszedni, szétszerelni dolgokat, ....MINDEZT 1 PERC LEFORGÁSA ALATT amíg én:
-kifújom az orrom
-váltócipőt keresek Annának
-felteszek egy rövid kérdést valakinek, de a választ már nem tudom megvárni
-kitöltenék egy két kérdésből álló nyomtatványt 40 perc alatt
-hátat fordítok egy percre, hogy leporoljam a nadrágomat, amibe előzőleg homokot/vizet/sarat/akármit kent

Elképesztő feladat, mert egyszerre tölt és tanít, másrészt rettentően lefárasztja az ember éteri erőit a folyamatos koncentrálás. Persze igyekszem lazítani, és nem állandóan kontroll alatt tartani-hiszen nem is lehet, és nem is cél..ám jóval több figyelmet igényel- én pedig igyekszem a fáradt elemeimet valahogyan töltőre dugdosni..

Szerencsére csak egy nap buszoztunk, és egyelőre megoldottnak látszik, hogy hogyan szállítsuk Annát óvodába, de uffffffffffff...boldog vagyok, hogy holnap péntek lesz!!!!

2008. szeptember 6., szombat

Egy kis ajanlo

Indian tortenetek es kornyezetvedelmi gyakorlatok gyerekeknek

Akik ismernek, tudjak, miert ajanlom ezeket a gyakorlatokat.
Miert epp az indianoktol tanulunk? Mert mindig racsodalkozom arra a hihetetlen bolcsessegre, egyszerusegre es szellemmel telitettsegre, amellyel ez a nep rendelkezik..
Mert szamomra az "indiansag" egy egyszeru kepben kifejezheto: keves beszeddel, tettekkel ugy elni, olyan lukteto egysegben az EGESZ-szel, amilyen harmonia a mai vilagunkban mar nehezen elkepzelheto. A test-lelek es szellem egyutt rezeg..
Az indian letformara tokeletesen passzolnak Marai szavai:

Minden szavadat úgy írni le, úgy ejteni ki, hogy elbírja a világi valóság teherpróbáját is. Talán ez az írás és az élet titka. Mert hasztalan áll a szó helyén az irodalmi térfogatban, ha a világi térfogatban nem bírja el a valóság légköri nyomását.

Im egy kis leiras, hogyan lehetunk indianok a gyerekeinkkel:


TARTALOM
A könyv minden fejezete egy indián legendával kezdődik és a történethez kapcsolható természet-tudományos és környezetvédelmi ismeretekkel folytatódik. Az indián mesemondók szerint a történeteknek olyan erejük van, hogy még a növényekre és az állatokra is hatnak. Ezért csak télen szabad mesélni, ugyanis ha máskor mondanák a történeteket, a növények is ezekre figyelnének és "elfelejtenének" növekedni és teremni. Bizonyos állatokról, pl. a prérifarkasról csak óvatosan szabad mesélni, nehogy magukra haragítsák őket az emberek. Az indiánok még szavakkal sem sértik meg a többi élőlényt, nemhogy tettekkel. A történetek az Észak-amerikai indián őslakosság hitvilágában gyökereznek, de sok motívum meg-található az európai népek mítoszaiban is. Pl. az özönvíz, az istenségtől az emberek számára ellopott tűz motívuma. A gyerekek könnyen elfogadják, hogy a mesék és a legendák világában helye van a fantasztikus, emberfölötti elemeknek, akár indián, akár más történetről van szó. A természeti népek többet tudnak az embernek a természethez és a többi emberhez fűződő harmonikus viszonyáról, mint mi. Ezért amikor olvassuk ezeket a történeteket, dobjuk el a XX. századi európai ember gőgjét. A könyv a természettudományos ismeretek mellett morális tartalmat is közvetít. Érdemes idézni Chief Oren Lyons indián főnök 1979-ben elhangzott szavait, amelyeket az amerikai indiánok hat különböző népének képviselőihez intézett: "Feladatunknak tekintjük, hogy szóljunk a természetért, mert felelősséget érzünk iránta. Az ember ma úgy lépked a Földön, hogy azt gondolja, törvényei felsőbbrendűvé teszik. Azonban létezik egy magasabb rendű törvény, amely a Föld minden élőlényére vonatkozik."

Istenelmenyek gyerekszemmel

Ma a nogradi varban voltunk kirandulni. Letekintve a varrom tetejerol, latva a volgyben meghuzodo kis falut, a lanckent huzodo hegyvonulatot, erezve a hajunkat lagyan borzolo szelet, Anna es en kis parbeszedbe melyedtunk.
Meseltem arrol, hogy a regi emberek hegytetore epitettek szent helyeiket, templomaikat, a magaslatokban mindig kozelebb kerultek az istenekhez. A regiek osztonosen tudtak, hol kell keresni a Szent Szellemeket.
Anna megszolalt:
-Anya, en meg emlekszem erre..

Napok ota indian zenet hallgatunk, van egy kulonleges dal, mely szertartasokon hangzik el. Sodro lenduletu es eroteljes, ha megmozdul ra az ember laba, konnyen revuletbe esik. Anna sokat tancol erre, becsukott szemmel, a karjait lengetve, mozgatva maga korul. Ma reggel elmondta, tanc kozben imadkozik, erzi, hogy vele van ilyenkor valaki.

..most jon a regi vagy..de jo lenne gyereknek lenni ujra!

2008. szeptember 5., péntek

Most mar publikus..

..hogy felvettek Annat a Waldorf 0vodaba!!!
Es kellemes zuhanykent ert a hir, hogy nekem is allast ajanlottak az ovodaban. Regi almom volt Waldorfban tevekenykedni..es nagy orommel toltott el a felkeres..Kozben egy masik Waldorf-csatornan keresztul is jott egy Napkoziotthon letrehozasara valo felkeres..
Am Abigelt nagyon kicsinek erzem meg, es a sok valtas, valtozas miatt most ugy erzem, meg vedo-ovo kozegre van szuksege. Mellettem. Napirend- felborulas nelkul, nyugodt anyuka mellett, aki teljes szivvel mellette tud lenni.
Persze nehez ez a teljes sziv, mert kozben annyira vegeznek valamilyen szellemi tevekenyseget, tulteng bennem a tettero, buzog a vagy, megosztani, adni, tenni, kimozdulni, dolgozni.
Am foallasu anyanak lenni sem jar kevesebb szellemi befektetessel, csak persze az eletritmus joval lassabb utemu, es nem olyan latvanyos a szellemi erofeszites.
Regi jol bevalt bolcsesseg azonban, ha a nok boldogok, a gyerekek, a csalad is elegedett, es ezaltal a tarsadalom is szilard alapokon nyugszik.
Szoval marad az itthoni harmoniateremtes egy kis szellemi kihivassal (hogy anyuka is toltse faradt elemeit): jovo hettol nehany tanitvany erkezeset varjuk. Erdekes szellemi kihivas lesz, lesz koztuk diszlexias tanulo es angol hazi feladatot ellenorizteto nebulo is.
Ugy erzem, igy sikerul megtartanom az egyensulyt, en is adok-kapok, de Abigeltol sem veszek el ebben a serulkeny idoszakban.
Az utobbi evekben viszont rajottem arra, mennyire fontos, hogy felismerjuk a sajat szuksegleteinket es igenyeinket is, mert elobb- utobb a faradtsag es a folytonos monotonia felorol..nem kell martir anyukakent mindenrol lemondani, csak amit tiszta szivvel adni tudunk. Az elemtoltes pedig majdnem letkerdes, nem csak nekunk, hanem a gyerkocnek is- nem igazan szeretnek ugyanis kiabalosnak latni bennunket..

..es Internet, orszag-vilag szeme rajtam..
Nagy levegot vettem, es vezetni fogok!!!!
Ha valakinek van otlete arra nezve, hogyan lehet lekuzdeni a vezetestol valo ertelmetlen felelmet, hogyan lehet tobb szalon figyelni vezetes kozben, mikozben az ember az aztek mitologian tori a fejet, hogyan lehet orszaguton vezetve Dosztojevszkijt olvasni, vagy koncentralas kozben ket veszekedo-sikito gyereket jobb belatasra birni, jelentkezzen!

2008. szeptember 4., csütörtök

Egy kis update

Az utobbi napok-hetek amolyan porgos ritmusban zajlottak. Kipakolas, osszepakolas, festes, kipakolas, osszepakolas, kontener erkezik, kipakolas, osszepakolas, zzzzzzzzzzzz..
Nem is tudom, mi a rosszabb, csomagolni, vagy kipakolni a dobozokbol.
Az ember szazszor atragja magaban, mennyire is fontos szamara a materia- es rajon, minel kevesebbel rendelkezik, annal tobb mindene van. Nagyszeruen lehet elni puritanul. 4 hetig borondokbol eltunk, remekul. Most megjott az elso szallitmany, es rajottem, mennyi felesleg csapodott at rajtunk, mennyi sallang. A kovetkezo adag egy honap mulva erkezik, es mar azt sem tudom, minek.
Persze azert a jotekony energiak is sugarozni kezdtek a szobaban, amikor az indian szobrok a helyukre kerultek. Istennok es istenek, a puritansagukban rejlo erovel valami szellemmel toltottek meg az ures teret. A szinesre (indian szineket kevertettem, mogyoro-bordo) pingalt falakon megsimulo hopi viharmadar- ugyan remegett a kezem mikor festettem, de nagyon megszerettem- mindig azt uzeni a falrol, hogy dolgom van es volt az Ujvilagban. Talan lesz is.
Kozben igyekszunk beilleszkedni es szocializalodni magyar hazankban. Nagyon jo erzes, hogy mindenki magyarul beszel- ez persze par evvel ezelott cseppet sem volt meglepo-, ugyanakkor elmem fokozatos elsatnyulasat elem meg nap mint nap, mert gondolkodas nelkul tornek elo belolem a gondolatok es szavak. Erdekes, joval emocionalisabb tud lenni az ember a sajat anyanyelven, mert az idegen nyelvben fokent az agyat hasznalja..nehez nuansznyi erzelmekrol gordulekeny stilusban beszelni.
A lanyok beszedfejlodese es szocialis fejlodese szinte naprol napra valtozik. Egyre tobbet beszelnek, egyre nagyobbra nyilnak, egyre batrabbak es mereszebbek. Nagy kapu dondult ki- a nyelvi kozeg feloldotta az osszes tusket es bezartsagot, ami bennuk volt.
Ugyanakkor kerdes marad bennem, vajon hosszu tavon jo-e, ha ennyire kotodnek..ismerven az edesanyjukat, akiben 3 es fel ev munkaja hozta meg a hontalansag gyumolcset- azaz a befogadas es rahangolodas almajat.
Olyan erdekes, mert egyre inkabb azt erzem, az eletunk sok kis staciobol allo folyam, mindig egy meghatarozott allomas kezdeten megtorpanunk, lassan hozzaidomulunk, magunkeva tesszuk, majd elhagyjuk. A valtozas folyamatosan ott luktet es el, mi pedig (talan mar kimondhatom, hogy egyre nagyobb elvezettel) ugrunk fejest az ismeretlenbe.
Remelem, a vallalkozas oromet, es a valtozasok elotti tisztelegve fejet hajtast, oromot a fajdalomban, feladatot a nehezsegben- ezt valahogy sikerul atadni Nekik. Ha kisse zilalt is az elet korulottunk.:)