2008. június 10., kedd

Ajándékok

Azt már megszoktam, hogy anyukám "háklisnak" tart, a rokonok, ismerősök, barátok pedig "elvontnak". Minden nézőpont kérdése, a magam szemszögéből persze nem látom így..:)

Itt vannak például az ajándékok. Nagyon szeretem az ünnepeket. Születésnap, karácsony, jeles napok- mind-mind fényt hoznak a hétköznapokba, megállásra késztetnek. Mindegyiknek sajátos hangulata, értelme, üzenete van. És persze alkalmat adnak az ajándékozásra.

Szeretek adni és szeretek kapni. Szeretem, ha gondolnak rám, ha kitalálják, minek örülnék ÉN. Szeretem kitalálni, minek örül más. Nem szeretem viszont, amikor az ajándékozás mértéktelenné duzzad. Nem szeretek olyan ajándékot adni, amellyel nem értek egyet, bármennyire is vágyik rá az, akinek adom..(lásd Barbie-baba, robotok, prüntyögők, műanyag csipogók, stb.) Akkor hogy is van ez??? A magam akaratát erőltetem mégis másra? Nagyon úgy tűnik..vagy mégsem? Vagy mégis?

Amerikában elborzasztott az a mértéktelen szeméthegy, amit láttam. Volt példa rá, hogy becsomagolt ajándékot dobtak ki, volt, hogy garage sale-en árultak pár centért karácsonyi ajándékokat. Belefulladunk a magunk által gyártott szemétbe..Nem beszélve arról, hogy a világ másik felén emberek éheznek, nélkülöznek- mi pedig súlyos pénzeket hagyunk ott értelmetlen vacakokért a boltban. Ami tegnap tetszett, azt holnap már egy újabb trendért kidobjuk, és így tovább.

Hogy miért is jutott ez eszembe? Egyrészt a blogos játék miatt, másrészt Anna babája miatt.

Jó, hogy ez a játék kicsit visszahozza az ajándékozás eredeti üzenetét- meg kell sejteni, más minek örülne. Kézzel kell elkészíteni. Ez főleg nem pénzbe kerül, hanem kell hozzá némi ráhangolódás, energia, idő és szeretet. Elmélyülés a másikban. Önmagunkból adunk, hasítunk le ilyenkor- egy kézzel fogható darabot a másik számára, amibe ő is beleteszi önmagát, amikor FOGADJA az ajándékot. Ha igazán ráérzünk, akkor az ajándék nem a szemétben fogja végezni, és nem is árverésen.
Azt hiszem, ezért varrok a gyerekeknek babát. Ezért jelentkeztem erre a játékra.

Ezért fogalmaztam meg magamban ezt a pár sort..hülyeség, tudom, de tegyük a többi elvontságom közé a polcra az ajándékozási kiskátémat..

1. Kérlek, ne költekezz..ha adsz, adj nekem magadból, időt, amit rám fordítasz. Egy jó beszélgetést, egy jó ebédet (és kiélheted vásárlási szenvedélyedet is, szeretem a drága borokat:), egy közös élményt, ami mindkettőnket feltölt (lehet az egy séta, kirándulás, de ha mindenképp költeni akarsz, lehet mozi, színház is )

2. Ha a gyerekeket szeretnéd megajándékozni, ajándékozd meg őket is élménnyel! Egy közös festés, kézzel készített pulóver, kirándulás többet ér bármilyen játéknál..szeretném, ha nem vennél játékot, egy tubus festék hosszú távon több szolgálatot tesz, mint egy ezredik műanyag-baba (ami ismerve engem, rövid távon likvidálva lesz:)

3. Minél többet gondolsz rám szeretettel, annál többet adsz nekem magadból

4. Ha szerető szándékkal mondod meg a véleményed rólam, ami épít és nem a sárba döngöl, azt is megköszönöm

5. Nagy ajándék, ha együtt tudsz nevetni velem- ahelyett, hogy folyton együtt sírnánk és panaszkodnánk valami miatt

6. Külön megköszönöm a szomszédomnak, ha nem kakilja le a kutyája az erkélyünk és a lakásunk előtti zöld füvet, ahol a lányaim mezítláb szaladgálnak. Egy darab süti nem segít a helyzeten. Szedd fel a kakit a kutya után.

7. A legnagyobb ajándék, ha távol levő barátaim nem haragszanak meg amiatt, hogy nem írok mindig/rendszeresen..ha tudják, hogy anélkül is szeretem őket, és gondolok rájuk, hogy naponta árasztanám tele a postaládájukat..cserébe én sem haragszom az időnként eltűnő, majd újra felbukkanókra- mert TUDOM, hogy a kapcsolatunk nem az állandó izzáson múlik, hanem azon, képesek vagyunk-e újra és újra felvenni ott a fonalat, ahol letettük

8. A legszebb ajándék, ha NEM kapok pizsamát, bugyit, melltartót és zoknit, ami anyukám egyik örök szenvedélye, mondván, ezekből sosem elég. DE. ELÉG!!!!!!!! Külön megköszönöm, hogy ha MÉGIS pizsamát kapok, az nem macis, cicás, kutyás, libafos vagy rózsaszínű.

9.A nap legtökéletesebb ajándéka, ha este összegzésként elmondhatom, hogy minden, amit a mai nap tettem, összhangban volt mindazzal, ami "belsőleg lehetséges és külsőleg megvalósítható. " (ez utóbbi idézőjeles passzus talán Thomas Mann tollából való)

10. Végül pedig Márai:
Utolsó lehelletemmel is köszönöm a sorsnak, hogy ember voltam, és az értelem egy szikrája világított az én homályos lelkemben is. Láttam a földet és az eget, az évszakokat. Megismertem a szerelmet, a valóság töredékeit, a vágyakat és a csalódásokat. A földön éltem és lassan felderültem. Egy napon meghalok: s ez is milyen csodálatosan rendjén való és egyszerű! Történhetett velem más, jobb, nagyszerűbb? Nem történhetett. Megéltem a legtöbbet és a legnagyszerűbbet, az emberi sorsot. Más és jobb nem is történhetett velem.


P.S.
Még jöhet egy jelentkező a felhívásra!!

8 megjegyzés:

Névtelen írta...

szép ez a reggel, csak kicsit homályosan látok. nem ér bepárásítani a monitort!
azt hiszem megint alőveszem a füveskönyvet.

pihü

Etus írta...

Szeretem hogy minden bejegyzesed elgondolkoztat! :)

malyvacsiga írta...

Nagyon várom, hoyg találkozzunk élőben....

Névtelen írta...

Már megint ahumorod és a mélységed együtt az, mai ma már többedszer is elolvastatja velem ez az írást! Köszi nagyon!
Egy "elv"társad:-)

Noémi írta...

:)
Én is várom azt a személyes találkozást!

Ház igen, jó lenne így élni..egyelőre bízom a kutyakaki eltakarításában, és abban, hogy nem kapok több pizsamát :)
Már ez is óriási előrelépés:))

Névtelen írta...

Nem akarok kötekedni, csak felmerült bennem a kérdés, hogy ez a bejegyzés pl. miért nem a csarodára került fel, mert olyan nagyon Noémis :)

Az első pont alapján viszont akkor ma megajándékoztuk egymást és a gyerekeket egy jó kis játszóterezéssel, mégha nem is sokat beszélgettünk. ;)

Noémi írta...

igazából igazad van..szerintem azért, mert ezt a blogot is én írom:o))

Ez most egy hülye vicc volt.
Asszem valami olyasmi akart kikerekedni az írásból, hogy miért is varrok babát a gyerekeknek, és hogy nem szeretem, ha sok ajándékunk/játékunk van, aztán elkanyarodtam másfelé, és így is maradt.

Igen, engem pedig megajándékoztál egy kis nem egyedül levéssel, ez külön jó volt, még akkor is, ha az idő 99%-ban a gyerekek után rohangáltam/tunk.

Tulajdonképpen szülhetnél 3 hét múlva is, és akkor nem lennénk egyedül. Vagy nem jó az ötlet?
Ez is vicc akart lenni:)

Névtelen írta...

Hát, ugye hazajöttünk tőletek, leraktam a fiút aludni, ledőltem én is, mert azért annak ellenére, hogy jól éreztem magam mégis kinyiffantam kicsit. Erre Beni volt olyan kedves és szűk egy órát aludt. Én meg enyhe hányingerrel fetrengtem az ágyban, jóslókkal egybekötve. Már azt hittem itt az idő, de mégsem. :(