Elindultál
a jó Földön
utadon;
Elindultál
jó mokaszinban
utadon;
Elindultál
szivárványfény-zsinóros
mokaszinban
utadon;
Elindultál
napfény-kötős
mokaszinban
utadon;
Elindultál
a bőségben
utadon.
A Chiricahua-apacsok leányavató éneke
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Anna. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Anna. Összes bejegyzés megjelenítése
2008. szeptember 21., vasárnap
2008. szeptember 10., szerda
Óvodai beszoktatás- Földanyó-Árnyékanyó módra
A következőkben egy skizoid beszámolót fogtok olvasni Anna óvodai beszoktatásával kapcsolatosan.
A bennem lakozó két én szólal meg- az egyik a birkatürelmű Waldorf-anyuka-Földanyó, a másik a hiszteroid Árnyék, aki néha sötéten rávetül a békés harmóniában élő tyúkanyóra.
Csodaszép íve van a beszoktatási időszaknak a Waldorfban..azaz a mi csoportunkban, mert a másik csoportnál nincs ilyen átívelő szakasz- nekem hihetetlenül tetszik, hogy mennyire szabad egy intézményen belül a gondolkodás- nevelési stílus..mennyire sokszínű, mint ahogyan mi is azok vagyunk, emberek..mennyire hihetetlen, hogy MINDKÉT "módszer" működik, mert a közvetítő elszántságán és hitén alapszik minden.
No, tehát, hogy is zajlik?
5 nap a beszoktatási időszak.
Hétfőn az udvaron találkoztunk, 11 óra körül. A közös udvari játékba kevesen szálltak be, többnyire a legtöbb gyerek az anyukája szoknyája körül sündörgött. Nagy melegség áradt abból, ahogyan bevezettük őket az udvarra, az új gyerekek, anyák és az óvónéni (akit nem nénizünk, csak a nevén szólítjuk) énekelve, spirál alakban járták körbe a kis kertet. Lágy figyelemelterelés gyanánt az anyák feladatot kaptak, apró filcmanókat varrtunk kis farönkökön üldögélve- ismerkedve egymással is, a renddel, egyúttal lehetőséget adva a gyerekeinknek, hogy elengedvén a kezünket bemerészkedhessenek a többiek közé. Az egy órás udvari játék után negyedórás mese volt, ide azonban már anyák nélkül mentek a bátor új óvodások. Anna rettentő lelkes volt, mivel a mesét nem szimplán felolvasták, vagy elmondták, hanem színes selymek segítségével el is játszották, élővé téve azt. (ebből következik, hogy igen, bátor volt, és bement!)
Kedden már oldottabban homokoztak a gyerekek, és mi is új manókat varrtunk, immár szabadabb kézzel. A sorakozónál sem kellett meggyőzni a gyerekeket, mert az első nap élményei után mindenki várta már a mesét. Nagyon fontosnak tartom, hogy a mesék ismétlődnek, tehát minden nap ugyanazt a mesét dolgozzák fel a gyerekek, ezáltal is segítve a belső átélést. (azt hiszem, egy hétig) Mindannyiunknak ismerős ez, hiszen töbnnyire százszor kell elmondani itthon is egy mesét, mire "megérik", és el lehet engedni.
Szerdán közös udvari gazolás-gereblyézés volt a szülőkkel. A lányom a kezdetektől berohant a gyerekek közé, és szorgosan játszott, lapátolt. Ezúttal a szülők kissé távolabb ültek le, növelve a távolságot, ám még fizikai jelenlétükkel támogatva a gyerekeket.
Csütörtökön, azaz ma fordult a dolog, hiszen egy kis kirándulásra mentek a parkba, immár nélkülünk. Mi természetesen továbbra is az óvoda udvarán maradtunk, hűségesen várva őket, és megadva a biztonságot, hogy csak ők mennek el, mi nem. A séta után újra mesehallgatás volt. A lányom pedig..megfogta Margit kezét, és elindult..még csak hátra sem nézett.
És holnap..mélyvíz! Reggel megyünk, aztán elmegyünk. És fél egykor vissza, értük..
Csodaszép ív ez, mert lehetőséget ad arra, hogy mind a szülő, mind a gyermek biztonságban elengedhessék egymást.
És most Árnyékanyó.
A beszoktatás Abigéllel zajlott. Egyszer majd külön kitérek arra, mit jelent indigó gyereket nevelni- aki imádnivaló, tele energiával, erővel, akarattal, küzdeni tudással..most az árnyékom azt kiabálja, hogy írjam le, egyúttal mennyire fárasztó energetikailag.. Hogy mihelyst biztonságban érzi magát egy közegben, rögtön ő az egyetlen, aki hisztizni kezd, feltörölni a WC-t, berohanni olyan helyiségekbe, ahova tilos, lehúzni a cipőjét, vetkőzni, a pocsolya közepébe ugrani páros lábbal NEM vízhatlan cipőben, homokot szórni a gyerekek fejére, békésen tűrni, hogy egy 17 hónapos, nálánál erősebb energiájú kisgyerek péppé veri, majd leverni egy 3 éves gyereken a rajta esett sérelmeket, leráncigálni az óvodai tarisznyákat, leszedni a jeleket, szétszedni, szétszerelni dolgokat, ....MINDEZT 1 PERC LEFORGÁSA ALATT amíg én:
-kifújom az orrom
-váltócipőt keresek Annának
-felteszek egy rövid kérdést valakinek, de a választ már nem tudom megvárni
-kitöltenék egy két kérdésből álló nyomtatványt 40 perc alatt
-hátat fordítok egy percre, hogy leporoljam a nadrágomat, amibe előzőleg homokot/vizet/sarat/akármit kent
Elképesztő feladat, mert egyszerre tölt és tanít, másrészt rettentően lefárasztja az ember éteri erőit a folyamatos koncentrálás. Persze igyekszem lazítani, és nem állandóan kontroll alatt tartani-hiszen nem is lehet, és nem is cél..ám jóval több figyelmet igényel- én pedig igyekszem a fáradt elemeimet valahogyan töltőre dugdosni..
Szerencsére csak egy nap buszoztunk, és egyelőre megoldottnak látszik, hogy hogyan szállítsuk Annát óvodába, de uffffffffffff...boldog vagyok, hogy holnap péntek lesz!!!!
A bennem lakozó két én szólal meg- az egyik a birkatürelmű Waldorf-anyuka-Földanyó, a másik a hiszteroid Árnyék, aki néha sötéten rávetül a békés harmóniában élő tyúkanyóra.
Csodaszép íve van a beszoktatási időszaknak a Waldorfban..azaz a mi csoportunkban, mert a másik csoportnál nincs ilyen átívelő szakasz- nekem hihetetlenül tetszik, hogy mennyire szabad egy intézményen belül a gondolkodás- nevelési stílus..mennyire sokszínű, mint ahogyan mi is azok vagyunk, emberek..mennyire hihetetlen, hogy MINDKÉT "módszer" működik, mert a közvetítő elszántságán és hitén alapszik minden.
No, tehát, hogy is zajlik?
5 nap a beszoktatási időszak.
Hétfőn az udvaron találkoztunk, 11 óra körül. A közös udvari játékba kevesen szálltak be, többnyire a legtöbb gyerek az anyukája szoknyája körül sündörgött. Nagy melegség áradt abból, ahogyan bevezettük őket az udvarra, az új gyerekek, anyák és az óvónéni (akit nem nénizünk, csak a nevén szólítjuk) énekelve, spirál alakban járták körbe a kis kertet. Lágy figyelemelterelés gyanánt az anyák feladatot kaptak, apró filcmanókat varrtunk kis farönkökön üldögélve- ismerkedve egymással is, a renddel, egyúttal lehetőséget adva a gyerekeinknek, hogy elengedvén a kezünket bemerészkedhessenek a többiek közé. Az egy órás udvari játék után negyedórás mese volt, ide azonban már anyák nélkül mentek a bátor új óvodások. Anna rettentő lelkes volt, mivel a mesét nem szimplán felolvasták, vagy elmondták, hanem színes selymek segítségével el is játszották, élővé téve azt. (ebből következik, hogy igen, bátor volt, és bement!)
Kedden már oldottabban homokoztak a gyerekek, és mi is új manókat varrtunk, immár szabadabb kézzel. A sorakozónál sem kellett meggyőzni a gyerekeket, mert az első nap élményei után mindenki várta már a mesét. Nagyon fontosnak tartom, hogy a mesék ismétlődnek, tehát minden nap ugyanazt a mesét dolgozzák fel a gyerekek, ezáltal is segítve a belső átélést. (azt hiszem, egy hétig) Mindannyiunknak ismerős ez, hiszen töbnnyire százszor kell elmondani itthon is egy mesét, mire "megérik", és el lehet engedni.
Szerdán közös udvari gazolás-gereblyézés volt a szülőkkel. A lányom a kezdetektől berohant a gyerekek közé, és szorgosan játszott, lapátolt. Ezúttal a szülők kissé távolabb ültek le, növelve a távolságot, ám még fizikai jelenlétükkel támogatva a gyerekeket.
Csütörtökön, azaz ma fordult a dolog, hiszen egy kis kirándulásra mentek a parkba, immár nélkülünk. Mi természetesen továbbra is az óvoda udvarán maradtunk, hűségesen várva őket, és megadva a biztonságot, hogy csak ők mennek el, mi nem. A séta után újra mesehallgatás volt. A lányom pedig..megfogta Margit kezét, és elindult..még csak hátra sem nézett.
És holnap..mélyvíz! Reggel megyünk, aztán elmegyünk. És fél egykor vissza, értük..
Csodaszép ív ez, mert lehetőséget ad arra, hogy mind a szülő, mind a gyermek biztonságban elengedhessék egymást.
És most Árnyékanyó.
A beszoktatás Abigéllel zajlott. Egyszer majd külön kitérek arra, mit jelent indigó gyereket nevelni- aki imádnivaló, tele energiával, erővel, akarattal, küzdeni tudással..most az árnyékom azt kiabálja, hogy írjam le, egyúttal mennyire fárasztó energetikailag.. Hogy mihelyst biztonságban érzi magát egy közegben, rögtön ő az egyetlen, aki hisztizni kezd, feltörölni a WC-t, berohanni olyan helyiségekbe, ahova tilos, lehúzni a cipőjét, vetkőzni, a pocsolya közepébe ugrani páros lábbal NEM vízhatlan cipőben, homokot szórni a gyerekek fejére, békésen tűrni, hogy egy 17 hónapos, nálánál erősebb energiájú kisgyerek péppé veri, majd leverni egy 3 éves gyereken a rajta esett sérelmeket, leráncigálni az óvodai tarisznyákat, leszedni a jeleket, szétszedni, szétszerelni dolgokat, ....MINDEZT 1 PERC LEFORGÁSA ALATT amíg én:
-kifújom az orrom
-váltócipőt keresek Annának
-felteszek egy rövid kérdést valakinek, de a választ már nem tudom megvárni
-kitöltenék egy két kérdésből álló nyomtatványt 40 perc alatt
-hátat fordítok egy percre, hogy leporoljam a nadrágomat, amibe előzőleg homokot/vizet/sarat/akármit kent
Elképesztő feladat, mert egyszerre tölt és tanít, másrészt rettentően lefárasztja az ember éteri erőit a folyamatos koncentrálás. Persze igyekszem lazítani, és nem állandóan kontroll alatt tartani-hiszen nem is lehet, és nem is cél..ám jóval több figyelmet igényel- én pedig igyekszem a fáradt elemeimet valahogyan töltőre dugdosni..
Szerencsére csak egy nap buszoztunk, és egyelőre megoldottnak látszik, hogy hogyan szállítsuk Annát óvodába, de uffffffffffff...boldog vagyok, hogy holnap péntek lesz!!!!
2008. szeptember 6., szombat
Istenelmenyek gyerekszemmel
Ma a nogradi varban voltunk kirandulni. Letekintve a varrom tetejerol, latva a volgyben meghuzodo kis falut, a lanckent huzodo hegyvonulatot, erezve a hajunkat lagyan borzolo szelet, Anna es en kis parbeszedbe melyedtunk.
Meseltem arrol, hogy a regi emberek hegytetore epitettek szent helyeiket, templomaikat, a magaslatokban mindig kozelebb kerultek az istenekhez. A regiek osztonosen tudtak, hol kell keresni a Szent Szellemeket.
Anna megszolalt:
-Anya, en meg emlekszem erre..
Napok ota indian zenet hallgatunk, van egy kulonleges dal, mely szertartasokon hangzik el. Sodro lenduletu es eroteljes, ha megmozdul ra az ember laba, konnyen revuletbe esik. Anna sokat tancol erre, becsukott szemmel, a karjait lengetve, mozgatva maga korul. Ma reggel elmondta, tanc kozben imadkozik, erzi, hogy vele van ilyenkor valaki.
..most jon a regi vagy..de jo lenne gyereknek lenni ujra!
Meseltem arrol, hogy a regi emberek hegytetore epitettek szent helyeiket, templomaikat, a magaslatokban mindig kozelebb kerultek az istenekhez. A regiek osztonosen tudtak, hol kell keresni a Szent Szellemeket.
Anna megszolalt:
-Anya, en meg emlekszem erre..
Napok ota indian zenet hallgatunk, van egy kulonleges dal, mely szertartasokon hangzik el. Sodro lenduletu es eroteljes, ha megmozdul ra az ember laba, konnyen revuletbe esik. Anna sokat tancol erre, becsukott szemmel, a karjait lengetve, mozgatva maga korul. Ma reggel elmondta, tanc kozben imadkozik, erzi, hogy vele van ilyenkor valaki.
..most jon a regi vagy..de jo lenne gyereknek lenni ujra!
2008. szeptember 5., péntek
Most mar publikus..
..hogy felvettek Annat a Waldorf 0vodaba!!!
Es kellemes zuhanykent ert a hir, hogy nekem is allast ajanlottak az ovodaban. Regi almom volt Waldorfban tevekenykedni..es nagy orommel toltott el a felkeres..Kozben egy masik Waldorf-csatornan keresztul is jott egy Napkoziotthon letrehozasara valo felkeres..
Am Abigelt nagyon kicsinek erzem meg, es a sok valtas, valtozas miatt most ugy erzem, meg vedo-ovo kozegre van szuksege. Mellettem. Napirend- felborulas nelkul, nyugodt anyuka mellett, aki teljes szivvel mellette tud lenni.
Persze nehez ez a teljes sziv, mert kozben annyira vegeznek valamilyen szellemi tevekenyseget, tulteng bennem a tettero, buzog a vagy, megosztani, adni, tenni, kimozdulni, dolgozni.
Am foallasu anyanak lenni sem jar kevesebb szellemi befektetessel, csak persze az eletritmus joval lassabb utemu, es nem olyan latvanyos a szellemi erofeszites.
Regi jol bevalt bolcsesseg azonban, ha a nok boldogok, a gyerekek, a csalad is elegedett, es ezaltal a tarsadalom is szilard alapokon nyugszik.
Szoval marad az itthoni harmoniateremtes egy kis szellemi kihivassal (hogy anyuka is toltse faradt elemeit): jovo hettol nehany tanitvany erkezeset varjuk. Erdekes szellemi kihivas lesz, lesz koztuk diszlexias tanulo es angol hazi feladatot ellenorizteto nebulo is.
Ugy erzem, igy sikerul megtartanom az egyensulyt, en is adok-kapok, de Abigeltol sem veszek el ebben a serulkeny idoszakban.
Az utobbi evekben viszont rajottem arra, mennyire fontos, hogy felismerjuk a sajat szuksegleteinket es igenyeinket is, mert elobb- utobb a faradtsag es a folytonos monotonia felorol..nem kell martir anyukakent mindenrol lemondani, csak amit tiszta szivvel adni tudunk. Az elemtoltes pedig majdnem letkerdes, nem csak nekunk, hanem a gyerkocnek is- nem igazan szeretnek ugyanis kiabalosnak latni bennunket..
..es Internet, orszag-vilag szeme rajtam..
Nagy levegot vettem, es vezetni fogok!!!!
Ha valakinek van otlete arra nezve, hogyan lehet lekuzdeni a vezetestol valo ertelmetlen felelmet, hogyan lehet tobb szalon figyelni vezetes kozben, mikozben az ember az aztek mitologian tori a fejet, hogyan lehet orszaguton vezetve Dosztojevszkijt olvasni, vagy koncentralas kozben ket veszekedo-sikito gyereket jobb belatasra birni, jelentkezzen!
Es kellemes zuhanykent ert a hir, hogy nekem is allast ajanlottak az ovodaban. Regi almom volt Waldorfban tevekenykedni..es nagy orommel toltott el a felkeres..Kozben egy masik Waldorf-csatornan keresztul is jott egy Napkoziotthon letrehozasara valo felkeres..
Am Abigelt nagyon kicsinek erzem meg, es a sok valtas, valtozas miatt most ugy erzem, meg vedo-ovo kozegre van szuksege. Mellettem. Napirend- felborulas nelkul, nyugodt anyuka mellett, aki teljes szivvel mellette tud lenni.
Persze nehez ez a teljes sziv, mert kozben annyira vegeznek valamilyen szellemi tevekenyseget, tulteng bennem a tettero, buzog a vagy, megosztani, adni, tenni, kimozdulni, dolgozni.
Am foallasu anyanak lenni sem jar kevesebb szellemi befektetessel, csak persze az eletritmus joval lassabb utemu, es nem olyan latvanyos a szellemi erofeszites.
Regi jol bevalt bolcsesseg azonban, ha a nok boldogok, a gyerekek, a csalad is elegedett, es ezaltal a tarsadalom is szilard alapokon nyugszik.
Szoval marad az itthoni harmoniateremtes egy kis szellemi kihivassal (hogy anyuka is toltse faradt elemeit): jovo hettol nehany tanitvany erkezeset varjuk. Erdekes szellemi kihivas lesz, lesz koztuk diszlexias tanulo es angol hazi feladatot ellenorizteto nebulo is.
Ugy erzem, igy sikerul megtartanom az egyensulyt, en is adok-kapok, de Abigeltol sem veszek el ebben a serulkeny idoszakban.
Az utobbi evekben viszont rajottem arra, mennyire fontos, hogy felismerjuk a sajat szuksegleteinket es igenyeinket is, mert elobb- utobb a faradtsag es a folytonos monotonia felorol..nem kell martir anyukakent mindenrol lemondani, csak amit tiszta szivvel adni tudunk. Az elemtoltes pedig majdnem letkerdes, nem csak nekunk, hanem a gyerkocnek is- nem igazan szeretnek ugyanis kiabalosnak latni bennunket..
..es Internet, orszag-vilag szeme rajtam..
Nagy levegot vettem, es vezetni fogok!!!!
Ha valakinek van otlete arra nezve, hogyan lehet lekuzdeni a vezetestol valo ertelmetlen felelmet, hogyan lehet tobb szalon figyelni vezetes kozben, mikozben az ember az aztek mitologian tori a fejet, hogyan lehet orszaguton vezetve Dosztojevszkijt olvasni, vagy koncentralas kozben ket veszekedo-sikito gyereket jobb belatasra birni, jelentkezzen!
2008. március 4., kedd
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
