Kávésfilter vagy Rorschach-pillangó?

A kávéfőzőbe tehető filter nagyon jó alap a vizes festéshez. Könnyen átereszti a nedvességet, a bele csepegtetett festék gyorsan szétárad a papíron. Sokféle kreatív dolgot lehet készíteni belőle, mi ezúttal pillangókat csináltunk. Vizes festéket locsoltunk a közepébe, hagytuk, hogy szétterjedjen a festék a papíron, majd összesimítottuk a kis zsebet. Száradás után facsipesszel összefogtuk, így lett belőle pillangó.

Ha "csak" színélményre vágytok, lehet különböző sűrűségű festéket átfolyatni rajta. A színek csodásan keverednek benne, és ha jó a festék, a papír fel is szív belőle valamennyit, így alakzatok is létrejöhetnek akár, de a színek is jól tudnak keveredni.

Nagyon maszatos, legjobb szabadban kutyulni, koszos ruhában.:-)))

Gyurmaország tündéreknek

Rég nem írtam a kreatívkodós részlegünkbe. Nyár lévén sokkal másképp zajlanak most a napjaink. Rengeteget vizezünk, sarazunk, járunk a természetben, kagylókat, kavicsokat gyűjtünk (ezekből igen, rengeteg érdekes dolgot készítünk, majd képek is lesznek).
Legújabb kedvenc játékunk a manókeresés. Van egy nagyon jó manós könyvünk. Ebben nagyon részletes képek és leírások vannak a manók világáról. Hol élnek, és hogyan, mit esznek, hogyan öltözködnek, milyen viszonyban vannak a világgal, az állatokkal.. Elsa Beskow gyerekmeséi közül is rengeteg szól manókról, a szokásaikról. Fontosnak tartom, hogy ez elementárvilág lényeivel megismerkedjenek a gyerekek, ezért sokat foglalkozunk a tündérek, manók világával. Új felfedezett Daniela Dresher, akinek egyszerű és szépen illusztrált könyvei a legfrissebb házi kedvencek.
No, szóval a manókeresésről. A könyvek szerint a manók a fák üregeiben, odúiban élnek, közel a gyökerekhez. Keresni szoktunk odvas fákat, leguggolunk, és figyelünk. Gyakran képzeletbeli párbeszédeket folytatunk az apró sipkásokkal, sokszor pedig egyszerűen elképzeljük, hogyan is nézhet ki belül a lakásuk, milyen manók élhetnek ebben a fában. Van, hogy megpróbálunk manónyelvet kitalálni, van, hogy ételeket készítenek a gyerekek, és az odú elé teszik.

Így tettek a legutóbb a tündérházunkkal is. Gyurmából (most semmi fakszni, nem házi készítésű, hanem egydolláros UV-színű volt otthon) mindenféle lakásdekorációt és háziállatot készítettek a lányok a tündéreknek. Saját kezűleg ki is dekorálták az alkotásokat kövekkel, levelekkel. Abigél rengeteg kukacot gyúrt, Anna pedig mindenféle állatot formázott. Néhány aranyos a repertoárból:


Állatkert- Anna




Csiga- Abigél műve (egyedül!!!)





Nyuszi- Abigél műve




Nyuszi- Anna műve




Gyurmatündér ebéd közben




Abigél kukackészítés közben




Anna és a gyurmatündér




Alkotás közben




Virágszirmokkal ékesített tündérház




Csigabiga- Anna alkotása




Hajó a tündérházba

Varrás

Napok óta szükségem van a humorérzékemre (ami nincs is). Tehát a következő bejegyzés is az előzőekhez hasonló lesz, gyengébb idegzetű embereknek nem ajánlom, szeretettel küldöm viszont Bakka és Pepe anyukájának, akinek blogja nélkül most hisztérika lennék (azaz megelehetősen hisztérikus vagyok még így is..).

Hét végén elhozta Laci a varrógép beüzemeltetéséhez szükséges trafót. Ma reggel rászántam magam, hogy elé kuporodom, és 2 év kihagyás után első nekifutásra összegépelem Anna és Abigél nyári ruháját. Az anyag félkész, beszegve, beráncolva, csak az oldalakat és a pántot kell varrni- gondoltam a babák előtt jó kis bemelegítés lesz.

A munka menete:

1. Összeszerelem a varrógépet. Anna és Abigél végig ott ugrálnak mellettem, többnyire a kezemet lökdösik, és kérdeznek:
"Ez a mi varrógépünk?" "Már igen. Andi nekünk ajándékozta." "Andié?" "Nem, a mienk." "A miénk? Nem Andié?" "Nem." "Kié?"
"Az mi?" "Hova kell beakasztani a cérnát?" "Mikor lesz kész a ruha?" "Miért fehér cérnát fűzöl bele?" "Miért kell bele cérna?" "Miért dugod be a konnektorba?" "Áram nélkül megy?" "Nem megy áram nélkül?" "Megy?" "Nem?" "Miért?"
"Kié a varrógép?"

2. Befűzöm a cérnát. Abigél leesik a székről. Anna egy helyben ugrál közben a kezem alatt, és kérdez:
"Mikor lesz kész a ruha?" "Kinek varrod?" "Hol vetted az anyagot?" "Miért ilyet vettél?" "Miért kell összevarrni?" "Olyan vagy most, mint dédi?" "Miért?" "Miért tud dédi varrni?" "Te tudsz varrni?" "Kitől tanultad?" "Most összevarrod a ruhát?" "Nekem?" Abigélnek is?"

3. Néhány próbaöltés. Anyag húzása közben érzelmes jelenet, Anna hirtelen átkarol: "Olyan jó anyuka vagy, szépen varrsz!" Elérzékenyülés, de cérna elszakad, kijön az alsó szál, műveletet kezd előlről.

4. Rájön, hogy túl puha cérnát vett, mert folyton elszakad és feltekeredik. Közben Abigél meztelenre vetkőzik, és a pelenkájával szaladgál a lakásban, szagolgatja, és monologizál: "Büdös. Pelenka büdös. Büdöset pisilek. Büdös? Anya, büdös? Megszagolod? Miért büdös?"

5. Tesz még egy kísérletet, hogy összevarrja a nyári ruhákat. Anna eközben meztelenre vetkőzik, és pár perc múlva kiabál a WC-ből: "Kakilok! Anya, kakilok! Gyere, segíts! Töröld ki a fenekemet! Nem jött még ki! Jössz? Jössz? Jössz? Jössz?"
Ráborítom a huzatot a varrógépre. Megyek. Út közben kérdés:
"Kész vannak a ruhák?"

Ezek után a következő dolgokat fogalmaztam meg magamban:

1. Nem rossz üzlet a WalMart.
2.Nem varrok ruhát, pár dollárért lehet venni.
3.Nincs szükségük a gyerekeknek arra, hogy nézzék, hogyan dolgozik az anyukájuk, hogy néz ki egy varrógép, hogyan készülnek a ruhák. Idejétmúlt, ósdi felfogás. Van bolt, megvesszük.
4. Műanyag baba praktikus. Lemosható.
5. Waldorf baba túl sok munka. Koszolódik.
6. Veszek egy babát, amelybe automatikus válaszoló-program van beépítve.
7. Elmegyek ideggyógyintézetbe és kipihenem magam.
8. Eladom a varrógépet.
9. Talán a gyerekeket is.
10. A pénzből Peruba költözöm, befestem a hajamat, és eltűnök a világ szeme elől.
11. Láttam ott egy helyes kis falut, ott szeretnék élni. Egy Waldorf baba-készítő műhely volt a főtéren. Ott fogok dolgozni.
12. Hoppá. Akkor már mindegy, ha meghagyom a gyerekeket is, legalább élvezzék az elkészített babákat.
13. Nem kell Peruba menni, itthon is meg tudom csinálni őket.
14.Van varrógépünk, itt az anyag, cérna.
15. Este, ha alszanak.
16. Szigorúan csak alvásidőben, nyugiban.
17. Jó, néha akkor is, ha ébren vannak, hogy lássák, milyen klasszul készülnek a barátaik, részt vegyenek a folyamatban.
18. Ezt nevezik úgy, hogy a végén mindig ugyanoda lyukad ki az ember?

Fűfejű barátaink

Nem nagyon készítettem nyári évszakasztalt, egyrészt azért, mert elutazunk, másrészt valahogy nem voltam olyan lélekállapotban, hogy elkezdjek méhkast készíteni, vagy pipacs-babákat. Ilyenkor a feszültség rányomja a bélyegét az elkészült művekre, és azt nem akartam.
A terasz tavasz óta amúgy is egyfajta évszak-asztal, rengeteget ültettünk a lányokkal, és a virágok napról napra szebbek és nagyobbak. Lehet növekedés közben figyelni őket, meglesni rajtuk a pillangókat, bogarakat. Szélforgókat szúrni a virágok közé, tündérházat rejteni az ágyásba.
Apró fűmanót azért készítettünk a szobába..egyrészt gátlástalanul drágának tartom a boltit, másrészt tök jól újra lehet hasznosítani a lyukas harisnyákat, fűmagot. Kell először egy kisebb gömböt készíteni- úgy, hogy a harisnyába virágföldet tömsz. Ez az orr. Ha kész, erős cérnával körbetekerni, majd kitömni a fejet. Mielőtt bekötöd a fejet, a tetejére szórod a fűmagot, óvatosan, hogy az arc ne legyen magos. Majd locsolni és locsolni és locsolni. A mieink szép gugli szemeket kaptak, mert a bolti ilyen volt és ilyet akartak a lányok, de lehet "szelídebb" (és szebb) verziót is készíteni pl. termésből.

Élménykönyvek

Azon gondolkodtam, milyen nagy kár, hogy ez az ötlet csak most jutott az eszembe. Rengeteg élménydús utazáson vagyunk túl, kirándulásokon, melyek nyomot hagytak a gyerekekben, színeket, tudást, élményt kaptak ekkor, ízeket, illatokat, benyomásokat.
Tulajdonképp lehet, hogy ennyi elég is..egyfajta meseszerű emlék-tudás, fel-felderengő emlék.

Texasban volt időnk leülni is néha..eddig rengeteget utaztunk és túráztunk, most volt fix hely, ahol meg is pihenhettünk. Leültünk minden este és csokorba szedtük az aznapi élményeket, és meg is rajzoltuk, egyfajta mesekönyv lett belőle.
Vettünk mindkettőjüknek egy-egy nagy alakú spirálfüzetet, melyben puha, törtfehér lapok vannak. Vastag zsírkrétákat, vastag átlátszó ragasztószalagot.
Amikor megérkeztünk a kirándulásból (ha későn, akkor másnap reggel), újra átfutottuk a napot. Hol jártunk, kinek mi tetszett..
Anna egyedül rajzolta az egész könyvét, egyszer kérte a segítségemet, hogy rajzoljam le a város régi várát neki (aztán kaktuszt, fagyit is kért még erre a lapra tőlem, de ez volt az egyetlen alkalom, hogy "belerondíthattam a művébe"). Egyedül találta ki, mit rajzoljon le- Abigél könyvéhez is nagy részben Ő adta az ihletet. Amikor kész volt a rajz, megírtuk közösen a "mesét" hozzá, és hogy tartósabb legyen, bevontuk a lapot áttetsző ragasztószalaggal.
Abigél könyve kissé másképp alakult, hiszen ő még alig múlt két éves..de Emlékkönyv Neki is dukál..volt úgy, hogy kis kezével utánozni próbálta a "nagyot"- és ő is állatot rajzolt. Volt úgy, hogy az aznapi történethez maga talált ki valami rajzot. Volt, úgy, hogy (ez volt a gyakoribb, mert látta Anna könyvét, és ő is "olyat" akart) én megrajzoltam egy élményt, és ő színezni kezdte- vagy, amit még jobban szerettem, az irkafirkáit igazítottam képpé. Ezt élveztük mindketten a legjobban.

Amikor kész lett a könyv, csináltunk még egy fotókollázst a végére a nyaralás képeiből. Nagyon szeretjük esténként olvasgatni- hiszen rólunk szól!!
Itt láthatóak a texasi beszámolók gyerekszemmel, és itt felnőttszemmel.

Abigél Élménykönyve

Anna Élménykönyve

Visszatekintés- Óvodai szereplés, alkotások

Anna óvodai évzárójáról már írtam..
Sokáig tároltuk a falon a képeket, amelyeket az óvodában készített. Édesek, kedvesek, de lehet, hogy most megint nagyon kukacos leszek..
Előre szeretném bocsátani, hogy NAGYON HÁLÁS VAGYOK ENNEK AZ ÓVODÁNAK, ÉS AZ OTT DOLGOZÓ PEDAGÓGUSOKNAK, mert szerették, óvták, befogadták a gyerekemet, mert kedvességet és szeretetet kaptunk Tőlük..mert csupa lelkes, kedves, JÓ Embert ismertem meg itt,akiknek hálával tartozom! Ami ellen most kukacoskodom, az inkább módszertani jellegű dolog..ami még jobban megerősített abbéli meggyőződésemben, hogy otthon a Waldorf-utat fogjuk választani..
Az itteni óvodában évi néhány alkalommal "önkénteskedni" kell, ez kvázi azt jelenti, hogy a szülő bemegy, és dadusnéniként funkcionál a nap folyamán. Igen költséghatékony megoldás, mert minden napra jut egy szülő-aki természetesen ingyen dolgozik ilyenkor-azaz nem kell felvenni dadust a gyerekek mellé az óvodának..a szülő pedig belepillanthat az óvodában folyó munkákba, láthatja, hogyan viselkedik a közösségben a gyermeke,stb..
No, egy ilyen alkalommal egy kreatív-projectben vettem részt..
Hm..túl azon, hogy fel volt rajzolva minden lapra egy előre megrajzolt madár, a színek is ki voltak készítve, milyenre KELL festeni a madarat. Az óvónéni be is mutatta..sárga a szeme, kék a tolla, narancs a csőre..Jajj, hol van itt a kreativitás?? A SZABAD alkotás öröme? Vagy a választás szabadsága? Persze, szerencsére minden madár azért másmilyen lett-hihetetlen, mennyire szét tudja feszíteni az egyéniség a korlátokat..15 féle előre rajzolt kék madár keletkezett narancs csőrrel, sárga szemmel..mint ahogyan mindenki másként néz ki uniformisban is..
Aztán előre gyártott színező lapokat kellett kiszínezni..Anna zöld arcot szeretett volna adni egy emberkének, de azt nem lehetett..mert zöld arcú ember NINCS!
Szegény Picasso vagy Chagall..mehetettek volna nyugdíjba mindketten ezek alapján..Zöld arcú ember IGENIS van! Például a Hollókirály című mesében, vagy amikor kékre-zöldre vált az ember dühében, vagy mittomén..
Egyszer láttam egy Anti-színező Könyvet..alkoss, szabadon..kötöttségek nélkül..DE jó lenne..legalább az óvodában..persze, könyv nélkül is lehet..homokba, hóba rajzolni..földre, téglával, krétával, üveggolyóból, homokból, festékkel, majonézzel tányérra..zöld fejű, piros fejű, akármilyen alakú csodát,olyat, amilyen a fejükben van..ami által megnyilvánulhatnak a gyerekek, ÚGY, ahogyan akarnak..hogy valóban KI TUDJÁK FEJEZNI azt, AMIT akarnak..
Jaj, nem bántani akarom én a MI óvodánkat..nem bántani a pedagógusokat..nem kukacoskodni, okoskodni, mittomén..csak kérni, vagy inkább bátorítani, hogy merjünk másképp is..
No, és itt van néhány fotó is..kiválogattam a képek közül LEGINKÁBB olyanokat, amelyekben szabad keze lehetett a lányomnak..helyes, édes mind egyébként..dekoratív, miegyéb..csak KÖTÖTT..ez vele a bajom..ha lehet ilyet mondani..
Persze, az igazsághoz hozzátartozik, hogy Anna IMÁD ilyeneket csinálni, és kellenek is neki a kézműves-jellegű fogalkozások, amikor is lepkét, akármit készít különböző anyagokból..vannak technikák, amelyek viszonylag kötöttek, de ezeken belül is olyan jó lenne szabadabban mozogni néha..
A festés, rajzolás viszont abszolút szabad kellene legyen ebben az életkorban, szerintem..
Na, mindegy, ez most kijött belőlem, és remélem, nem bántottam vele senkit..

Tündérek

A tündérek nem csak a mesés estéken látogatnak el hozzánk, de egészen lüktető kapcsolatban állnak napközben is a gyerekekkel. Áprilisban rengeteget ültettünk- a kis növények már elkezdtek kibújni, a zöld levelek között felbukkantak a bimbók is, melyekben mind-mind egy virágtündér lakozik. Tündérek jelennek meg a rajzokon, tündérek hozzák el az évszakokat. Az időről időre megújuló évszakasztal mindig rejt tündéreket, tavasztündért, hóvirág-tündérkét, a sétáinkon gyűjtött faágak mögül manók kukucskálnak ki apró fejecskéikkel.
Tavaly készítettem négy kis tündért, ők hozzák hozzánk az évszakokat. Az "alaprecept"- azaz hogy hogyan készülnek a kis tündérkék- ,Salley Mavor könyvében található, akit érdekel, majd részletesebben leírom, hogyan készülnek- mert nálunk ez a könyvecske egyelőre nem kapható. Az alap igen egyszerű, ám időigényes, de csak a szárnyaló fantázia szabhat határt, milyen tündérkéket varázsolunk a gyermekeinknek..
Készítettünk a kertbe egy kis tündérházat is, ide költözött be a láthatatlan házi tündérünk, ezért minden nap illő fogadtatásban részesítik a lányok: sütit sütnek neki, friss virágokat tesznek a kertjébe..Felfedeztem egy kis könyvet a tündérház-készítésről, mintha csak a kérdéseimre jött volna fentről valamiféle válasz- kíváncsian várom, milyen ötletek lesznek benne (megrendeltem:))..
Amikor Abigélt vártam, készítettem neki szivárványszínű selymekből egy kis tündéres forgót az ágya fölé, ezen csillant meg a nap és játszott mindenféle színben- percekig gügyögött hozzá..olyannyira megszerettük, hogy azóta is a hálószobában lóg.
No, valahogy így vagyunk mi a tündérekkel..
Bárcsak olyan szépen tudnék rajzolni, mint Brian Froud, aki az egyik legnevesebb "tündérológus" rajzoló, és akinek a képeit mi is gyűjtjük, szeretjük..
Lepkeszárnyú szép napot kívánunk! :o)
..és elnézést a nem túl jó minőségű képekért..

Évszakok, hónapok

Az elmúlt napok paprikás bejegyzései után visszatérek a magam "normális" csapására. Sajnálom, nem akartam senkinek "rossz szájízt" szerezni, egyszerűen úgy éreztem, hozzátartozik a valósághoz, hogy kiírjam magamból az érzéseinket..

Nemrég Tracynél és családjánál jártunk. Két éve tervezem, hogy megcsinálom az "év-fát", de egyik évben sem tudtuk, mikor megyünk haza, ezért nem fogtunk neki. Tracy otthonában azonban láttunk egyet, és szeretném megosztani az ötletet Veletek, mert nagyon, nagyon tetszik!
Hatalmas csomagolópapírból egész falat beborító fát készített, 12 vastag ággal. Az ágak szimbolizálják a hónapokat, a levelek a napokat. Január elsejétől december 31-ig minden nap kivágnak és megfestenek egy levelet, amelyet felragasztanak a "hónap-ágra". Tracy külön ötlete volt, hogy az egyes leveleket hangulatuk, az időjárás és az aktuális ünnep szerint festik meg, így lett egy borús nap levele sötétkékes-lilás, a húsvété akár egy hímes tojás, az esősé áttetsző kék, a naposé sárga, stb. A fa csodaszép, hiszen napról napra szépül, épül, és a gyerekek hihetetlenül élő, lüktető kapcsolatban élnek így a természet-év körforgásával.
Az alapötlet egyébként ebből az általam is sokat forgatott könyvből való.
Tavaly sokat gondolkodtam, mivel is helyettesítsük az év-fát, hiszen bizonytalan volt, mikor térünk haza, és nem akartam úgy elkezdeni, hogy talán nem fejezzük be. Négy nagy ív csomagolópapírt ragasztottam a falra, ezek voltak a tavasz-nyár-ősz-tél. Minden lapra került évszaknak megfelelő versike, családi képek kerültek rá, melyek egyértelműen az adott évszakra jellemzőek (pl. Anna a medencénél, szánkózós képek, őszi levélben fetrengősek), és készítettünk közösen minden évszakhoz egy általános rajzot, amit ebben az időszakban csinálni szoktunk. Nyáron pl. sütögetni, labdázni, kirándulni, stb. A lap nagyobbik fele azonban megmaradt a gyerekeknek, ők minden nap rajzoltak valamit rá, ami az adott napra, évszakra, ünnepre volt jellemző. (akkor még irka-firka, de számtalan jelentéssel bíró mű került fel ide, lufieregetés, tojásfestés, stb.)
Készítettünk ezen kívül hónap-lépegetőt, ami mindig egy hónapra szóló kis naptár volt, és Anna és Abi képe vándorolt rajta. Ezen előre vagy utólag bejegyeztük, mi történt aznap velünk, vagy mi fog történni.
Ugyan január messze van, de remélem, hogy az ötlet tetszik Nektek, és örömmel fogtok festeni, ragasztani Ti is! A hónap-lépegetőket pedig bármikor el lehet kezdeni :)
Szép napot!

Esik eső, fúj a szél

Ma egész nap zuhogott, mintha dézsából öntenék. A napunk viszont egészen vidáman telt. Mániákus "levegőzők" lévén egy "kis" zuhé nem állhatott az útjába a napi "kötelező" sétának. Meggyőződésem, hogy minden nap szükség van friss levegőre, akár esik, akár fúj, akár fagy, és bátran neki is szoktunk vágni a sétának, minden nap. A gyerekek egyébként ösztönösen örülni tudnak mindennek, ha kellő "felvezetést" csinálunk hozzá, akkor jó móka lehet az esős séta. (..és most ezen a ponton megkövetem magam, mert Abigél NEM szereti a hideget, sőt, mi több, utálja a telet, de ennek ellenére persze szegénykémet kihurcolásztam télen is egy kis fagyos mókára..és második életévének végére egészen belejött, februárban már a havat is hajlandó volt megfogni, megkóstolni, kis homokozóformából "hóteknőst" önteni. Ez nagy lépés volt:))
No, tehát, ma felkerekedtünk, esőkabát, esernyő, bot, amivel tócsát lehet kavarni, esős dalokkal és mondókákkal a fejben, hogy kiruccanjunk, és meglátogassunk egy kedves családot- akik után fájni fog a szívem, ha hazaköltözünk, bár 3 év itt-élés után csak most "fedeztük fel" egymást. Út közben megcsodáltuk a megannyi esőcseppet a leveleken, tocsogtunk tócsában, néztük az esernyő tetején sorakozó megannyi esőcseppet- jó móka volt.
A családnál még inkább..Tracy színházban dolgozott, remekül énekel és játszik különféle hangszereken, emellett ő is mindenféle pihepuha babát varr manócskáinak "szabad" idejében. Ráadásul férje indiai, aki felvásárolta a fél boltot nekünk, és banánkenyeret sütött- mert Indiában az a szokás, hogy a vendégnek Istenhez méltó kiszolgálás jár..jaj, nagyon jó volt..
Készítettünk só-liszt gyurmát, és a gyerekek végeérhetetlenül gyúrták, lapították.
Majd Tracy előszedte a pasztellkrétáit, amelyek egyszerűen varázslatosak, jobbak bármilyen zsírkrétánál, még az olyan nagyon szeretett és használt Waldorf-krétákat is felúlmúlják bizonyos szempontból. Hatalmas lapra vibráló színeket rajzoltak, majd a kis ujjacskáikkal szétkenték, keverték a színeket- nézni is gyönyörűség..

No, nem is borzasztó, ha esik az eső,nem?...
Felbuzdulva egyébként a sétán, délután még kétszer rohantak ki eszeveszetten az ömlő esőbe- ma négyszer öltöztünk át- és fetrengtek a vizes fűben..a szomszédaink pedig elképedve bámultak ki az ablakon, hogy mi történik odakint..
Tartottunk egy "esőcsepp-számolást", könyvtárba menet előtt kitettünk egy üveget, hogy meddig fogja megtölteni az eső, mire visszaérünk (túlcsordult), és "beavattunk" néhány régi festményt is- a kész, száraz festménnyel kirohantunk az esőbe, és pár másodpercig hagytuk, hogy essen rá- majd beszaladtunk- ha megszárad, teljesen másképp néz ki.

..és még nap végén egy órát vásároltam is EGYEDÜL Andi jóvoltából..Szeretem az esőt!!!!!!!!! :-)

Szivárvány

Gondoltam, jelentkezem, mielőtt mindenki azt hiszi, hogy a tegnapi nap után kiugrottam az ablakon :D
Nem ugrottam..Nagyon jól esett a biztatás, ma nagyszerű napunk volt az eső ellenére, a lányok szabadok, kedvesek...újra beindult a kreatív-gyár (mert tegnap ugye nem igazán pörgött a gépezet:)), egész délelőtt tavaszi fákat ragasztottunk Abigéllel, rengeteg képet készítettem, de sajna, amíg a családfő Magyarországon tartózkodik, nem tudom őket lementeni a gépre, így közzétenni sem. :( (kivételesen nem azért, mert analfabéta vagyok hozzá, hanem azért, mert a laptopján van a program) Viszont, 2 hét múlva egész kreatív arzenállal tudok majd Nektek kedveskedni :)! (addig is, igyekszem régebbi képekből válogatni)
Festettünk esőt és szivárványt is, tekintettel a mai napra, de hogy ne legyetek kép-telenek, elküldök nektek néhány szivárványmanócskát, amelyeket még tavaly varrtam az éjszaka leple alatt, hátha kedvet kaptok hozzá, és elkészítitek őket Ti is!
Este kaptam egy "vérátömlesztést" is Anditól, vigyázott a lányokra, amíg angolórám volt, ez is jól ment, huhh..jól vagyunk! :o)

Legvégül egy idézet- régóta szeretem :)

"Mindenfajta nevelés önnevelés, és mi mint tanítók, nevelők csak a saját magát nevelő gyermek környezetét alkotjuk. A legkedvezőbb környezetet kell teremtenünk, hogy a gyermek úgy nevelje általunk önmagát, ahogy belső sorsát követve nevelődnie kell."
(Rudolf Steiner)

Festés ragasztóval

Hogyan?
Folyékony ragasztóval egy fehér papírra mintát rajzoltam. Egy éjszakán át hagytam száradni (előbb is megszárad:)), aztán másnap nekiálltunk a lányokkal megfesteni.
Vizes alapszíneket használtunk, nagy ecsetet, és hagytuk, hadd keveredjenek, follyanak a színek egymásba. A végeredmény nagyon látványos.