2008. június 15., vasárnap

Hogyan lehet két testvér ENNYIRE különböző??

Most nem írok túlságosan meglepő dolgokról..akinek több gyereke van, biztosan mosolyog majd rajtam, de én még minden nap rácsodálkozom arra, hogy mennyire különböző is tud lenni két emberke, akiket ugyanabba a fészekbe pottyantott a gólya.
Valóban igaz, hogy anyaként külön világokat kapunk minden gyerekkel- más-más feladatokat hoznak magukkal útravalónak. Gyakran azt érzem, nem is én nevelek, hanem ők engem, minden szituációval, konfliktussal, szokással metszenek valamit rajtam. (van is nyesegetnivaló rendesen:o))

Ma történt egy s más dolog, és újra rádöbbentem arra, hogy tűz és víz találkozásáról van szó..Hadd említsek pár különbséget..

Anna-babakorában nyugtalanabb volt, izgőmozgó, keveset aludt, sokszor ébredt. Ma (leszámítva önálló, céltudatos természetéből adódó "hisztijeit") nyugodt, elmélyült alkat, képes órákig egy rajz-project felett ülni, tervezni, színezni, elképzelni, megvalósítani, vagy egyszerűen csak mesélni könyvből.

Abigélt babakorában az ülő Buddhához hasonlítottam, maga volt a megtestesült nyugalom. Sokat és jól aludt, nyugodtan nézelődött. Ma másodpercek leforgása alatt fordítja fel a házat, szökik ki a boltból, rohan el, bújik el hipermarketben egy ruhakupac alá nevetgélve..

..és itt meg kell jegyeznem valamit. SOHA nem "rosszaságból ", dacból, hisztiből, ellenállásból fakadnak a bosszantó dolgai. Egyszerűen le KELL rántani ötvenedik alkalommal is a CD-állványt, holott tudja, hogy dühít, azt is, hogy fájni fog a feje, ha rajta koppan. De látom az örömöt az arcán, a felfedezés örömét, ahogyan nézi, hogy zuhan a polc, szakad, hersen a papír (többnyire az én kedvenc könyveim lapjai), nyikorog a letépett polc, csattan a kosár, zizeg a játékról letépett akármicsoda a kezében, csillan meg a kiöntött méz a konyhapadlón, virít a festék a falon, csörren a bevásárlókocsi, majd borul dominóként vele együtt a padlóra, pattan, repül egymás után a könyvtári polcokról a könyv..Egyik kedvenc játéka a gyerekzár kipiszkálása a konnektorból- mindig sikerül neki kiszedni..Amolyan Heuréka-öröm van az arcán, a kutatók, felfedezők boldogsága- nekem pedig, miután kitomboltam a dühömet, nincs szívem haragudni..mert nem is lehet mire..

Szájba vevés, lenyelés, orrbadugás téren Anna mintha nem is lett volna baba..(leszámítva egy sztorit, akkor már 4 éves volt, majd később írok róla)

Kis lista, miket evett meg Abigél:
Miután elpakoltunk minden apró, szájba vehető játékot, (de azért, hogy ne kísértse ez a dolog sem, kézből, ha mellette voltam, engedtem, hogy pl. játsszon üveggolyókkal, gyöngyökkel) valahogyan mégis talált egy s mást a földön..evett már nejlondarabot kukászacskóról leszakítva..talált pókot, katicát és svábbogarat a sarokban-holott mi soha nem..ezeket is megkóstolta- nyilván a vegetáriánus étrend elleni tiltakozását fejezte ki ily módon. Evett papírt Anna rajzából leszakítva, egy zöld origami papírtól majdnem meg is fulladt. Ájult már el a félelemtől, mert zöld levelet kóstolgatott a fáról- utána én is majdnem elájultam, pedig nem lett volna túl jó ötlet.

...de a testnyílásokat eddig megúsztuk. Ugyan Anna egyszer kedvesen megkérdezte tőlem, vajon beleduhatná-e a nunijába a hajcsatomat- mire én a lehető leghatározottabban megfosztottam őt eme élménytől..
Ma viszont virágot szedtünk, és hazafelé úton Abigél bedugott két szál virágot magasan az orrába. Mikor megérkeztünk, Anna szaladt pisilni, szomjas, éhes volt, a konyhába mentem rögtön, de valahogy feltűnt, mi lelte a gyerekemet, aki hazaértekor mindig tornádóként söpri végig a lakást..az, hogy nem igazán kapott levegőt...
Mikor ránéztem, elsírta magát, mert TUDTA, hogy olyat tett újra, amit nem szabad, de egyszerűen nem bírt magán uralkodni, ezt az élményt is ki kellett próbálnia.

..és most jön a hosszú hála annak, aki feltalálta az orrszívó porszívót, mert némi bűvészkedés, kéz-láblefogás, orrporszívózás után sikerült kitakarítani az orrát a felkerült virágoktól.

Rendkívül nagyra becsülöm a felfedezőket..az újítókat..(ja, említettem már, hogy Abigél Vízöntő, Vízöntő aszcendenssel?)
DE MÉG SOHA, SENKI NEM ÍRT ÉLETRAJZOT AZ ANYUKÁIKRÓL..hogy is élték túl a kisgyermekes éveket..

2 megjegyzés:

Melinda írta...

hihihi, mire nem jó az orrszívó.
Ne ijesztgess a három közül Villő a legnyugisabb baba, igaz még csak négy hónapos, de eszik, alszik, nevetgél. Akkor még ő is lehet kisördög? (bár ő halak;))

Noémi írta...

Nem tudom, szerintem semmi sem kizárt..igazából annyira imádnivaló az én felfedező gyermekem, de olyan, de olyan türelem kell hozzá, hogy,...uffffffffffff...
Elég egy másodperc, amikor nem figyelek, és rögtön történik valami. Tanulnom kell még a nyugalom művészetét.