2008. június 12., csütörtök

Játszóterek

Hát, ez nem lesz egy népszerű bejegyzés, de kikívánkozik..

Ma maratoni játszóteres napot tartottunk. Nem volt ez előre eltervezve, így alakult. Délelőtt Abi kismotorral, Anna és én biciklivel vágtunk neki, délután pedig bepakoltam a gyerekeket a bicikli utánfutójába és elkerekeztem egy távoli játszóra velük.
Mindig lenyűgöznek az amerikai játszóterek. Kulturáltak, tiszták, van WC,jobb helyeken pelenkázó, ivókút, legalább 3-4 kuka. Senki sem dob mellé semmit. Senki sem hányja, kakilja össze a WC-t, le is húzza maga után. Senki sem viszi el a WC-papírt, zsebkendőt. Senki sem lovasítja meg a letámasztott biciklimet. Senki sem tömíti el kövekkel a vízcsapot, nem hord homokot a kézmosóba.

Nyári élményeim Magyarországon:

1.Játszóterek Kazincbarcikán
Betonba!! ágyazott vasszerkezet, leszakított vashinták, letépett hintaláncok. Kutyakakis, szemetes homokozó. Napégette préri, sehol egy fa, sehol sincs lehetőség ivásra, pisilésre. Törött üvegcserepek, elhajigált sörösdobozok, cigarettacsikkek, szotyihéj. Kuka mellé dobott szemét (kuka félig tele, kidőlőfélben)

2. Játszóterek Mátészalkán
Vas helyett szép famászók, lepácolva, pár éve készült. Egyik hinta leszakadva. Sörösdoboz, üvegcserép, szemét a földön. Az ivókút valami szeméttel eldugaszolva, csapja letörve.

3.Játszóterek Veresegyházon
Szép fajátszó, térdig érő gazban, a szemét nem térdig ér, bár van.

4. Játszóterek Budapesten
Van jópár kulturált, és rengeteg siralmas

Az ország szíve felé közeledve ugyan javul a helyzet, de akkor is siralmas.
Néha-néha beleolvasok hírekbe, mire nincs pénz, mennyire kevés a pénz, erre is kellene, arra is, szegény, szegény állam, önkormányzatok..kesergő emberek, panaszkodó anyukák..

..és akkor arra gondolok, vajon mindarra, amink van, miért nem vigyázunk? Miért nem óvjuk, miért nem ápoljuk?? Többségében ugyanis szerintem nem pénzről van szó, hanem hozzáállásról. Nem dobjuk el a csikket, nem engedjük be a kutyát a homokozóba, nem szakítjuk le a hintát, nem a kuka mellé dobjuk a szemetet.
De ha mégis ez történik, simán elmegyünk mellette, és panaszkodunk, hogy "de rettentő, errefelé nincs egyetlen normális játszótér sem"..nem hajolunk le a szemétért, nem szedjük össze. Nem hívunk össze környékbeli anyukákat, nem festjük le közösen a hintát, gabalyítjuk ki a láncot, ganézzuk ki a homokozót, nem teszünk ki táblát, hogy "kérlek, ne szemetelj!"..nem..csendben tűrjük, hogy szenvednek a gyerekeink, várjuk Önkormányzat Bácsit, hogy majd tesz valamit az ügy érdekében..

Olyan jó látni, ahogy a környékbeli parkban összejönnek néha emberek szemetet szedni, komposztálni. Közben lehet közösségi életet élni, beszélgetni is. Programot szervezni együtt, mittudomén..
Miért? Miért? Mi miért nem?

Tudom, naiv vagyok..Jönne nemsoká a válasz, mert itt (Amerikában) "ilyen a hozzáállás", "van pénz/idő erre", "senki sem jönne el, ha meghirdetnénk", "az emberek dolgoznak, nem érnek rá ilyesmire", "úgyis szétrombolják újra"..
"Könnyű nekik, bezzeg..", "Elfelejtetted már a magyar valóságot.."
Ilyenkor szívem szerint egy nagyot sikítanék..hogy ébresztőőőőőőőőőőőőőő!!
Mi öljük meg csírájában a kezdeményezéseket..

(elnézést kérek, ha túl nyílt voltam..biztosan van sok jó kezdeményezés ebben az irányban, és sok kisebb-nagyobb siker is..sajnos, ahol nyáron jártunk, ott nem volt. Bárcsak lenne!!)

5 megjegyzés:

malyvacsiga írta...

Ne hülyéskedj, minden szavaddal egyetértek. Csak 3 hetet voltam felnőtt fejjel Amerikában, de ugyanezt tapasztaltam: ott a közös az enyém IS, itt meg a közös az senkié...

Békásmegyeren (lakótelep) volt két Máltai játszótér (A Máltaoi szeretszolgálat finanszíropzta kül. támogatókkal, építette, tartja fenn és karban). Minde névben volt egy családi takarítós nap: lehetett szemetet szedni, (csikket nem, mert tilos volt bent a doháynzás!!!!), homokozót felásni, ezt-azt javítgatni. Nem tolongtak az emberek, de azért mentek. Mert látták, hogy sok időt töltenek ott a gyerekkel, és ez mennyivel jobb hely, mint a nyíratlan füvön a vasmászóka.
Szóval van előrelépés, néha, néhány helyen, de még iggggen messze a kívánatostól.
(A mi sulink is szervez minden évben szemétszedő napot, amikor Óbuda valamelyik részét tisztítják/juk meg.)

És igazad van: nem lehet várni, hoyg repüljön a sült galamb, vagy Állam bácsi. Csinálni kell.
És ha emiatt népszerűtlen leszel, hát bátra vállalom én is, köszönöm!!!!

panka írta...

Hát igen, sajnos nem a pozitív példa jellemző ezen a téren.
De szerencsére akad az is, csak azért mondom, hogy örülhessünk kicsit ennek is. :-)
Budapesten lakunk a XI. kerületben és a közelünkben(de azt hiszem az már a XII. ker. bár ez részletkérdés) van egy játszótér, amit a környékbeli szülők építettek a saját kezükkel, a helyén régen az általad is említett vas, beton, szeméttelep állt, most egy csodaszép, fából faragott, színesre festett gyerekparadicsom. És rendszeresen gondozzák, még most is szépítik, pedig szerintem szinte Budapest egyik legszebb játszótere. Igaz elég picike, de nagyon jópofa játékokkal van tele.
Szóval ha nem is jellemző, de vannak már ilyen kezdeményezések. Igaad van, hogy csak rajtunk múlik lesz-e több ilyen. Én remélem, hogy ha lassan is, de egyre többen ismerik fel az ilyen "mozgalmak" jelentőségét.

gemelcsi írta...

Ugyanezt tapasztalom Fro-ban. És itt az emberek tényleg vigyáznak rá! Mert lehet, hogy itt is könnyebb lenne megengedi a kutyának a homokozóba végezni a dolgát de nem teszik. Vagy itt is vannak neveletlen kamaszok akik kukákat döntögetnek kiabálnak éjjel de valahogy a játszóterekre mégis vigyáznak. Miért??? Miért nem érzik otthon az emberek a magukénak a köztereket?

Tapasztalat saját kis gyönyörű szülőfalumban a a Mátra alján: csodás patak, lehetne sétálni a vízbe menni, köveket gyűjteni a gyerekekkel, DE! van aki oda viszi ki a háztartási szemetét,gazos, piszkos. És amikor megkérdezem az anyukámat ( aki a polg.mesteri hivatalban dolgozik) hogy miért van ez így,azt a választ kapom, hogy minek takaríttasuk úgyik ugyanilyen lesz.
Az ott élő embereknek pedig az fontos, hogy az új autójukat meg tudják mosni a patakban, de az, hogy a környezetük, hogy néz ki, már nem.
Tudom, van sok jó példa is. és csak reménykedem benne, hogy idővel ezek lesznek többségben. Hiszem azt, hogy ezeket a dolgokat csak jó példával előljárva lehet megváltoztatni, és igenis meg kell csinálni, ha kell százszor, és egyszer talán csak el fogja magát szégyellni az aki tönkretesz szemetel.

ZuZu manó és Szilda írta...

Az utóbbi nyilcvan évben elfelejtették azz emberek az önálló felelősség vállalást. Naponta találkozom ezzel a jelenséggel. Sajnos nem lehet a dologért többet tenni, mint példétmutatni, ls valahogy a környezetünket is motivállni.Mindent készen kapunk, és azt hisszük, ez jár. Akkor döbbentem meg nagyon, amikor nagymamámnak(70éves) elújságoltam, hogy malmot vettünk, és én csinálom a kenyeret, és csak búzát veszek. A lelkes mondatomat a következő elképesztő, értetlenkedő kérdés fogadta: de honnan szedsz lisztet, azt mindenképp meg kell venni.És ekkor egy világ dőlt össze bennem, és más semmi nem lep meg...de a szemétért még lehajolok ha módom van rá. És tartsunk ki, egyre többen leszünk..

Noémi írta...

Szerintem is az a legfontosabb, hogy pozitív példával kell elől járni. Van egy zsidó bölcsesség, nem tudom, hogy hangzik egészen konkrétan, de valahogy úgy szól, hogy aki egy embert megment, az az egész világot megmenti. Így van ez a szemeteléssel is- rengetegszer néztek már hülyének bizonyos dolgaim miatt- de valahogy ez már engem nem érdekel..nekem nem derogál felszedni más után a kólásüveget, akkor sem, ha az a más azt gondolja, hogy mekkora kötözni való barom vagyok, ő pedig micsoda munkát úszott is meg..
Ami engem velejéig felháborított még, az az, hogy Európában/otthon mindenki döngeti a mellét, hogy bezzeg, a mi történelmünk, és a hülye, ostoba, kövér, kultúra nélküli amerikaiak..pro és kontra, mindenben van igazság, de amikor én pl. a szemetes köztereket nézem, a lerongyolódott emlékműveket, graffitis történelmi helyeket, sokszor azt mondom, megette a fene..itt legalább vigyáznak arra is, ami új, arra pedig még inkább, ami "régi"-legalábbis az ő olvasatukban régi..akkor most ki is a bunkó?