2008. június 19., csütörtök

huhhhhhhhhhhhhhhhhh

"Két varázsszó van, ami megadja,hogy miként lép kapcsolatba a gyermek a környezetével. Ez a két szó: utánzás és példa. A nagy görög filozófus, Arisztotelész, az embert nevezte minden állat közül a legutánzóbbnak, egyik életkorra sem igazabb ez, mint a gyermekkor fogváltás előtti időszakára. Ami a fizikai környezetben végbemegy, azt utánozza a gyerek, és az utánzás során nyerik el fizikai szerveik maradandó formáikat. A fizikai környezetet itt a lehető legtágabb értelemben kell gondolnunk. Nem csak az tartozik hozzá, ami materiálisan végbemegy a gyerek körül, hanem minden, ami a gyerek környezetében lejátszódik, amit érzékszerveivel érzékelni képes, ami a fizikai térből szellemi erőire hatni tud, hozzátartozik minden olyan morális vagy immorális, bölcs vagy ostoba cselekedet, amit a gyerek láthat.

A gyerekre nem erkölcsi szólamok, vagy értelmes oktatás hat, hanem az, amit a felnőttek környezetében a szeme láttára tesznek."

(Rudolf Steiner-Gyermeknevelés)

Vannak bizonyos mondatok, könyvek, melyeket újra és újra át kell olvasni. Vannak bizonyos passzusok, melyek mindig más és más jelentéssel bírnak, attól függően, hogy épp milyen fejlődési fázisban vagy szituációban vagyunk.
Nekem most kellett ez a mondat, mert úgy éreztem, az egyre növekvő fáradtság miatt kicsúsznak a kezem közül a dolgok. A gyerekek veszekednek, marakodnak, hisztisek, Abigél virágot dug az orrába, egymás fülébe üvöltenek, ez sem jó, az sem jó, csak az jó, ha nonstop foglalkozom velük, magukra maradván pillanatok alatt a feje tetejére áll a világ, és vad veszekedés kezdődik..
Persze korántsem vagyok még a harmadik hét végén, és esély sincs arra, hogy akár öt percre is kifújjam magam- egyedül..vagy feltöltődjek bárhogyan is.
De nem árt realizálnom magamban, hogy fáradt vagyok- és bármennyire is tartom magam, a feszültség, kimerültség ott van a levegőben, átragad a gyerekekre, és ők mindazt megjelenítik most a viselkedésükkel, amit én érzek. Az sem jobb, ha kitombolom magam, mert ahelyett, hogy elillanna a démon, csak egyre fenyegetőbb méreteket ölt.
Nem jó viszont, ha úgy teszek, mintha nem lennék fáradt, és ezres fordulatszámon pörgök-holott nincs esély pihenésre. Meg kell tanulnom várni, kimondani, mi a bajom és elfogadni. Meg kell tanulni bizonyos dolgokra nemet mondani. Hogy ettől könnyebb lesz-e, nem tudom, mindenesetre most jobb- mert félresöpörtem valamit, ami elhomályosította a szememet.

És még egy dolog, amitől jobban érzem magam.

8 megjegyzés:

prante írta...

Ez a veszekedős-verekedős nekem is sok fejtörést okoz. A két lány egész jól elvan egy darabik, aztán jön egy olyan - sokkal hosszabbnak tűnő - időszak, amikor megállás nélkül verik, piszkálják, bosszantják egymást. Mi is ezt csináltuk a hugommal, de miért? :)
Még nem jöttem rá a dolog dinamikájára, pedig már figyelem őket egy ideje...

Noémi írta...

Sajnos, én sem..a legnehezebb az benne,hogy nem tudom, mikor avatkozzam be..beavatkozzam-e egyáltalán és mennyire?
Nyilván a veszekedés-verekedés valami módon hozzátartozik az egymáshoz való alkalmazkodás tanulásához, (ők még sokkal őszintébben,leplezetlenebbül fejezik ki az érzelmeiket) de ezen kívül is van kétségkívül üzenete.. számomra talán az,hogy fel merjek vállalni éles konfliktushelyzeteket..de hogy hosszú távon ez hova vezet, azt nem tudom.

gemelcsi írta...

Nincs tapasztalatom két korban közel álló gyerekhez, az enyémek közt mindig 4 és 1/2 év van, de nagyon megértem azt amit írsz. Rettenetesen nehéz, kimerítő dolog három hetet egyedül tölteni a gyerekekkel ráadásul úgy, hogy nincs nagyon kapcsolatod más "nagykorúval" sem. Én is gyakran megéltem ezt és arra a következtetésre jutottam, hogy nincs más megoldás, csak az, hogyha én rendben vagyok mert akkor ők is nyugodtabbak lesznek. Persze a cérna nálam is ygakran elszakad, olyankor kiabálok, és volt már olyan, hogy egy-egy ilyen kitörésem után képesek voltak együtt, nyugodtan játszani. Tudom, hogy nem ez a megoldás, de mikor a kialvatlanság, az apa hiánya, a mindennapi teendők, összacsapnak a fejem felett nem tudok mást.Most, hogy már nagyobbak már azt is megértik, hogy ilyen heteken nekem is szükségem van a "magam" idejére legyen az csak egy csésze tea nyugodt ellfogyasztása.
Szóval kitartás és sok sok pozitív hullámot küldök, hogy könyebb legyen kibírni.

Noémi írta...

Köszönöm :)
Én is az időnként kiabálós kategóriába tartozom, és ez úgy tűnik, néha segít is rövid távon. Nem is olyan rég Mályvacsigánál volt egy bejegyzés erről, ő írja, hogy az alkalmankénti kiabálás sem jó..ezen sokat gondolkodtam..(asszem lélektanilag is a legnehezebb hétben-napokban vagyunk, ráadásul telihold, frontok, stb)..és rájöttem,hogy valóban- olyan feszültséget hoz a házba, amely nem tud elillanni, folyamatosan "itt van", mint egy nyomasztó felhő. Ha egyszer elszakadt a cérna, aztán a legapróbb dolgok miatt is felkapom a vizet, ahelyett,hogy "kisült" volna egy kiabálással az egész..
De a bölcsek köve nem tudom hol van elásva, mert még a démonokkal küzdő fázisban vagyok..vagy önmagammal, de ezt sokkal nehezebb bevallani :)

panka írta...

De szép láncolat... Neked Merci írása segített(akinek a blogjára egyébként én épp a napokban találtam rá, és én is sokat kaptam onnan), nekem meg most a te soraid adtak új erőt, amire épp igencsak szükségem volt. Köszönöm. :-)
Most már úgy lenne kerek a történet, ha én is tudnék írni valamit ezután a blogomra, ami valaki máson segít... de hát ezt nem tudom biztosra ígérni. :-)

Noémi írta...

Örülök, hogy segített..igazából hosszas hezitálás után, de mégis kiteszem ide a vívódásokat is, mert az élet ezektől életszagú..a csipkés dolgainktól pedig szép :)

Szobonya Bercel írta...

Szia Noemi!

Nekem van egy ikertestverem, a noverem meg masfel evvel idosebb nalunk... szoval van tapasztalatom, miyen az amikor korban egymashoz kozel allo gyerekek veszekednek... Nem hiszem hogy megnyugtat, de mi anno volt, hogy ugy osszevesztunk, hogy csomokba teptuk ki egymas hajat...!! :) Pedig szerintem tok jo testverek voltunk... Nekem az az alapelvem, hogy csak nagyon kulonleges szituacioban kell beavatkozni a gyerekek "veszekedesebe", oldjak meg maguk kozt... de gyakorlatban ez sajnos nem nagyon mukodik... :( Nalunk ez abban merult ki, hogy az ikertesom "megvert", en meg mint nagy szenvedo, hagytam, es kozben jol sajnalgattam magam... :) Most mit is akartam ezzel mondani? Elvesztettem a fonalat... :) A lenyeg hogy kitartas, csodalatos anyuka vagy, ugyis erezni fogod majd hogy milyen szituacioban hogy kell cselekedned... :)

Bimbam írta...

Szia, Noémi és lányok, mi sem bizonytja jobban, hogy hasonló cipőben járunk, mint hogy napok óta nem tudok írni... de azért gondolok rád sokat!
Elkezdődött a nyári szünet, mindhárom gyerek itthon, közben nagy ÜGYEK az életünkben... remélem lelassulunk kicsit végre...
Gondolok rád szeretettel éd drukkolok!!!!