Ekezetek nelkul

Ma volt az utolso napunk Amerikaban. Hogy telt? Elmeselem.

1.Ebredes, pakolas. Logikazas. Mert ahogyan elozo bejegyzesemben emlitettem, NEM FERTEK BE A CUCCAINK A KONTENEREKBE. Nem kicsit, nagyon. Harom szoba roskadasig tele volt olyan dolgokkal peldaul, mint CD polc, iroasztal, gyerekruhak, teli ruhak, jatekok zome, konyvek, disztargyak. Logikazz, Noemi, hogyan, hova fognak beferni?

2. Sehova. Tobb reszre bontjuk hajnalok hajnalan a szajret. Egyik resze Tracyekhez vandorol. A masikat Tracy teszi fel a Freecycle oldalra, hogy ne szennyezzuk Foldanyankat. Harmadik adag ide-oda vandorol, akinek kell. Negyedik adag baratokhoz, megorzesre, ha esetleg egyszer visszajonnenk..Otodik adag dobozokba, postan adjuk fel. Hatodik adagot gyomoszoljuk, tapossuk bele a borondokbe.

3. Kozben ki kell takaritani, hordani a szemetet. Gabor targyalni megy. A gyerekek enyhen szolva idegbetegek. Anna indian csorgovel a kezeben fejhangon ordit az asztalon, es powwow-t jatszik. Abigel vegigpisili a lakast, es haromszor atoltozik. Vegre dobozokban vannak azok a dolgok, amelyeket nem viszunk magunkkal. Kipakoljak egy ovatlan pillanatban. Sokkot kapok.

4. Megerkezik Tracy, es ket kislanya. A negy gyerek egyutt pakol ki a bepakolt dobozokbol. Enhye sokkot kapok, kizavarok mindenkit a teraszra, FAGYIIIII felkialtassal. Pizzat is rendelek, kozben erzem, ahogyan eg az arcom az egeszseges taplalkozas szoszolojakent. Elutom a lelkiiismeretfurdalast nehany barackkal.

5. A negy gyerek osszeverekedik. Szetszedik az osszepakolt erkelyt. Pizzat kennek a falra, pasztelt a betonra. Kozben Tracyvel pakolunk.

6. Alvasido. Ropke egy ora alatt tobbre jutok a pakolasban, mint egesz delelott.

7.Megerkezik Erica bucsuzkodni, es a delutani alvasidobol felebredve Tracy is a gyerekekkel. Kaveszunet, kozben megbeszeljuk, hogy Erica szerelmes lett. Juheee, orulunk, egeszen addig, ami Gayatri ki nem nyomja Abigel szemet.

8. Elmegy Erica, elotte sirunk,majd lazasan pakolni kezdunk Tracyvel. Kozben megjon a ferje, Nylesh, aki kedvesen kitakaritja mindket furdoszobankat. Ilyen ferfi is csak Indiaban terem.

9.Megjonnek Attilaek, es Gabor egyik munkatarsa, aki vegre valahara elviszi az iroasztalunkat. Fohet otthon a fejunk, min fogunk irni, de most tok jo, mert egyre kevesebb lomunk van. Elmennek Tracyek, sirunk.

10. Attilaek ket picije a felfordulas hatasara enhye sokkot kap, es sirni kezd. Az en ket lanyom a megorules szelen orditva rohangal a lakasban.

11. Ujabb dobozokat allitunk ossze, amelyeket Gabor kollegaja fog hazahozni nekunk. Ugy tunik, van remeny, amig meg nem pillantunk egy ujabb megoldatlan dobozt.

12. Elmegyunk vacsizni. Megiszom ket korso barna sort, szukseg van az energiara. Bucsu Attilaektol, sirunk.

13.Hazajovok, takaritas, lanyokat agyba rendelem. Agy..enyhe tulzas. Alom. Vagy vacok, vagy akarmi.

14. Pakolas, takaritas, lassan ejfel, de meg nem vagyunk kesz. Miert irok? MERT ELEGEM VAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAN!!!

15. Latom a veget. Mondtam mar, hogy felesleges volt pakolgatni. Indian szobor megvan, tobbi nem erdekel. Ja, a gyerekeket nehogy itt hagyjuk reggel!!!!

16. MONDTAM MAR??? REGGEL INDULUNK!!! REGGEL INDULUNK!!! REGGEL INDULUNK!!!

Dobozokban

Elnezest, de mar nincs gepunk, csak egy laptop, ezen pedig nincsenek ekezetek.
Nagyon faradt vagyok, de hiperaktiv, igy muszaj kifujnom magambol a mai napunkat.

1.Tegnap egesz nap pakoltunk es bucsuzkodtunk. Ejjel kettokor doltunk agyba, kisse zsibbadtan az elmenyektol.

2. Masnap reggel 7 ora. Megszolal az ebreszto, amit Gabor radios alarmra allitott. Hirtelen nem tudtam eldonteni, hogy mit keres Carlos Santana az almomban, aztan rajottem, hogy nem is almodom. Sajnos.

3. "Az, aki szep, az reggel is szep.."- hat a tukor nem ezt mondja. De azert felkelek, es galaba oltozom, ha mar egyszer dobozolunk, legalabb csinosan tegyem. (Galaruha nalam:indianmintas triko farmerszoknyanak alcazott bo rovidnadraggal. Nyaklanc, indian motivummal. Csak hogy ne kisestelyire gondoljatok)

4. Gyors reggeli, megnezzuk az emileket, mielott szetszedjuk a gepet. Kaptam egy uj blogdijat, ezuton is koszonom Pihenek, nagyon jol indult a napom tole..

5. Megerkeznek a koltoztetok. Parhuzamosan ezzel panikba esem, a gyerekek rovid tavu sokkot kapnak, Gabor pedig fontosan intezkedik. Reggel 8.30 van. Kiboritok nehany csomag kekszet az asztalra.

6. 9 ora-pakolunk nagy kartondobozokba, gyerekek szaladgalnak, neha verekednek, neha sirnak, neha ehesek

7. 10-11-12 ora-pakolunk nagy kartondobozokba, gyerekek szaladgalnak, neha verekednek, neha sirnak, neha ehesek

8. 2 ora-pakolunk nagy kartondobozokba, gyerekek szaladgalnak, neha verekednek, neha sirnak, neha ehesek

9. 2.30- fagyasztott krumplit lokok a sutobe es ezzel parhuzamosan pizzat rendelek, mert nem birjuk a visitast hallgatni

10. Egy darabig csond van. Mindket gyerek ruhajabol csorog a pizzakrem.

11. 3 ora-pakolunk nagy kartondobozokba, gyerekek szaladgalnak, neha verekednek, neha sirnak, neha ehesek

12.4 ora- pakolunk nagy kartondobozokba, gyerekek szaladgalnak, neha verekednek, neha sirnak, neha ehesek

13. 5 ora- pakolunk nagy kartondobozokba, gyerekek szaladgalnak, neha verekednek, neha sirnak, neha ehesek

14. 6 ora- pakolunk nagy kartondobozokba, gyerekek szaladgalnak, neha verekednek, neha sirnak, neha ehesek

15. Kozben kiderul, hogy hiaba kaptunk legi es hajos kontenert is, NEM FERUNK BE. NEM FERUNK BE. NEM FERUNK BE. Nem mi, hanem a cuccaink.
Gabor szova teszi, miert vettem annyi konyvet, mikor idom sincs olvasni. Egyebkent is, mind indianokrol szol. Eleg lett volna egy is. Neki pedig millio szerszama van, holott nem is szerel. A gyerekeknek pedig tul sok jatekuk, megis bennunket nyaggatnak folyton, hogy jatsszunk veluk. Mi menjen, mi maradjon? Hol maradjon? A koltoztetok kozben bepakoltak a dobozokat a kontenerbe. Mi pedig ott maradtunk a tornadosujtotta teruletre emlekezteto lakasban, tele dobozokkal, szemelyes cuccokkal, amelyekkel nem tudom, mi lesz. Most valahogy nem is zavar, mert lassan mar azt sem tudom, mink van.

16. Miutan kibicikliztem magambol egy adag feszultseget, megallapitottam magamban, hogy nincs semmi gaz, mert az osszes konyv befert. Az indianosak raadasul legi uton mennek, tehat nem fognak sokaig hianyozni. A tobbi pedig nem erdekel.

17. Mar csak egy a fontos. Ne zuhanjon le a gep, es ne sullyedjen el a hajo. Es ne tunjon el az a lada, amelyben egy szulo indian no szobra van. A baba feje epp kibujt, az arcan fajdalommal vegyes orom. Azert lemennek az ocean fenekere is. A tobbi dolog elkallodhat. Potolhatoak.

18. Konkluzio: az egesz napi pakolas felesleges volt. Be kellett volna tenni a szobrot egy szatyorba, es hazavinni a repulon az olemben. A mai nap pedig elmehettunk volna moziba, ha eleg eros ragasztoszalaggal lezartuk volna a gyerekek szajat, amig az autoban varakoznak, amig mi megnezzuk a filmet.

19. Juheeeeeee..mar csak egy dolog van hatra. Buli utan a takaritas..

Pakolunk..

Ilyen sem volt még, hogy magamat plagizálom, de nincs erőm két helyre írni, fogalmazni, értelmesen gondolkodni még úgy sem. A Csarodaialligátorra fakadtam ki, de bemásolom ide a bejegyzést, mert nem tudok hozzáfűzni mást. Talán csak a gyerekek lelkiállapotát- ami legalább annyira zavaros, mint a mienk.

Ma jönnek a költöztetők. Dobozolunk. Minenünk szerteszét van szórva, kiselejtezve, szelektálva. Az agyunkban nincs ekkora rend. Nagyon nehéz elmenni. Három és fél év nagy idő. Megszoktuk, megszerettük. Nem is tudom, miért megyünk haza, hol a haza. A magyarságunk a fontos, a család, barátok, Európa? Hol vagyunk mi, hol teljesítjük be mindazt, amiért vagyunk? Korábban úgy éreztem, megyek haza Magyarországra lelkesedést vinni. Most csak fáj minden, amit itthagyok. Úgy érzem, nem tanultam eleget. Vagy tanulni akarok még. Nem találom a helyemet, sem a Göncölszekeret az égen.

Szeretem az amerikai állatvilágot. Az egyik kedvencem a világító bogár, a firefly. Tűzbogár. Fel-felvillan esténként a sötétben, foszforeszkáló kis pont a fák között. Mint megannyi csillag, úgy ragyognak az éjszakában az egymást kereső bogárkák. Eszembe jutnak az indiánok. Szent bogárként tisztelték, amely a sötétben fel-felragyogva az élet pillanatnyi szépségeit villantja meg, apró percekre. A tűzbogár rövid életű, törékenységében rejlik a szépsége. A felvillanó kis csodáiban, a múlandóságában, a fényhozó képességében. A múlékonyságban rejlő fényre, a halálban rejlő életre, az apró, tűnékeny csodákra hívja fel a figyelmet. Arra, hogy a tökéletes sötétben is felvillan mindig egy aprócska fény, ami a szellem világosságát hozza el.

Hogy méltóképp zárjam soraimat egy kis PUF-fal, "keresem a fényt, követem a fényt".

Kávésfilter vagy Rorschach-pillangó?

A kávéfőzőbe tehető filter nagyon jó alap a vizes festéshez. Könnyen átereszti a nedvességet, a bele csepegtetett festék gyorsan szétárad a papíron. Sokféle kreatív dolgot lehet készíteni belőle, mi ezúttal pillangókat csináltunk. Vizes festéket locsoltunk a közepébe, hagytuk, hogy szétterjedjen a festék a papíron, majd összesimítottuk a kis zsebet. Száradás után facsipesszel összefogtuk, így lett belőle pillangó.

Ha "csak" színélményre vágytok, lehet különböző sűrűségű festéket átfolyatni rajta. A színek csodásan keverednek benne, és ha jó a festék, a papír fel is szív belőle valamennyit, így alakzatok is létrejöhetnek akár, de a színek is jól tudnak keveredni.

Nagyon maszatos, legjobb szabadban kutyulni, koszos ruhában.:-)))

Abigél viccelődik

"-Vicces leszek.
-Mi ez? Busz? Nem busz. Akkor mi? Busz. Höhö.
-Mi ez? Apa? Nem apa. Akkor mi? Apa. Höhö.
-Mi ez? Kerék? Nem kerék. Akkor mi? Kerék. Höhö.
-Mi ez?..."

(...kábé húsz percig sorol, és közben röhög saját magán)

Néhány kép ömlesztve a lányokról

Rég nem jelentkeztem fotókkal, most bepótolom, és alább a festegetős részt is fejlesztettem. Tudom, milyen kiborító vagyok már az indiánok iránti rajongásommal, de a másik blogon vannak képek a Cherokee rezervátumról is.

Festés kicsit másképp

Néhány festési technikáról már írtam korábban. Szeretünk sokféle dolgot sokféleképp kipróbálni, így van ez a festéssel is. Szoktunk különféle textúrákkal kísérletezni, ezekből mindig valami izgalmas dolog sül ki.
Az egyik legújabb kísérlet a ragasztós festés. Folyékony ragasztót keverünk össze poszterfestékkel. A festék állaga sűrű és csillogó lesz, nehezen kenhető. Ha sikerül felvinni a papírra, műanyag villával, vagy bottal mintákat is lehet bele karcolni. Ha megszárad, így különleges felülete lesz, és megőrzi a csillogását is.
A gyerekeknek jó tapasztalat volt a szín-, állag- és fényélmény, máskor is kipróbáljuk!

Köszönöm!

Nagyon, nagyon köszönöm ezt a díjat Orsinak, akinek gyönyörű blogjával most találkoztam, és nagyon tetszik! Meghatott, hogy díjazott lettem, köszönöm, hogy olvastok, visszajeleztek, bátorítottok, de legjobban annak örülök, hogy tudok adni, megosztani.

A játék értelmében pedig:
1. aki díjazott, automatikusan díjazóvá válik
2. továbbadja a díjat két blogtársának, akiknek alkotásait sokra tartja
3. ..meg is indokolja, miért
4. elhelyez a blogján egy üzenetet, amelyben megajándékozza a díjjal

Nagyon nehéz volt választanom. A blogrollra kitettem néhány kedvencet, és szívem szerint mindet jelölném.. De mivel csak kettőt lehet..(nem erősségem a döntés, mondtam már?)
Először is Pranté-Mercit, akinek a blogján mindig találok valami csodásat. Kicsit olyan nekem ez az oldal, mint egy csodaszép pillangó, mindig arra emlékeztet, mi az, ami szép és élvezhető az életben. A fotók elhozzák nekem mindazokat az apró csodákat, amelyekkel lépten- nyomon találkozunk, de ritkán vesszük észre. És van itt még szó élet- és ételszeretetről, spiritualitásról, gyereknevelésről, kertekről- mindenről egyszerűen, szépen, sallangmentesen.
Másodszor Bakka és Pepe blogját, mert mindig felüdülés itt járni. Szeretem Daniella írásait, amelyeket bátran könyvbe is szedhetne, anyatársai legnagyobb örömére. Szeretem néha könnyesre röhögni magam az ismerős élethelyzeteken, és rájönni arra, hogy humor nélkül nem lehet élni- de még kevésbé lehet anyként funkcionálni.

Igyekszem méltó lenni a díjhoz, és feltenni hamarosan új képeket, kreatívkodásokat!

most látom...

...hogy Kata is gurította nekem a golyókat. Köszönöm!
Ezer bocsánat, mostanában kevesebb időm volt blogokat olvasni/írni!
Ma kampányszerűen mindenkiét végigolvastam. :)

Üveggolyók

Mályvacsigától kaptam őket.
Gyanúsan rólunk szól, egy asszociációs játék. Csak pszichológus ne olvassa rólam :)
De hogy ne meneküljön senki előle, én is kérek irományokat.. Fellegajtónyitogató-tól
, Szirkáéktól, Mercitől.


A-Anna és Abigél- szerintem nem szorul magyarázatra, miért Ők jutnak eszembe elsőként

Á-Ákos- fogalmam sincs miért, gondolom, mert nevek voltak bennem. Alig ismerek egyébként Ákos nevűt. Régen szerettem a Bonanza Banzai-t, de ma ezt szívesen titkolom. (mentségemre szóljon, csak 14 voltam)

B-bank, bamba- pénzügyekhez sosem értettem. Úgy vagyok a pénzzel, mint az Utas és Holdvilág Ulpiusai- csillogó korongok, amelyeket színházjegyre lehet váltani. Nem ártana praktikusabbnak lennem.

C-cikk- kamaszkorom hosszú lélegzetvételű könyvei után gyakran már csak cikkek olvasására futja..mentségemre legyen mondva, igyekszem megválogatni legalább ezeket.

Cs-csoda, csodás- lépten-nyomon van, csak sokszor túl későn vesszük észre.

D-Darwin-nem tudtam végigolvasni a Fajok Eredetét, és megijesztene, ha a világ ennyire pofonegyszerű lenne

E-ember-az egyetlen érdeklődési területem. Szerencse, hogy sokminden belefér.

É-éjszaka-álmok, sejtelmesség, lelkiség, módosult tudatállapotok

F-fa-egy évig fákat rajzoltam, aztán egy évig epekedtem Jankovich Marcell A fa mitológiája című könyve után

G-gatya-khm...Freud..(töröljem? :-)))

Gy-Gyertya- szeretem, minden formában, sokféle alkalomkor, színeset, illatosat, kézit, gyárit, gyújtva, eloltva

H-hamu-szeretem nézni a lángoló tüzet majd a hamu tapintását. Ha elaludt, hát elaludt. A hamu is szép.

I- indiánok-kultúra, filozófia, művészet, szerelem. Minden.

Í-íj-szintén az indiánokhoz kapcsolható

J-jalapeno erős paprika, erről Mexikó csodás tájai és életszeretete. Az erős, intenzív ízek, élmények, érzések megélése

K-kulacs-mindig viszünk magunkkal, ha kirándulni megyünk. Ezer van. Mindegyik büdös.

L-lámpa-mesterséges fény, nem szeretem, zavar. Fáj a fejem különösen a neontól, nem értem, az amerikai házak, intézméynek miért sötétek, miért jobb az embereknek a mesterséges, mint a természetes. Ezért nem értem a műcicit sem. De az már más műfaj.

Ly-lyuk, mivel nem sok szó kezdődik így :-) Nem erősségem a stoppolás.

M-macska-nagyon titokzatos, ezért érdekes, hízelgő, kedves, ravasz, éjjel élő. Ellentmondásos, vagy utálják,vagy imádják. Egyiptomban példul istenként tisztelték. Nekem ha macska és fekete, akkor mindig Egyiptom ugrik be.

N-Noémi, ha már a neveknél tartunk. Ja, és Nárcisszusz. Ez nem vet jó fényt rám. Nem erősségem a kitárulkozás és önszeretet, de azért nyilván van bennem ilyen is, ha blogot írok.

Ny-nyúl. Majdnem elhánytam magam gyerekkoromban, amikor mondták, hogy egyesek megeszik. Nem szeretem a hús állagát. Nem vagyok vegetáriánus, de nem eszem húst. Nagyon ritkán halat, de azt sem szeretem különösen nyersen. Nem vagyok vegetáriánus, mert emlékszem az ízére, és hogy finom. Sőt, néha belekóstolok más ételébe, akkor is ízlik. Az első pillanatban. Aztán kiráz a hideg.

O-orsó- Csipkerózsika megszúrta vele az ujját. A három szövőnő, a Sors-asszonyok, vagy párkák. Szép mintás szöveteik vannak.

Ó-óra. Csak akkor tudok időben odaérni valahova, ha egyedül, vagy gyerekekkel megyek. Gáborral nem. Nehéz alkalmazkodnom?

Ö-Öskü-gyönyörű középkori temploma van.

Ő-Ő. Nem én. Néha nehéz más szemszögéből látni.

P-paprika. Ezt garantáltan ismerik itt a magyarokról.

Q-quinoa-nem szeretem, hiába az inkák szent eledele.

R-rokon- mennyire játszik közre a személyiség alakulásában a származás, népszellem, rokonság és mennyir az egyéniség. Ki lehet-e törni, vagy kell-e? Ki a szabadabb, a hontalan ember, aki mindenhol otthonra talál, vagy aki eggyé olvad egy nemzet/család/nép sorsával?

S-sas- Amerika, indiánok szimbóluma, szabadság, erő, szépség, agresszivitás. Évekbe tellett, míg megszerettem az amerikaiakat olyannak, amilyenek. Az is eszembe jutott, hogyan változik a sas, hogyan tépi ki karmait, hogy újjászülethessen.

Sz-szülés, szabadság, szerelem- "majdnem" egyek.

T-takarítás-engem megnyugtat.

Ty-tyúk. Mindig sírtam, mikor nagymamám levágta őket.

U-USA, USA, USA. már tudom, miért.

Ú-út. Szerintem ez már közhely, miért.

Ü-üveg. Törik, de szép. Vigyázni kell rá. Hamar foltosodik. Hááát, igen.

Ű-Űzgin Uver. Szeretem.

X-Xenodiké. Egy ismerősömet hívják így. Néha sajnáltam érte.

Y-mindig elfelejtem, hogy ez a "váj" az angolban.

V-vas- erős, izzó, keményen meg kell érte dolgozni. A második családom.

W- Waldorf

Z-Zúzós- egyik becenevem. Örök nyughatatlan.

Zs-zsiger-mindig arra az élményre törekedtem, amire azt mondják, hogy a "zsigereimben érzem".

huhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhhh.

Haztérésünk örömére egy indián versike- bölcsesség a cserokiktól

Minden misztikus iskola erről szól..az indián út is.

Nézz a mai napra
A tegnap már álom
A holnap még képzelet
De a ma
Ha megéled, minden
Tegnapot a boldogság álmává
És minden holnapot
A remény képzeletévé tesz.
Éld hát
Teljesen át
A mai napot.

(bocsánat, nem vagyok műfordító:)

Még egy cseroki ima itt.

Puszi a békának

Épp a bejegyzés után írtam a másik blogra-és megkaptam magamtól a válaszomat:)

Érzelmi hullámok

Semmi új nem lesz a Nap alatt abban, amit írok. Hogy mennyire átveszik a gyerekek a szülők testi-lelki rezgéseit, feszültségét, hangulatát. Hogy mennyire leképezik a viselkedésükkel a mi nyugodtnak tűnő, ám belülről nyugtalan viselkedésünket. Hogy mennyire TUDJÁK ösztönösen, mi zajlik bennünk, és hogyan mutatják, láttatják ezt minden egyes apró mozzanattal.
Abigél és Anna egymás közötti vitái szinte leképezik a mi vitáinkat.
Anna harcos dacossága Gáboré, Abigél hisztis nyekergése nekem szól, nekem tart tükröt.

Hogy lehet megküzdeni a démonokkal, amikor mi sem vagyunk sokszor kerekek? Mi is lehetünk fáradtak, összezavarodottak, kétségbeesettek, gyűröttek, veszekedősek, hisztisek, nyugtalanok, céltalanok, bizonytalanok?
Ha nem is ezt érezzük, ha másként is viselkedünk, a gyerekeink tükröt tartanak elénk. Ilyen vagy, ilyen vagyok.

Mit lehet tenni?
Most abban a stádiumban vagyok, hogy el kell fogadni az életünk árnyoldalait, kézbe kell venni a csúnya békát és megpuszilni. A keblünkre ölelni azt a varangyot, amit nem akarunk látni, amit nem akarunk láttatni.
Nyákos és gusztustalan, de akkor is.
Hátha olyan, mint a kínai leves- ami az állaga ellenére meglepően finom.

Gyurmaország tündéreknek

Rég nem írtam a kreatívkodós részlegünkbe. Nyár lévén sokkal másképp zajlanak most a napjaink. Rengeteget vizezünk, sarazunk, járunk a természetben, kagylókat, kavicsokat gyűjtünk (ezekből igen, rengeteg érdekes dolgot készítünk, majd képek is lesznek).
Legújabb kedvenc játékunk a manókeresés. Van egy nagyon jó manós könyvünk. Ebben nagyon részletes képek és leírások vannak a manók világáról. Hol élnek, és hogyan, mit esznek, hogyan öltözködnek, milyen viszonyban vannak a világgal, az állatokkal.. Elsa Beskow gyerekmeséi közül is rengeteg szól manókról, a szokásaikról. Fontosnak tartom, hogy ez elementárvilág lényeivel megismerkedjenek a gyerekek, ezért sokat foglalkozunk a tündérek, manók világával. Új felfedezett Daniela Dresher, akinek egyszerű és szépen illusztrált könyvei a legfrissebb házi kedvencek.
No, szóval a manókeresésről. A könyvek szerint a manók a fák üregeiben, odúiban élnek, közel a gyökerekhez. Keresni szoktunk odvas fákat, leguggolunk, és figyelünk. Gyakran képzeletbeli párbeszédeket folytatunk az apró sipkásokkal, sokszor pedig egyszerűen elképzeljük, hogyan is nézhet ki belül a lakásuk, milyen manók élhetnek ebben a fában. Van, hogy megpróbálunk manónyelvet kitalálni, van, hogy ételeket készítenek a gyerekek, és az odú elé teszik.

Így tettek a legutóbb a tündérházunkkal is. Gyurmából (most semmi fakszni, nem házi készítésű, hanem egydolláros UV-színű volt otthon) mindenféle lakásdekorációt és háziállatot készítettek a lányok a tündéreknek. Saját kezűleg ki is dekorálták az alkotásokat kövekkel, levelekkel. Abigél rengeteg kukacot gyúrt, Anna pedig mindenféle állatot formázott. Néhány aranyos a repertoárból:


Állatkert- Anna




Csiga- Abigél műve (egyedül!!!)





Nyuszi- Abigél műve




Nyuszi- Anna műve




Gyurmatündér ebéd közben




Abigél kukackészítés közben




Anna és a gyurmatündér




Alkotás közben




Virágszirmokkal ékesített tündérház




Csigabiga- Anna alkotása




Hajó a tündérházba

Hogyan vált Abigél egy nap alatt szobatisztává?

Ma elmentünk vásárolni. Egész nap boltról boltra jártunk, és igyekeztünk beszerezni mindenfélét, amit haza szeretnénk vinni..csupa elengedhetetlenül fontos dolgot vettünk, mint például indiános könyveket, álomfogót, rózsaszínű tütüt Annának, egy zacskó bio popcornt, futósapkát, melybe beépített fülhallgató van (komolyan, én sem hittem el, de igaz,a leértékelt áruk közé volt dobva), Malajziából származó rongydarabot, amit egyaránt lehet strandszoknyának, aztalterítőnek vagy függönynek is használni, egy köteg levendulát, mert jó az illata, porcelán babatányérokat,..
Khm..nemrég írtam arról, hogy kedvelem a minimalizmust, nem szeretem halmozni a dolgokat a lakásban..persze vettünk számos értelmes dolgot is, amire VALÓBAN szükségünk van, de beleütköztünk jópár "jó fogás"-ba is, amit aztán nem hagytunk ott..
No, de nem kanyarodok el a témától..
Jó anyukák pelenkázótáskával felszerelkezve indulnak el, ha van a családban legalább egy bugyorba pisilő-kakiló gyermek.. JÓ anyukák. GONDOS anyukák.
Én nem ebbe a csoportba tartozom.
Amint Gábor homlokán felvillant a KIMENŐ- gomb, feltéptem az ajtót és kirohantam az autóhoz. Mert ugye hét végén a lakóparktól és környékétől távolabb eső területekre is eljuthatok..Kit érdekel ilyenkor a pelenkázótáska, nedves kendő, popsikrém, víz, rágcsálnivaló a gyerekeknek? Mert ugye a hét többi napján tapodtat sem teszünk nélkülük, ugyan mindenhonnan, ahová eljutunk, 10 perc alatt haza lehetne érni.
DE MA KIMENŐNAP, és én elfelejtek gondolkodni!
Abigél csak a harmadik boltban kakilt be. Pánikszerűen rámtört az aggodalom, kicsípi a kaka a fenekét, kiutasítanak az átható szag miatt a boltból, pedig még csak most érkeztünk, kipotyog a kaka menet közben a pelenkából, belenyúl a pelenkába és kézzel kiszedi (tett már ilyet!)..Ugyan kakis gyerekkel számos előnyt is lehet élvezni, előre engednek például a sorban, remekül lehet álcázni, ha az embernek esetleg felfúvódott a gyomra, és az amúgy is büdös gyerek a kezében van, nem kell sokáig bájcsevegni az eladókkal, hanem gyorsan és hatékonyan lehet megszabadulni a vásárlás kínjaitól..
No de ennek ellenére megoldás után néztem, de sajnos sem sportboltban, sem könyvesboltban nem árulnak pelenkát (pedig milyen kár), gyorsan vettem viszont egy könyvet a szimbólumokról (5 perc ide vagy oda már nem számít).
Apa ezalatt megpucolta Abigélt valahogy- és pelenka nem lévén, csupasz alsófertállyal folytattuk a vásárlást.
Abigél rendkívül büszke volt magára, és becsületesen hajtogatta, hogy szólni fog, ha pisilnie kell.
ÉS ÍGY IS TETT!!! Két WC-be pisilt, és egyszer sem pisilt sehová, nem pisilt össze semmit!!

Persze, tulajdonképpen tudatosan tettem, hogy otthon felejtettem a táskát. Pedagógiai célzattal. Mert JÓ és GONDOS anyuka vagyok. Megtanítottam a kislányomat WC-be pisilni. Ugye?

Szülés szabadon

Mályvacsiga blogján olvastam ezt a bejegyzést. Nem követtem minden egyes eseményt figyelemmel, felkaptam a fejem viszont azon, hogy Geréb Ági akár 5 év börtönbüntetést is kaphat.
Nem ismerem Őt személyesen.
Anna kórházban született, Magyarországon.
Feledhetetlen élmény volt, hiszen az első gyerekem érkezett a világra, és ugyan "nem így képzeltem el" a szülést,de általában túl tudok lendülni azon, ha a dolgaim másként alakulnak, mint ahogyan elképzeltem előtte. (érdekes volt újraolvasni a születését, mennyi minden alakult át azóta bennem. Kellő idő távlatából, egy otthonszülés után, feldolgozva testileg-lelkileg..)
Azt hiszem, minden helyzet tanulás, tapasztalás, nincs "jó" vagy "rossz" út, nincsenek "jól szülő" vagy "rosszul szülő" nők. Mindenkinek más a jó, mindenki a maga útján menetel. Van, akit a kórházi légkör nyugtat meg, van, akit az otthon biztonsága. Van, aki monitorok nélkül nem hisz a testének, és mérni, számolni akarja a kontrakciókat, van, aki ráhagyja magát egy sodródásra. Egyik út sem jobb, egyik út sem igazabb az egyes ember szempontjából. Soha nem hallottam otthon szülő nőt másokat "győzködni", hogy mindenki kövesse a példáját, és szüljön otthon, mert ez az egyedüli igaz és jó út.
Az otthonszülést viszont lépten- nyomon támadások érik, úgy él a köztudatban az egész, mint egy csapat hisztérikus anya értelmetlen és felelőtlen küzdelme valami megfoghatatlanul veszélyes és érthetetlen dolog iránt. Hogy a statisztikai eredmények mit bizonyítanak, senkit sem érdekel. Hogy kórházban hány százalékkal több gyerek hal meg, az sem. Hogy az otthon szült babák mennyivel nyugodtabbak, kiegyensúlyozottabbak, az anyák mennyivel magabiztosabbak, és igen..kimondom, de mennyivel erőteljesebben élik meg saját nőiségüket, szerepüket a szülésben, senkit sem érdekel..Sokszor hallottam már, hogy mindez értelmetlen cincogás a részemről, álpszichologizálás, belemagyarázás..
Valóban nem tudom észérvekkel megfogalmazni, miben volt más Abigél születése. Miért voltam nyugodtabb itthon, annak ellenére, hogy a szülés előtt 9 nappal megrepedt a burok. Hogy a kórházban maximum 12 órát vártak volna és oxitocinnal beindítják a szülést, kiszedik, kinyomják belőlem a gyerekemet. Nem érzem felelőtlennek magunkat, mert 9 napig vártunk rá. Szívhangot hallgattunk, fertőtlenítettem, hőmérőztem óránként. Nüansznyi apróságokat figyeltünk, amire kórházban még csak ki sem térnek..Éreztem, értettem a jelzéseit, a testemet.
Nem ismerem Geréb Ágit, sosem találkoztam Vele. De ebben a kilenc napban internetes kapcsolatba kerültünk, és végig "ott volt" velem, kérdezett, bátorított, nyugtatott, szurkolt, örült. Nem fogom elfelejteni Neki soha. Az Emberséget, a mellettem állást..még csak azt sem tudta, ki vagyok.
Értem én, miért vannak a támadások ellenük..értem a másik oldalt is..miért kellene mindenkinek otthon szülni? Senkit sem lehet erre "buzdítani", aki nem érez késztetést, mély, belső indíttatást. Vannak orvosi okok is.
De azt nem értem, miért nem dönthet egy nő szabadon, felelőssége teljes tudatában, hol és hogyan szeretné világra hozni a gyermekét..hogyan érzi magát biztonságban, hol érzi magát védettnek. Miért érzem sokszor magam is kényelmetlenül bizonyos társaságokban, amiért otthon szültem, és ezzel rosszallást váltok ki emberekből? Felelőtlennek, tudatlannak, arrogánsnak tartanak, holott senkit sem bántottam, senkire sem akartam ráerőszakolni a véleményemet..senkit sem néztem le azért, mert ő "csak" császármetszéssel szült, vagy epidurális érzéstelenítést kért, mert nem bírja a fájdalmat. Mégis, burkoltan kapok ilyen visszajelzéseket.
Jó lenne elfogadni egymást végre, megismerni a másik fél indokait, elmerülni, lemerülni a részletekben (ez most főként orvosi körökre vonatkozik). Nem kell rálépni erre az útra, csak hagyni, hadd menjenek rajta azok, akik ezt választották. Élni és élni hagyni. De jó lenne..

Almaszeletelő és gyermeklélek

Aki egy kicsit járatos az ételek világában, tudja, hogy egyáltalán nem mindegy, milyen a tálalás, milyen alakúra vannak felvágva az ételek. Más íze van a Farfalle- tésztának, mint a spagettinek, noha ugyanolyan durumlisztből készült mindkettő. Más íze van a vörösbornak, ha különböző alakú poharakban szolgálják fel. Más íze van a gombának, ha nagyobb darabokra vágjuk és úgy keverjük a spagettiszószhoz, mintha apró kockákra irdalva kerül bele a szószba.
Egyáltalán nem csodálkozom tehát, hogy a gyerekeim ennyire szenzitívek arra, hogy milyen alakúra vannak vágva az ételek, és ennek függvényében eszik vagy nem eszik meg azt, amit eléjük teszek. Talán a gyerekek még sokkal ösztönösebben érzik a különbségeket, amelyeket mi időhiány, egyszerűség vagy ki tudja mi miatt már nem érzékelünk. Elveszítettük a képességünket, hogy a nüansznyi részleteket észrevegyük, megéljük, meglássuk. Engem mindig meglep, mennyi apróságot tudnak érzékelni a gyerekeim, amelyeket én már csak nagyon nehezen veszek észre. Csalhatatlan például az időérzékük, mindig szinte ugyanakkor éhesek, szomjasak, álmosak, akarnak levegőre menni. Előre érzik a frontokat, a teliholdat, az időjárási változásokat, a napszakok apró változásait is jelzi a testük, lelkük. Megérzik, ösztönösen tudják, ki szereti őket, ki hazudik, ki igaz ember. Emlékeznek igazán fontos dolgokra (érzelmekre, hangulatokra, fontos részletekre) és kizárnak számunkra lényeges, ám annál materiálisabb jellegű dolgokat az emlékezetükből.

Miért írom ezt? Hosszú bevezető után egy kis apró dolog, vettem egy almaszeletelőt..régóta nem esznek almát, mert..nem tudom miért, de amióta ezzel vágom fel, naponta többet is.
És hogy eszik meg pl. a karfiollevest? Úgy, hogy tündérlevesnek hívjuk. Ha azt mondom, hogy karfiol, kijelentik, hogy utálják.
A cukkini szót sem szeretik, de ha simán "egészséges zöldnek" hívom (akárcsak a spárgát újabban), akkor megeszik.
Tegnap például egészséges zöldes, sajtos "nap" volt a vacsora- azaz sült puliszka spárgával és sajttal, Kata blogjáról.
:))

Álommunka gyerekekkel

Még az elméleti fázisban van, hogyan lehetne a gyerekeket "megtanítani" arra, hogy figyeljenek az álmaikra. Régóta érdekelnek az álmok, de a végső lendületet Mályvacsiga férjének blogbejegyzése adta, így belevetettem magamat az álommunkába, s igyekszem napról napra megírni a tapasztalatokat erről.
Nagyon érdekelne viszont, hogyan adhatnám tovább a gyerekeknek, hogy ők ne felnőttkorukra "tanulják" meg értelmezni-figyelni a belső világukat, hanem ebben nőjenek fel. Elég ilyenkor az utánzás és példa, vagy kell ennél több, direktebb módszer is? (pl. rajzolják le az álmokat, vagy beszélgessünk róla reggelente?)

Varrás

Napok óta szükségem van a humorérzékemre (ami nincs is). Tehát a következő bejegyzés is az előzőekhez hasonló lesz, gyengébb idegzetű embereknek nem ajánlom, szeretettel küldöm viszont Bakka és Pepe anyukájának, akinek blogja nélkül most hisztérika lennék (azaz megelehetősen hisztérikus vagyok még így is..).

Hét végén elhozta Laci a varrógép beüzemeltetéséhez szükséges trafót. Ma reggel rászántam magam, hogy elé kuporodom, és 2 év kihagyás után első nekifutásra összegépelem Anna és Abigél nyári ruháját. Az anyag félkész, beszegve, beráncolva, csak az oldalakat és a pántot kell varrni- gondoltam a babák előtt jó kis bemelegítés lesz.

A munka menete:

1. Összeszerelem a varrógépet. Anna és Abigél végig ott ugrálnak mellettem, többnyire a kezemet lökdösik, és kérdeznek:
"Ez a mi varrógépünk?" "Már igen. Andi nekünk ajándékozta." "Andié?" "Nem, a mienk." "A miénk? Nem Andié?" "Nem." "Kié?"
"Az mi?" "Hova kell beakasztani a cérnát?" "Mikor lesz kész a ruha?" "Miért fehér cérnát fűzöl bele?" "Miért kell bele cérna?" "Miért dugod be a konnektorba?" "Áram nélkül megy?" "Nem megy áram nélkül?" "Megy?" "Nem?" "Miért?"
"Kié a varrógép?"

2. Befűzöm a cérnát. Abigél leesik a székről. Anna egy helyben ugrál közben a kezem alatt, és kérdez:
"Mikor lesz kész a ruha?" "Kinek varrod?" "Hol vetted az anyagot?" "Miért ilyet vettél?" "Miért kell összevarrni?" "Olyan vagy most, mint dédi?" "Miért?" "Miért tud dédi varrni?" "Te tudsz varrni?" "Kitől tanultad?" "Most összevarrod a ruhát?" "Nekem?" Abigélnek is?"

3. Néhány próbaöltés. Anyag húzása közben érzelmes jelenet, Anna hirtelen átkarol: "Olyan jó anyuka vagy, szépen varrsz!" Elérzékenyülés, de cérna elszakad, kijön az alsó szál, műveletet kezd előlről.

4. Rájön, hogy túl puha cérnát vett, mert folyton elszakad és feltekeredik. Közben Abigél meztelenre vetkőzik, és a pelenkájával szaladgál a lakásban, szagolgatja, és monologizál: "Büdös. Pelenka büdös. Büdöset pisilek. Büdös? Anya, büdös? Megszagolod? Miért büdös?"

5. Tesz még egy kísérletet, hogy összevarrja a nyári ruhákat. Anna eközben meztelenre vetkőzik, és pár perc múlva kiabál a WC-ből: "Kakilok! Anya, kakilok! Gyere, segíts! Töröld ki a fenekemet! Nem jött még ki! Jössz? Jössz? Jössz? Jössz?"
Ráborítom a huzatot a varrógépre. Megyek. Út közben kérdés:
"Kész vannak a ruhák?"

Ezek után a következő dolgokat fogalmaztam meg magamban:

1. Nem rossz üzlet a WalMart.
2.Nem varrok ruhát, pár dollárért lehet venni.
3.Nincs szükségük a gyerekeknek arra, hogy nézzék, hogyan dolgozik az anyukájuk, hogy néz ki egy varrógép, hogyan készülnek a ruhák. Idejétmúlt, ósdi felfogás. Van bolt, megvesszük.
4. Műanyag baba praktikus. Lemosható.
5. Waldorf baba túl sok munka. Koszolódik.
6. Veszek egy babát, amelybe automatikus válaszoló-program van beépítve.
7. Elmegyek ideggyógyintézetbe és kipihenem magam.
8. Eladom a varrógépet.
9. Talán a gyerekeket is.
10. A pénzből Peruba költözöm, befestem a hajamat, és eltűnök a világ szeme elől.
11. Láttam ott egy helyes kis falut, ott szeretnék élni. Egy Waldorf baba-készítő műhely volt a főtéren. Ott fogok dolgozni.
12. Hoppá. Akkor már mindegy, ha meghagyom a gyerekeket is, legalább élvezzék az elkészített babákat.
13. Nem kell Peruba menni, itthon is meg tudom csinálni őket.
14.Van varrógépünk, itt az anyag, cérna.
15. Este, ha alszanak.
16. Szigorúan csak alvásidőben, nyugiban.
17. Jó, néha akkor is, ha ébren vannak, hogy lássák, milyen klasszul készülnek a barátaik, részt vegyenek a folyamatban.
18. Ezt nevezik úgy, hogy a végén mindig ugyanoda lyukad ki az ember?

Ajándéközön

Azon gondolkodtam, meg kellene adnotok a címeteket, kedves jelentkezők, akiknek a meglepi-ajándékokat fogom készíteni..nem mintha kész lenne bármi is, csak úgy mondom..

Pisikaki hepihálidéj 2.

Igazából ez a bejegyzés majdnem komment lett válaszul Bakka és Pepe anyukájának. De olyan hosszasan ecseteltem volna, hogy kikerekedett belőle egy újabb kis iromány, főleg Daniellának ajánlom..akivel szívből egyetértek, hogy legjobb lenne, ha gyerekeink a szobatisztaságot olyan egyetemista koruk körül tanulnák meg, maguktól..

No, tehát, levegő beszív, kifúj, további pisikaki- sztorik jönnek megnyugtatásképpen, hogy nálunk sem zajlik ez másként..

Éttermek

Egyik kedvenc helyeink az éttermek. Ha elmegyünk kirándulni valahova, többnyire eszünk valahol, és számtalan jó és viszonylag olcsó helyet is lehet találni szerte Ámerikában e célra. (nem McDonald's-ot) Természetesen mindegyiknek jártunk a WC-jében, többször is. Az általános koreográfia után néhány kedvenc sztori kakipisiügyben, majd átnyargalunk egy következő bejegyzésben a szobatisztává válás rögös útjára.

1. Általában hullafáradtan és éhesen érkezünk. Megkapjuk a menüt, gyerekek színezőt és zsírkrétát (egyik legjobb ötlet, halló, halló, akinek étterme van..). Gyorsan kiválasztjuk a kaját, miközben olívabogyót színezünk Annával, és Abigélt megfékezzük, hogy széttépje az összes zacskós sót és cukrot, ami az asztalon van.

2. Megkapjuk az előételt, általában mindenhol adnak ingyen valamit..épp éhesen rácsapnánk, mikor... PISILNI KELL! Futás a WC-re, lebélel, pisil, kezet mos, válaszol a millió kérdésre (például egyszer arra, hogy "Anya, a női WC-ben miért pisilnek a bácsik a fal mellett?" ..."Hm..mert ez a férfi-WC"- válaszolja Anyu zavartan)

3. Vissza az asztalhoz, előétel bekebelezése, közben Abigél folyamatosan Apu-Anyu között tornázik, hol az asztalon, hol az etetőszéken, hol zsírkrétákat dobál, hol pedig paradicsomos salsát ken Apa-Anya nadrágjába.

4. Kihozzák a kopogó szemű szülőknek a főételt. Többféle variáció létezik, attól függően, épp ki az éhesebb. Ha én, nekem kell elvinnem Annát kakilni, ha Gábor, akkor neki. WC, lebélel, leguggol, nyom. Közben kérdések, melyek megalapozzák a jó étvágyat:
"Mekkora?", "Nagyon büdös?", "Híg?", "Megnézhetem?", "Milyen alakú?", "Hogy keletkezik a kaki?", stb.
Vissza az asztalhoz, kihűlt, Abigél által megdézsmált kaját elfogyaszt.

5. Többnyire étkezés közben Abigél bekakil. Ételt szájba töm, majd rohan a pelenkázóhoz. Mire visszaér, Annának pisilnie kell.

6. Menekülésszerűen elhagyja az éttermet. (sajnos, fizetés után)

Kedvenc éttermi kakasztori

Lima, Főtér, viszonylag puccos étterem. Túl vagyunk Anna kakilásán (nem részletezném a perui WC állapotát). Abigél az ölemben ül, halat eszünk. Anya:
"Miért van itt ilyen kakiszag?"
Rövid szünet után konstatálja, hogy Abigél kakilt be. Az ölébe. Hígat. Kifolyt. Rá az egyetlen piszkosfehér nadrágra. WC-be rohan. Egyetlen kis helyiség, Abit (akiből folyik a kaki) a falhoz támaszt, pelust lecibál, kaka potyog a padlóra. Egész zacskó nedves törlőkendőt elhasznál (ja, víz nincs, miért lenne, kuka sincs), úgy-ahogy megtisztogatja a ruhákat, fél doboz dezodort magára fúj, megrázza a haját, majd irány a limai katedrális. Bűzlünk? Ugyan már! Egy kis szájfény mindenen segít, különben sem látszik a képeken, milyen büdösek voltunk..

Kértek még történeteket? Vannak..csak megnyugtatásképpen:-)))..

Pisikaki hepihálidéj

Ez az írás kísértetiesen fog hasonlítani a Bakka és Pepe blogján olvasható szösszenetekre. Ma játszótéren voltunk, és a kelleténél paprikásabb hangulatba kerültem "folyó ügyeink" (pisi) miatt- igyekszem tehát Pepemamához hasonlóan humorral feloldani hormoningadozástól amúgy is feszült idegeimet. Írok is egy kis összefoglalót arról, hogy zajlanak a játszótéri és lakáson kívüli programok dióhéjban. (mire leírom, a gonosz pisimanó is elillan a fejemből)

Játszóterek

1. Érkezés a játszótérre biciklivel és/vagy kismotorral, enni-és innivalóval, könyvvel, macival, babával- menetidő 20 perc

2. Játék-időtartama 10 másodperc

3. (Anna)- Pisilni kell!- indulás a WC-re, menetidő 10 perc, mivel Abigélt meg kell győzni arról, hogy elhagyjuk a csúszdákat. Érkezés a WC-re, WC papírral való lebélelése, pisi, kézmosás. Abigél megfékezése, hogy közben megegye a WC- kefét, lenyalja a WC-t, átmásszon a szomszédban pisilő nénihez, aki vicceseket pukizik, illetve kinyissa rám az ajtót, miután Anna pisilése után kipréselek magamból néhány csepp vizeletet, hogy legalább miattam ne kelljen ide jönni. Ivás a kútból, mely mindkét gyereknek magas, ezért fel kell őket emelni hozzá- nem nehéz kitalálni, hogy ezek után csurom vizesek lesznek. Ha nyár van, az üvöltés abbamarad egy idő után, mert megszárad, ha tél, hazafordulunk. (érdemes egy pillanatot vetni most a játszón eltöltött időtartamra). Mindezen művelet össz-időtartama kb.15-20 perc.

4. Visszatérés a játszóra, játék időtartama 5 -20 perc.

5.Anna/Abigél: "Szomjas/éhes vagyok!" Ha éhesek, a dolog viszonylag egyszerű. Uzsit elővesszük a csomagból, leülünk a padra. ha mindketten egyszerre éhesek, ez rettentő élvezetes, de az esetek többségében valaki épp a legmagasabb csúszda tetején lógna, míg a másikkal a padon kellene eszegetnem. Eredmény: kisebb vita, valaki üvölt rövid ideig, majd velünk együtt majszol. Ruhát leesszük, akármit is viszünk. Evés után természetesen inni kell, természetesen a kútból, nem az általunk vitt üvegből. Ha kúthoz megyünk, akkor pisilni is, olvasd újra a 3. pontot, és adj hozzá az időtartamhoz 10-15 percet, amit evéssel töltöttünk, és 5 percet, amit veszekedéssel.

6. Visszatérés a játszóra, játék időtartama 5-20 perc.

7. "Kakilni kell!"- program. Vissza a WC-re, olvasd újra a 3. pontot, adj hozzá az időtartamhoz még 10 percet, mert "nehéz kinyomni"..és mennyivel könnyebb helyzetben vagyok, mint Bakkamama, aki kesztyűbe kényszerült kakáltatni játszóterező kislányát.

8. Vissza a játszótérre, játék időtartama 5 másodperc

9. Abigél bekakilt/ bepisilt annyira, hogy átnedvesedett a ruhája. Eredmény: haza kell menni.

10. Ezek után mi a kedvenc kérdésem?
Anya, miért megyünk haza? Hiszen még nem is játszottunk!!!

(legközelebb folytatom az egyéb szabadidős programokkal)

Fűfejű barátaink

Nem nagyon készítettem nyári évszakasztalt, egyrészt azért, mert elutazunk, másrészt valahogy nem voltam olyan lélekállapotban, hogy elkezdjek méhkast készíteni, vagy pipacs-babákat. Ilyenkor a feszültség rányomja a bélyegét az elkészült művekre, és azt nem akartam.
A terasz tavasz óta amúgy is egyfajta évszak-asztal, rengeteget ültettünk a lányokkal, és a virágok napról napra szebbek és nagyobbak. Lehet növekedés közben figyelni őket, meglesni rajtuk a pillangókat, bogarakat. Szélforgókat szúrni a virágok közé, tündérházat rejteni az ágyásba.
Apró fűmanót azért készítettünk a szobába..egyrészt gátlástalanul drágának tartom a boltit, másrészt tök jól újra lehet hasznosítani a lyukas harisnyákat, fűmagot. Kell először egy kisebb gömböt készíteni- úgy, hogy a harisnyába virágföldet tömsz. Ez az orr. Ha kész, erős cérnával körbetekerni, majd kitömni a fejet. Mielőtt bekötöd a fejet, a tetejére szórod a fűmagot, óvatosan, hogy az arc ne legyen magos. Majd locsolni és locsolni és locsolni. A mieink szép gugli szemeket kaptak, mert a bolti ilyen volt és ilyet akartak a lányok, de lehet "szelídebb" (és szebb) verziót is készíteni pl. termésből.

Zappe és az indiánok

Hetek óta az agyam egyik poros polcán üldögél Zappe Gábor cikke a telhetetlen, lusta anyukákról, akik antiszociális kisköcsögjeikkel gyarapítják a társadalmat. A játszóterező anyuka, aki egyébként külön fogalom, kissé szíven ütött. (ahogy a blogokba belenéztem, nem csak engem).
Női emancipáció ide-oda, a nők tömeges munkába állásának ténye alapvetően megváltoztatta mind a párkapcsolatot, mind a női szerepeket. Nem lehet a 21. században már ősi, törzsi szokások szerint élni..mégis..
Napok óta a fülemben cseng egy indián barátom mondata..az ő filozófiájuknak szerves része volt, hogy a nők boldogok legyenek, elégedettek, szabadok, és a férfi alapvető feladata volt ennek megteremtése. Felismerték, hogy egy szabad és lelkileg egészséges társadalomhoz családi biztonság kell, és ezt a női erő teremti meg. Stabil, egészséges gyerekek, aki természetes közegben, otthon nevelődnek, biztonságban, szeretetben. Ők alapozzák meg a jövőt. Ha egy nőt akaratán kívül olyan szerepbe kényszerítenek és olyan elvárásokat támasztanak vele szemben, melyek ellentétesek női természetével, illetve nem becsülik, értékelik, amit a családért tesz, a nő fásult és depressziós lesz, szerepét értéktelennek érzi, és ez hosszú távon káros hatással van mind a gyerekre, mind a közösségre nézve. Az alap tehát a család, a teremtő a nő..a férfi erejével és technikai tudásával segíti a közösséget, támogatja a nőt. A családot érintő legfontosabb döntéseket a nő hozza, ő képviseli a család spirituális és érzelmi pólusát. A gyerekek kirepülése után kerül a nő egyfajta segítő-spirituális szerepbe, és a közösségen belül másfajta tanácsadói-segítői munkát lát el.
Az indiánok óta sok minden változott, sok dolog előnyére, sok dolog viszont sajnos elbillent egy elég beteg irányba. Civilizálatlan-e ez a fajta gondolkodás, mely egy közösség szellemi egészségét fontosabbnak tartja, mint anyagi-materiális előmenetelét?
Zappe Gábor vajon pár hónaposan jól érezte magát a bölcsődében, cumisüvegből tápszert szopogatva, megfosztva az első és legalapvetőbb bizalmi és szeretetkapcsolatától? Vagy nem járt bölcsődébe, de akkor ő is antiszociális kisköcsöggé vált?
Egy biztos..nem érzem magam menthetetlenül idiótának, mert elhúztam az indiánokhoz tanulni. Dolgozni is elhúzok majd...ha megalapoztam mindkét gyerekem teljes élethez szükséges alapvető képességeit.

Macik

Hm...egyszer már volt részem abban, hogy átszerkesztette magát a blog..ma, amikor megnyitottam, az egész oldal macis volt, a szöveg olvashatatlan..azon gondolkodom, valaki kitudakolta a jelszavamat és viccelődik, vagy épp a szülinapomra akar így meglepetést szerezni- bár akkor is elég hülye ötletnek tartom..
Aranyosak voltak a macik, meg minden, de át kellett szerkesztenem az egész sablont, mert a régit nem tudom visszaállítani..
Szóval, ha lehet, és közölnivalója van valakinek velem, inkább szavakkal tegye meg, hagyja békén a blogot..köszönöm!

Farkasok fia

Azt hiszem, szeretnék egy ilyen anya lenni, aki felmászva a magas hegyre a fiával, ezt tudja átadni, így..

:))

-Abigél, mit mond a kutya?
-Vau,vau..
-Ügyes vagy! Mit mond a cica?
-Miaú, miaú..
-Hát az egérke?
-Egéééééééér, egéééééééér..
-(hihihihahaha)..és a tehén?
-Boci,boci tarka...

(Anna és Anya fél órán át fetreng a földön a röhögéstől..a legviccesebb viszont az arckifejezés volt, AHOGYAN mondta..sajnos, azt nem tudom közkinccsé tenni:))))

Kutyaharapást szőrével

A héten meglehetősen nehéz időszakban voltunk, én és a lányok.
Nem igazán tudtam, hogy lépjek át mindezen, elkezdtem ezen is azon is gondolkodni.
Amikor elharapóznak, szétfolynak, tombolnak az érzelmek, az egyszerre tűz és víz. Víz, mert megállíthatatlanul hömpölyög (ezért képviseli az érzelmi pólust pl. a vizes festés), tűz, mert emészt. A víz viszont eloltja a tüzet-okoskodtam magamban, és segít a felszabaduló érzelmeket egy lágyabb irányba terelni.
Oké, akkor menjünk vízpartra- gondoltam, és így is tettünk..
S láss csodát, fél óra biciklizés után egy erdei patakban fürödve lenyugodtak a kedélyek, elszálltak a démonok, mi pedig ott maradtunk vizes cipőben, sárosan a patak partján és vigyorogtunk.

"Észérvek"

Kezd rámtörni a pánik (azaz inkább letargikus hangulat, gyászreakció) azzal kapcsolatosan, hogy nemsokára haza fogunk utazni. Mielőtt még megkérdeznétek, igen, jól megalapozott döntés volt, de azért fáj a szívem valahol- itt marad egy része örökké. Eddig legfőképpen azokat az okokat szedtük össze, hogy miért utazzunk haza.

Ma elkezdtem azon töprengeni, hányféle indokot tudok arra vonatkozóan, hogy NE utazzunk el..

1. Több, mint 3 év alatt egyszer sem sikerült kolibrit fényképeznem, holott etetőnk is van, és szépen járnak is rá a kis madárkák. Ugyan többször majd' a nyakamat törtem, míg berohantam a gépemért, amikor megláttam, hogy ott függeszkedik kis testével az etetőn, mégsem sikerült használható, esztétikus, éles, szóval sok szempontból kielégítő képet készítenem..Most tutira megyek, vettem kolibrinektárt, és ma rászerelem a tripodra a gépet, rácsavarom a nagy objektívet és várok..
Viszont ha július végéig nem sikerül lefotóznom a madárkát, maradnom kell még egy kicsit..

2. Most kezdődik a pow wow-időszak..lenyűgöző az indiántánc, a dobkör..Nem hiszem, hogy különösebb hasznunk lenne abból, hogy emlékezzünk előző életeinkre (különben nem felejtettünk volna annyit), de abban szinte biztos vagyok, hogy valaha közöm volt az indiánokhoz. Akkor viszont gyarló emberi agyammal emlékezni szeretnék, együtt élni egy kicsit ezzel a tudással..na jó, azzal is megelégszem, ha még jópár pow wow- összejövetelen részt vehetek.
Ugye, maradnom kell még egy kicsit? Csak egy-két hónap, amíg minden rezervátum és közösség eltáncolja a táncait..

3.Elkezdtek kivirulni az erdők, ahová járni szoktunk. Megteltek ismerős illatokkal, növényekkel, kibújtak rejtekükből az állatok. Annának olyan természetes, hogy naponta látunk mókust, kacsát, rengetegszer őzet, szarvast, ritkán mosómacikat..de Abigél kimarad ebből, ő csak 2 és fél évig élvezhette a szabad, szinte érintetlen természet csodáit. Ugye, maradjunk még? Csak miatta...

4. Ugyan ha hazatérünk, drasztikus megtorlást tervezek, és lesből rátámadok majd a játszótéri szemetelőkre, hintahúzogatókra..de itt élvezem a kulturált pihenés minden előnyét, a tiszta és szép játszótereket, hosszú bicikliutakat..és ha hozzávesszük, hogy felszedtem pár kilót, egy hónap biciklizés nem elég mindarra, hogy ezeket a kilókat leadjam- tehát, maradnék még pár hónapocskát...

5. Szeptemberben jönnek a lenape indiánok a Conner Prairie-re..belátható, hogy ezt nem hagyhatom ki..

6. És mondjak még fájóbbat? Vicc nélkül? Az EMBEREK, akiket is megismertem és megszerettem..Nem, nincsenek sokan, valójában nagyon kevesen vannak, de mindenki egy külön kis világ- a saját személyiségével dúsította az ittlétünket, még ha ritkán találkoztunk, akkor is.. No és miért, miért van az, hogy egyes emberekkel akkor kezdünk igazán egymásra találni, amikor menni kell? Ebben a harmadik évben alakultak igazán kapcsolatok, sőt, tavasz óta találkoztam két olyan emberrel, akik olyan gazdag belső világgal rendelkeznek, hogy nagyon fáj itthagynom őket, hiszen olyan keveset láttam még belőle..

No. De. Önsajnálatnak itt vége szakad, bármennyire kellemes is fürödni a vizében. Nem minden döntés egyértelmű és attól, hogy egy oldalra állunk, még nem biztos, hogy azzal automatikusan elvetjük a másikat. Jó volt itt. Úgy fogok elköszönni, mint az indiánok. LAH-pee k-NOWL-wich, ami annyit tesz, "bízom abban, hogy még látjuk egymást"..
Az indiánoknak ugyanis nincs szavuk a búcsúra, mert úgy tartják, túl végleges.
Bízom abban, hogy látjuk még egymást, Ámerika.

huhhhhhhhhhhhhhhhhh

"Két varázsszó van, ami megadja,hogy miként lép kapcsolatba a gyermek a környezetével. Ez a két szó: utánzás és példa. A nagy görög filozófus, Arisztotelész, az embert nevezte minden állat közül a legutánzóbbnak, egyik életkorra sem igazabb ez, mint a gyermekkor fogváltás előtti időszakára. Ami a fizikai környezetben végbemegy, azt utánozza a gyerek, és az utánzás során nyerik el fizikai szerveik maradandó formáikat. A fizikai környezetet itt a lehető legtágabb értelemben kell gondolnunk. Nem csak az tartozik hozzá, ami materiálisan végbemegy a gyerek körül, hanem minden, ami a gyerek környezetében lejátszódik, amit érzékszerveivel érzékelni képes, ami a fizikai térből szellemi erőire hatni tud, hozzátartozik minden olyan morális vagy immorális, bölcs vagy ostoba cselekedet, amit a gyerek láthat.

A gyerekre nem erkölcsi szólamok, vagy értelmes oktatás hat, hanem az, amit a felnőttek környezetében a szeme láttára tesznek."

(Rudolf Steiner-Gyermeknevelés)

Vannak bizonyos mondatok, könyvek, melyeket újra és újra át kell olvasni. Vannak bizonyos passzusok, melyek mindig más és más jelentéssel bírnak, attól függően, hogy épp milyen fejlődési fázisban vagy szituációban vagyunk.
Nekem most kellett ez a mondat, mert úgy éreztem, az egyre növekvő fáradtság miatt kicsúsznak a kezem közül a dolgok. A gyerekek veszekednek, marakodnak, hisztisek, Abigél virágot dug az orrába, egymás fülébe üvöltenek, ez sem jó, az sem jó, csak az jó, ha nonstop foglalkozom velük, magukra maradván pillanatok alatt a feje tetejére áll a világ, és vad veszekedés kezdődik..
Persze korántsem vagyok még a harmadik hét végén, és esély sincs arra, hogy akár öt percre is kifújjam magam- egyedül..vagy feltöltődjek bárhogyan is.
De nem árt realizálnom magamban, hogy fáradt vagyok- és bármennyire is tartom magam, a feszültség, kimerültség ott van a levegőben, átragad a gyerekekre, és ők mindazt megjelenítik most a viselkedésükkel, amit én érzek. Az sem jobb, ha kitombolom magam, mert ahelyett, hogy elillanna a démon, csak egyre fenyegetőbb méreteket ölt.
Nem jó viszont, ha úgy teszek, mintha nem lennék fáradt, és ezres fordulatszámon pörgök-holott nincs esély pihenésre. Meg kell tanulnom várni, kimondani, mi a bajom és elfogadni. Meg kell tanulni bizonyos dolgokra nemet mondani. Hogy ettől könnyebb lesz-e, nem tudom, mindenesetre most jobb- mert félresöpörtem valamit, ami elhomályosította a szememet.

És még egy dolog, amitől jobban érzem magam.

Nyári könyvolvasó program

Mivel gyalog megközelíthető távolságban található a könyvtár -de főleg azért, mert szeretünk sokat olvasni-, gyakran járunk ide.
Múlt héten kezdődött el a Summer Reading Program, amelynek lényege, hogy minden tíz elolvasott könyv után választható egy apró ajándék- így próbál a könyvtár minél több könyvbarátot toborozni.
Bevallom, az ajándék miatt hezitáltam, mert nem akartam, hogy külső motiváció miatt olvassunk, darabszámra könyveket..de aztán belegondoltam, hogy mennyi könyvet dolgozunk fel, hogy heti kétszer járunk ide, és minden alkalommal, ha erre biciklizünk, úgy kell megfékezni a gyerekeket, hogy ne vegyünk már ki több könyvet (60!! darab a limit), tehát a motiváció abszolút belső..és az ajándék könyv..oké- gondoltam némi gondolkodás után- vágjunk bele....
Sikerült jobbnál jobb meséket leemelni a polcról.
Ha már lúd, legyen kövér, megosztom Veletek is az arra érdemeseket..

Napi

Egy indián kislány álomszerű-mesés története, már a művészi illusztrációk miatt is érdemes átnézni a könyvet. A történet bemutatkozással kezdődik, Napi elmeséli, hogy ő egy szegény sorból származó mazateca kislány,aki egy kis faluban él. Nincs semmi szánalomkeltő a szegénységben, semmi megindító, egyszerűen tényként közli velünk. Mesél a hatalmas pachota fáról, amely alá hűsölni ülnek, a nagypapa meséjéről, a darvakról, amelyek ellepik sötétedéskor a fát. Mesél a délután színeiről, mely vörös néha, mint a tűz, amelyen tortillát sütnek, néha lilába öltözik, mint a ruháikra hímezett virágok és madarak, néhol zöld, mint a folyó mélye. Az élet apró örömeiről, az álmokról, a szépségről, a madarakról..
Mélyen megindító ez a történet, mert csupa olyan értéket tár elénk, ami karnyújtásnyira ott van mindannyiónktól, mégis valahogyan olyan nehéz észrevenni, meglátni, átélni.
Őszintén remélem, hogy nem csak a gyerekek képesek erre...
... hogy a nélkülözés ellenére mi is figyelünk még a délután színeire, a fákra, az álmainkra.
...hogy az álmaink csupa lepkeszárnyú csodák, amelyekhez nem pénz kell, csak szárnyak, hangulatok, színek és fények.
...hogy az életet teljesnek látjuk akkor is, ha egész életünkben "csak" egy fa alatt üldögélünk és a délután színeire figyelünk.
..hogy a repüléshez nem kell más, mint a saját belső szabadságunk.

Azon gondolkodom..

..mi történik most. Egyik nap totál átszerkesztette magát a blog, más volt a betűméret, más a tördelés.. ma dupla fejléc jelent meg..nem értem..
Magát írja a blog, más írja a blogot, vagy az én fejemben történik valami??
Érdekes..legfőképp azért, mert nem tudom, miért.

Csillogó napokra

Nem vagyok egy alufóliabarát ember, mert egészségtelen, szemetet gyárt, és alapvetően szerintem kihagyható a háztartásból.
3 éves ittlét alatt egy tekercs alufólia fogyott el nálunk, szerintem főként akkor, amikor anyukámék itt voltak. Aztán megvettem a másodikat. Nemsokára pakolunk, tehát igyekszem felélni a dolgainkat.
Másrészt régóta érdekel, hogyan lehet újrahasznosítani háztartási szemetet, csomagolóanyagot, bármit. Akaratlanul is Picasso jut eszembe, aki szeméttelepeken guberált, és az ott talált tárgyakból készített igencsak érdekes dolgokat. Persze magamat nem tudom hozzá hasonlítani, már csak ezért sem..
De az ötlet mégiscsak furdal- szemétből, hulladékból művészit kreálni-hogyan.
Ragyogóan fényes nap volt, elővettük az összes csillogó művészkellékünket is- csillogó ragasztó, csillámpor, stb.
Anna természetesen az alufóliára is királylányt festett, és ezen a ragyogó felületen valóban előkelő- Abigélé újra csillagos ég lett.
A színélmény és most a fényélmény után ismét ragyogó tapasztalat volt látni a két gyerek különbözőségét- leképezve, alkotásban.

Isten hozott, Annamária!

Tegnap megszületett Attiláék kicsi Annamarija.
Nem tudom, mekkora (valahol írták a paramétereket), de számomra nem is fontosak a számok: gyönyörű, egészséges, csillagszemű kisember. Ma bevitt Attila a kórházba, és megcsodáltam, mindig megható egy új emberkét látni, aki hosszú útjáról érkezett közénk.

Tegnap mi vigyáztunk kis-nagy testvérére, Bencére. A lányok kiélték összes anyai ösztönüket, egész nap óvták, vigyázták lépteit.
Nagyon megható volt, amikor Anna lefeküdt és kérte a Jóistent, hogy segítsen Annamarinak világra jönni..
Sokszor gondolok arra, vajon milyen emléknyomokban vannak meg bennük a saját születésük körülményei, élményei..de nagyon sok félmondat, viselkedési attitűd vezethető vissza arra a pár órára, ez biztos.

..és már meg is van a becenév, Abigél ugyanis rossz néven vette a névválasztást, és önkényesen elkeresztelte Annamarit Abimarira..:o)

Hogyan lehet két testvér ENNYIRE különböző??

Most nem írok túlságosan meglepő dolgokról..akinek több gyereke van, biztosan mosolyog majd rajtam, de én még minden nap rácsodálkozom arra, hogy mennyire különböző is tud lenni két emberke, akiket ugyanabba a fészekbe pottyantott a gólya.
Valóban igaz, hogy anyaként külön világokat kapunk minden gyerekkel- más-más feladatokat hoznak magukkal útravalónak. Gyakran azt érzem, nem is én nevelek, hanem ők engem, minden szituációval, konfliktussal, szokással metszenek valamit rajtam. (van is nyesegetnivaló rendesen:o))

Ma történt egy s más dolog, és újra rádöbbentem arra, hogy tűz és víz találkozásáról van szó..Hadd említsek pár különbséget..

Anna-babakorában nyugtalanabb volt, izgőmozgó, keveset aludt, sokszor ébredt. Ma (leszámítva önálló, céltudatos természetéből adódó "hisztijeit") nyugodt, elmélyült alkat, képes órákig egy rajz-project felett ülni, tervezni, színezni, elképzelni, megvalósítani, vagy egyszerűen csak mesélni könyvből.

Abigélt babakorában az ülő Buddhához hasonlítottam, maga volt a megtestesült nyugalom. Sokat és jól aludt, nyugodtan nézelődött. Ma másodpercek leforgása alatt fordítja fel a házat, szökik ki a boltból, rohan el, bújik el hipermarketben egy ruhakupac alá nevetgélve..

..és itt meg kell jegyeznem valamit. SOHA nem "rosszaságból ", dacból, hisztiből, ellenállásból fakadnak a bosszantó dolgai. Egyszerűen le KELL rántani ötvenedik alkalommal is a CD-állványt, holott tudja, hogy dühít, azt is, hogy fájni fog a feje, ha rajta koppan. De látom az örömöt az arcán, a felfedezés örömét, ahogyan nézi, hogy zuhan a polc, szakad, hersen a papír (többnyire az én kedvenc könyveim lapjai), nyikorog a letépett polc, csattan a kosár, zizeg a játékról letépett akármicsoda a kezében, csillan meg a kiöntött méz a konyhapadlón, virít a festék a falon, csörren a bevásárlókocsi, majd borul dominóként vele együtt a padlóra, pattan, repül egymás után a könyvtári polcokról a könyv..Egyik kedvenc játéka a gyerekzár kipiszkálása a konnektorból- mindig sikerül neki kiszedni..Amolyan Heuréka-öröm van az arcán, a kutatók, felfedezők boldogsága- nekem pedig, miután kitomboltam a dühömet, nincs szívem haragudni..mert nem is lehet mire..

Szájba vevés, lenyelés, orrbadugás téren Anna mintha nem is lett volna baba..(leszámítva egy sztorit, akkor már 4 éves volt, majd később írok róla)

Kis lista, miket evett meg Abigél:
Miután elpakoltunk minden apró, szájba vehető játékot, (de azért, hogy ne kísértse ez a dolog sem, kézből, ha mellette voltam, engedtem, hogy pl. játsszon üveggolyókkal, gyöngyökkel) valahogyan mégis talált egy s mást a földön..evett már nejlondarabot kukászacskóról leszakítva..talált pókot, katicát és svábbogarat a sarokban-holott mi soha nem..ezeket is megkóstolta- nyilván a vegetáriánus étrend elleni tiltakozását fejezte ki ily módon. Evett papírt Anna rajzából leszakítva, egy zöld origami papírtól majdnem meg is fulladt. Ájult már el a félelemtől, mert zöld levelet kóstolgatott a fáról- utána én is majdnem elájultam, pedig nem lett volna túl jó ötlet.

...de a testnyílásokat eddig megúsztuk. Ugyan Anna egyszer kedvesen megkérdezte tőlem, vajon beleduhatná-e a nunijába a hajcsatomat- mire én a lehető leghatározottabban megfosztottam őt eme élménytől..
Ma viszont virágot szedtünk, és hazafelé úton Abigél bedugott két szál virágot magasan az orrába. Mikor megérkeztünk, Anna szaladt pisilni, szomjas, éhes volt, a konyhába mentem rögtön, de valahogy feltűnt, mi lelte a gyerekemet, aki hazaértekor mindig tornádóként söpri végig a lakást..az, hogy nem igazán kapott levegőt...
Mikor ránéztem, elsírta magát, mert TUDTA, hogy olyat tett újra, amit nem szabad, de egyszerűen nem bírt magán uralkodni, ezt az élményt is ki kellett próbálnia.

..és most jön a hosszú hála annak, aki feltalálta az orrszívó porszívót, mert némi bűvészkedés, kéz-láblefogás, orrporszívózás után sikerült kitakarítani az orrát a felkerült virágoktól.

Rendkívül nagyra becsülöm a felfedezőket..az újítókat..(ja, említettem már, hogy Abigél Vízöntő, Vízöntő aszcendenssel?)
DE MÉG SOHA, SENKI NEM ÍRT ÉLETRAJZOT AZ ANYUKÁIKRÓL..hogy is élték túl a kisgyermekes éveket..

Annaszáj

Ma megnéztük Abigél születését házi felvételen. A születése meglehetősen körülményes volt, 9 nappal a világra jövetel előtt megrepedt a burok. Aznap voltak fájások, nálunk járt/maradt a bába, aki segített az otthonszülésben.
A "valódi" szülést megelőző felvétel ezen a napon indult.
Egyik percben szülőkád, vajúdás, másik percben leáll minden, palacsintasütés.

Anna nézi, nézi, majd megszólal:
"Te most leeszed Abigél fejét a palacsintával? Miért nem tudsz vigyázni rá, hogy össze ne koszold?"

..kis gondolkodás után ráébredés..persze, mert azt hiszi, ami lecsúszik a torkomon, és a hasamban landol, az automatikusan a babára esik.

Szülés. Újabb megjegyzés:

"Jó dolog ez a szülés. Mondjuk sikítanak rendesen az anyukák közben. De azért örülsz."

Realista mesék

Van egy "meseszékünk". Aki ráül, mesélnie kell valamit.
Anna tegnapi meséje:

"Volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer egy király. Volt három lánya és egy fia. A három lány szép volt és lusta, a fiú csúnya és szorgos.Ő végzett minden házimunkát, mosott, főzött, takarított. El is ment a fiú szerencsét próbálni, és addig ment, míg feleséget nem talált magának. Aztán a királylány dolgozott. De a fiú kedves volt és segített neki."

Abigél meséje:

"Volt egyszer egy asszony, elment Lengyelországba. Mosott, főzött, takarított. Itt a vége, boldogan élt."

Textúrák

Újabban elkezdtünk a lányokkal kísérletezni, milyen textúrát lehet elérni, ha sima poszterfestékhez különböző anyagokat adunk.
A só és a festék keveréke egészen egyedi, smirglis, érdes hatású. A színeket nem lehet olyan jól keverni, inkább darabosabban lehet felvinni a lapra. Később ez szerintem nagyon sok lehetőséget rejt magában, Anna királylánya is érdekes, különleges lett tőle- Abigél nem szeretett vele dolgozni, az ő életkorához inkább a folyós, maszatolós dolgok illenek, de taktilis tapasztalatnak nem volt rossz.

A liszt-víz-festék egy krémes, lágy, folyós anyag, ujjfestésre is nagyon jó- puha, kellemes tapintású. Papíron kissé matt hatást kelt, álomszerű, sejtelmes, világos festményeket készíthetünk vele.

Mi földön, nagy csomagolópapíron festettünk, nagy ecsettel, a három alapszínnel. Nagy felületen merészebben lehet kísérletezni, nagyobb a tér, részt vesz benne az egész test.
Remélem, ti is kipróbáljátok, a szomszéd kutyájának nagyon tetszett :o)!
(viccelek, a lányok imádták, és én is! De a kutya is kíváncsian figyelte, mi zajlik a szomszédban)