Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
skip to main |
skip to sidebar
ANNA ÉS ABIGÉL BLOGJA
Az élet nem csupán a csúcsokon zajlik, hanem sokkal alsóbb szinteken is.. Konyhában, gyerekszobában, játszótéren.
Talán ez a legfontosabb terep, mert a csúcson mindenki jól érzi magát..
A hétköznapi élet sok mindenre tanít, és a gyerekek jó tanítómesterek. Ezt a tanítást kapom nap mint nap tőlük, néha könnyebben viselem, néha nehezebben..Ha könnyebb, én adok, ha nehezebb, én kapok..a türelem gyakorlását, a megállás képességét, a lemondás nehézségét, a várakozás feladatát.
Talán ez a legfontosabb terep, mert a csúcson mindenki jól érzi magát..
A hétköznapi élet sok mindenre tanít, és a gyerekek jó tanítómesterek. Ezt a tanítást kapom nap mint nap tőlük, néha könnyebben viselem, néha nehezebben..Ha könnyebb, én adok, ha nehezebb, én kapok..a türelem gyakorlását, a megállás képességét, a lemondás nehézségét, a várakozás feladatát.
Hogyanok
- Indian tortenetek es kornyezetvedelmi gyakorlatok gyerekeknek
- Waldorfos könyvek
- Eric Carle gyermekkönyvei
- Népmesék, mondókák, gyermekversek
- Kreatív fejlesztő játékok, ötletek (angolul)
- La Leche Liga- a szoptatásportál
- A televízió és a gyerek
- A mesékről
- A mese mint gyógyító erő
- Kézműves játékok
- Túlterheljük a gyereket?
- Otthonszülés
- Kézzel varrott Waldorf babák
- Kreatív ötletek természetes anyagokból
- Művészi tevékenységek Waldorf óvodákban
- Évkör és ünnepek
Természet-és környezetvédelmi program
Blogok
ANNA-ABIGÉL SZÓTÁR
kacita= katica (Anna)
eteszőke= etetőszék (Anna)
ikiszla= giliszta (Abigél)
szanci, hancsi= harisnya (Anna)
ömme= zsömle (Abigél)
kefü= tejföl (Anna)
gyingyi= szopizás (Abigél)
tirányító=távirányító (Anna)
sze=víz (Abigél)
okébundi=rendben (Abigél)
lelle=pillangó (Abigél)
pancsi=palacsinta (Anna)
misziszta=masiniszta (Abigél)
csákli=csokoládé (Abigél)
eteszőke= etetőszék (Anna)
ikiszla= giliszta (Abigél)
szanci, hancsi= harisnya (Anna)
ömme= zsömle (Abigél)
kefü= tejföl (Anna)
gyingyi= szopizás (Abigél)
tirányító=távirányító (Anna)
sze=víz (Abigél)
okébundi=rendben (Abigél)
lelle=pillangó (Abigél)
pancsi=palacsinta (Anna)
misziszta=masiniszta (Abigél)
csákli=csokoládé (Abigél)
Ennyien kukucskáltatok
Jelen pillanatban
Címkék
- Abigél (2)
- Ajánló (3)
- Álom (1)
- Anna (5)
- Élelmezés- nem kell megijedni az ennivalót jelent (4)
- Élmények (9)
- Évkör (18)
- Festés (9)
- Gyerekfotók (10)
- Gyerekszáj (10)
- Gyermeklélek (14)
- indianok (2)
- Játékok (4)
- Környezet (2)
- Kreatív sarok (24)
- L-ÉLEK (32)
- Mesevilág (5)
- Rajzok (8)
- Szülés (3)
- TERMÉSZETesen (14)
- testvérek (1)
- Tündérek és manók (4)
- Újrahasznosítás (3)
- Varázsélmények (8)
- Versek (2)
- Waldorf (1)
Gyerekekről
Gyermekeitek nem a ti gyermekeitek.
Ők az Élet önmaga iránti vágyakozásának fiai és leányai.
Általatok érkeznek, de nem belőletek.
És bár véletek vannak, nem birtokaitok.
Adhattok nekik szeretetet, de gondolataitokat nem adhatjátok.
Mert nekik saját gondolataik vannak.
Testüknek adhattok otthont, de lelküknek nem.
Mert az ő lelkük a holnap házában lakik, ahová ti nem látogathattok
el, még álmaitokban sem.
Próbálhattok olyanná lenni, mint ők, de ne próbáljátok őket olyanná
tenni, mint ti vagytok.
Mert az élet sem visszafelé nem halad, sem a tegnapban meg nem reked.
Ti vagytok az íj, melyről gyermekeitek eleven nyílként röppennek el.
(Kahlil Gibran)
Ők az Élet önmaga iránti vágyakozásának fiai és leányai.
Általatok érkeznek, de nem belőletek.
És bár véletek vannak, nem birtokaitok.
Adhattok nekik szeretetet, de gondolataitokat nem adhatjátok.
Mert nekik saját gondolataik vannak.
Testüknek adhattok otthont, de lelküknek nem.
Mert az ő lelkük a holnap házában lakik, ahová ti nem látogathattok
el, még álmaitokban sem.
Próbálhattok olyanná lenni, mint ők, de ne próbáljátok őket olyanná
tenni, mint ti vagytok.
Mert az élet sem visszafelé nem halad, sem a tegnapban meg nem reked.
Ti vagytok az íj, melyről gyermekeitek eleven nyílként röppennek el.
(Kahlil Gibran)
Blogarchívum
-
▼
2008
(137)
- ► szeptember (12)
-
▼
május
(23)
- Megerkeztunk szerencsesen..
- Sziasztok!
- Abigél kérdése
- Visszatekintés- Óvodai szereplés, alkotások
- Méregdrága játékok
- Játékok özönében
- Főzés, recept, hajtépés
- Tapicskolás-varázsélmények
- Néhány paparazzi fotó a lányokról
- Anna aranyköpése
- Jó híííír!
- Tündérek
- Királylány a rajzokon
- Évszakok, hónapok
- Néhány gondolat a hazatérésünkkel kapcsolatosan
- Óvodai évzáró
- Esik eső, fúj a szél
- Szivárvány
- Anyák Hete és rossz hangulat
- Ismét-ismét-ismét Conner Prairie
- Boldog "Anyák Hetét"!
- Tavasz
- Tavasz
Magamról
- Noémi
- Számomra csak az olyan utakon való haladás létezik, melyeknek van szívük, bármely út lehet, melynek van szíve. Ott utazom én, és az egyetlen, aminek értelme van, az út végéig haladni. Ott utazom én, és lélegzet-visszafojtva csak nézek, nézek.
Hány éves Anna?
Hány éves Abigél?
Hm..Hány éve szoptatok?
19 megjegyzés:
elolvastam, emésztem ;)
talán csak annyi, hogy hajlamosak vagyunk valóban az irigységre, és a külsőségek alapján megítélni egymást. mondok egy példát. egy barátnőm, mikor elveszítettem a szüleim pár éve, azt mondta, hogy úgy irigyel engem és a párom, hogy ott van nekünk a kertes ház, együtt élünk, míg ő a párjával nem tud összeköltözni, suliba jár még.. azt, hogy milyen áron van a feenkünk alatt lakás, autó; hogy ahogy vége lett a sulinak, még a diploma sem volt a kezemben, már dolgoztam, és kifelé nem mutattam, a fájdalmat, hogy túléljem és ne kössek ki a pszichiátrián, már nem látta.. és közeli, jó bartnőmről van szó. akkor egy idegen, tőlem távolabb álló barát, ismerős mit gondolhat?
nem törődj semmivel és senkivel. inkább irigyeljenek, mint sajnáljanak..
kívánom, hogy jól döntsetek és vagy otthon, vagy itthon, de boldogok legyetek!!
tudod mi volt a szóellenőrzés? HAPYYRC - nem lehet véletlen ;)
Nagyon köszönöm a gondolataidat..nagyon is megértem, amiről írsz..és sajnálom, hogy ezzel kellett szembesülnöd..sajnos, az irigység és sokszor a rosszindulat, olyan mértékű tud lenni, hogy néha nagyon szomorú vagyok miatta..pedig érző, élő, jószándékú emberekről van szó..mégis..a Te eseted is nagyon jellemező példa, sajnos..sok embernek eszébe sem jut, ha a másiknak van, akkor milyen áron van bármije..mintha az élet alapvető értékeit pénzben, házban, autóban lehetne mérni. És elszomorít, hogy Magyarországon mennyi rosszindulattal találkozom, pedig az emberek NEM élnek rosszul, nem élnek rosszabbul, mint a világ többi részén..mégis, oly mértékűvé vált valahogy az irigykedés és a haszonszerzés vágya, hogy lassan az is mindegy, ki hogyan, milyen áron jut örökséghez, házhoz, autóhoz..ha neki van, és nekem nincs, akkor máris feljogosítva érzem magam arra, hogy fújjak rá..nekünk azért van jelzálogos házunk, mert az apukám után örököltem a pénzt..sajnos, sokan "csak" a pénzt látják ebben..és ez az, ami nagyon elszomorít. Ez az, amiért megkérdőjeleződött bennem, egyáltalán menjünk-e haza így?..de persze hazamegyünk..:)
..remélem, majd kis hazánkban egyszer sikerül személyesen is beszélgetni!
én is nagyon bízok egy személyes randiban ;)
Anna és Abigél gyönyörű kislányok! azt hiszem ezt még nem is mondtam ;)
Amióta elolvastam a írásod morgok magamban ... miért kell ilyeneknek lenni az embereknek?! Miért hiszi mindenki, hogy a másiknak mindig minden csak úgy az ölébe hull? Miért gondolja azt mindenki, hogy aki az USA - ban próbálkozik, annak minden könnyű és felveti a pénz?! Pár éve hazajött egy barátnőm, aki 7 évet élet Seattle - ben, nem dúskáltak semmiben, becsülettel dolgoztak, s amit félretettek, szépen odaadták a szállítócégnek, aki hazahajózta a személyes cuccaikat. Ennyi. Most folytatják a becsületes munkát Budapesten és jó érzéssel gondolnak a kinti életükre. S róluk is mindenki azt hitte, alaposan megszedték magukat és hülyék, amiért hazaköltöznek. Grrrr - brrrrr ... bocs a morgásért, tudom, csak ismételtek, de ez jött ki most belőlem :o)
Köszi, hogy írtad, mert sajnos, tényleg így állnak hozzá az emberek..olyan soknak meg sem fordul a fejében, hogy "csak" úgy is ki lehet menni valahová, hogy az embernek nem az az elsődleges célja, hogy jól megszedje magát..sokszor már magam is elhiszem, hogy hülyék vagyunk háttér nélkül visszamenni, de legtöbbször inkább azt gondolom, hogy egészen legmélyen belül mindenki tudja, hova tartozik..ha fújnak rá ott, ha nem..
Sajnos, amit írsz, azt hiszem jellemző a politikai hozzáállásra is..az emberek azt gondolják, ha egy új, jobb kormány jön, majd minden rózsaszín lesz, és az ölünkbe fog hullani..Mindenért mindenkinek nagyon keményen meg kell dolgoznia, így van ez a világ bármely pontján, és így van ez kis hazánkban is..(egyébként pedig nem szeretem a politikát:)
Pihe, köszönöm! :)
..azt hiszem, amit mindketten akarunk, előbb-utóbb teljesül! ;o)
:))
tpihe
És akkor a későn jövők már nem is olvashatják??? Vagy csak én nem találom, mert béna vagyok?
Pedig érdekelne, mert tőlünk meg azt kérdezik, hogy miért élünk Mo.-n, ha kint valszeg anyagilag jobban élhetnénk?! (Ez nem is biztos, amúgy, bölcsész férjjel meg ennyi gyerekkel, de ők csak azt látják, hogy amerikai útlevél, ill. nekem vízum.)
Akár mail-ben is elolvasnám, malyvacsiga@gmail.com
Szia Noémi!
Most találtam rá a blogodra és nagyon tetszik.
Teljesen átérzem mindazt amit leírsz a hazaköltözéssel kapcsolatban, mert mi is hasonló cipőben járunk.
Azzal a különbséggel, hogy mi már túl vagyuk egy konkrét tapasztalaton. Szóval 10 év franciaországi lét és két gyerek után költöztünk haza, otthon voltunk két évet, majd visszajöttünk ismét 10 hónapra, és most megint csomagolok mert egy hónap múlva hazamegyünk. Azt, hogy végleg-e nem tudom, de legalább míg a gyerkők befejezik az általánost...
Nagyon sok mindent tapasztaltam meg abból amit leírtál. Rettenetesen nagy a kontraszt az emberek hozzáállásában ott és itt. Tényleg az volt az érzésem, hogy azért mert én külföldön éltem, nem lehetnek gondjaim (főként nem anyagiak!) és nem is lehet véleményem az otthoni dolgokról, hiszen "te ezt úgysem értheted". Amire természetesen én is mondhatnám, hogy te sem értheted azt, hogy milyen egy idegen országban boldogulni, anélkül, hogy beszélnéd a nyelvet, hogy egy bőröndnyi cuccból kell otthont teremtened a szüleid és a barátaid segítsége nélkül...De nem mondom, mert büszke vagyok rá, és boldog vagyok, hogy ezt is megélhettem és ezáltal magabiztosabb szabadabb lettem, a magam útját járva.
És boldog vagyok, hogy hazamegyünk, még akkor is ha néha annyival könnyebb lenne itt maradni...
De otthon még annyi mindent lehet tenni, és hiszem, hogy megtaláljuk a hozzánk hasonlókat a többiekkel pedig nem kell foglalkozni.
melinda
Szia Melinda!
Nagyon találó mindaz, amit írtál, azt hiszem, ezeket a lélekpróbáló változásokat mindenki megéli, aki átlépte egyszer az országhatárt.
Volt egy brazil barátunk, ő nagyon találóan fogalmazta meg a kintlét-hazaút lelki változásait. Képzeld magad elé a formabedobós gyerekjátékot! Te vagy a kör, a hazád a kör alakú lyuk. Tökéletesen belepasszolsz. Elköltözöl egy idegen országba- legyen ez a négyzet. Hiába tuszkolod magad befelé, nem megy. Elkezded lefarigcsálni a felesleget..végül átmész a lyukon, de nem vagy kör többé. És ha hazamész? akkor sem..
Talán ezt kell megszokni, elfogadni.
Sok boldogságot kívánok Nektek otthon!!! :)
Gyönyörű hasonlat.
Én is ezt érzem folyamatosan hogy itt is jó meg ott is csak mindig hiányzik valami. De ez a hiány magába foglalja azt is, hogy ezentúl már mindig két országhoz, két kultúrához tartozol, ami hihetetlen nagy szellemi szabadságot ad. Talán így kicsit könnyebb felülemelkedni a rosszindulatú emberek megjegyzésein.
Én is sok szerencsét kívánok nektek. Ti mikor költöztök?
Továbbra is bekukkantok majd hozzád mert érdelkelnek a tapasztalataid.
melinda
Igen, ez igaz..mármint a lelki-szellemi szabadság..
Sokat gondolkodtam viszont azon, vajon miért olyan törvényszerű, hogy mi, magyarok, olyan rosszindulatúak és irigyek vagyunk..szinte sehol a világon nem tapasztaltam még ilyet (persze nem voltam olyan sok helyen,de ahol voltam, ott nem), vannak sokkal szegényebb országok, hányatott történelemmel, és mégsem..érdekes az is, ahogy itt pl. az indiaiakkal összehasonlítom magunkat. Segítik egymást, összejárnak, szeretik egymást, keresik egymást. A magyar közösségekben eltekintve néhány valódi kapcsolattól, többnyire azért járnak össze az emberek, hogy megmutassák milyen házuk/kocsijuk van..vagy mert "évente egyszer ki lehet bírni"..ez szomorú, de sokmindent el is árul.
Szívesen látlak, üdvözöllek a blogon!
Júlis végén költözünk egyébként haza.
Én naív meg azt hittem, hogy a kint élő magyarok mások. Én ugye csak követségi kollektívákat ismertem meg, ők ugye vérbeli magyarok voltak, de tényleg azt hittem, hogy aki kint él, annak mindenek a nulláról kellett indulnia, mindnek nehéz volt nyelvvel boldogulnia az elején, mindenk honvágya vanvalaho, stb.
Na, egy illúzióval kevesebb..
Van sok pozitív példa, de inkább negatív..tényleg maroknyian vagyunk itt, ráadásul szinte mindenki a párom cégébél dolgozik. Eltekintve a valós kapcsolatoktól, volt, aki még a telefont sem emelte fel, hogy gratuláljon, amikor megszületett Abigél..az indiaiak pl.egymásnak adják a kilincset, ha babás anyuka piheg otthon szülés után..
Persze itt is alakulnak ki valós kapcsolatok, de közösség nincs.
Hát így tizensokév tapasztalata után én is csak megerősíthetem azt amit írtatok.
Nekem itt leginkább angol, francia stb barátaim lettek, azzal a pár magyarral akivel találkoztam valahogy soha nem alakult ki tartós barátság.
Még a francia magyar fórumon is sikerült a lányoknak összeveszni ami miatt ki is halt az egész.
Tényleg nincsenek magyar kommunák a világban, olyanok mint a kínaiak, indiaiak, japánok stb.
Van egy nagyon érdekes könyv
Hermann von Keyserling: Európa spektrális analízise (a révai adta ki) amiben az európai népeket elemzi ez a század elején élt arsztokrata gondolkodó; és a magyarokat már ott is depressziós, búslakodó népnek írja le.
De szerencsére mindig akadnak kivételek, így lehet találkozni olyan emberekkel is akik ezen felül tudnak emelkedni:))))
Azt hiszem, előveszem Rozsnyai Ágnes- a magyarság spirituális gyökerei című könyvét..régóta ott figyel a polcon..
Tényleg nem értem, miért..nem ok a hányatott sors, történelem- számos népnek sokkal de sokkal nagyobb dolgokkal kellett szembenéznie, és néz szembe ma is..éhínség, véres háborúk..
A magyar panaszkodást sem szoktam érteni-nincs pénz, nincs pénz, irigyek vagyunk azokra, akiknek van..azt hiszik a legtöbben, hogy pl. Amerikában fenékig tejfel minden. De kíváncsi lennék rá, ha pl. otthon kellene évi 10-15 nap szabadságból gazdálkodni és jóval többet dolgozni, ki vállalná..és az amcsik nem kifejezetten depressziósak ettől..sikítani szerettem volna, amikor munkatársak ki voltak akadva attól, hogy az új törvény értelmében heti!!! 2 órával meghosszabbodik a munkaidő..Heti 2 óra nem a világ...(még ha úgy vacak is az egész közalkalmazotti szféra, ahogy van) Mi sem vagyunk rugalmasak, egyáltalán..
Visszatérve, összetartás vagy sem..érdekes..a könyvtárban volt egy ingyenes kezdő nyelvtanfolyam. Odavetődött egy magyar lány. Sikerült összebarátkozni Fülöp-szigetekivel, beszélgetni koreaival..ő még csak nem is köszönt, jött, tanult, ment..szomorú..
Az a könyv nekem is megvan. Bár csak otthon. Van egy nagyon szép írás erről a kettős létről, egy Franciaországban élő és író kanadai angol nő Nancy Huston: Nord Perdu című könyve. Sajnos nincs meg angolul pedig általában lefordítja a könyveit. De talán az ősszel nekilátok és lefordítom, jó lenne látni magyarul. Nagyon eltalálja ezt a skizofrén hangulatot ami a két országhoz való kötődésből jön.
Hát ez a könyv nagyon érdekelne engem is..és az is, hogyan balanszíroz aztán az ember magában-kettősségében-hogyan kötődik kötetlenül..most 1 hónappal az indulás előtt ez nagyon érdekel..
Megjegyzés küldése