Boldog "Anyák Hetét"!

Ma van kis hazánkban Anyák Napja, második otthonunkban, Ámerikában pedig jövő vasárnap. Ezért önkényes módon elneveztem Anyák Hetének a két időpont közötti időszakot..
..és ezúton szeretnék boldog Anyák Hetét kívánni elsősorban az én anyukámnak és nagyimnak és minden anyukának, aki olvassa (és nem olvassa ) ezt a blogot!!!!

Az jutott eszembe, hogy ezen a héten igyekszem csupa olyan dologra gondolni majd, ami átsegít a hétköznapok néha csöppet sem könnyű feladatain. Nem mérgelődni például olyan dolgokon, hogy már megint tele a szennyeskosár, és hogy ugyan tegnap este húztam fel a tiszta ágyneműt, éjszaka telepisilte a lányom..hanem igyekszem örülni neki, hogy van, aki telepisilje. Vagy nem mérgelődni a napi főzésen (és közben persze morfondírozni azon, elegendő szénhidrátot, fehérjét, gabonát, gyümölcsöt, évszaknak, napnak, napszaknak megfelelő ételféleséget fogyasztottak-e, mostak-e utána fogat, stb.), hanem szeretettel elkészíteni, mert van kinek, és van, aki jó étvággyal megegye.
A frissen porszívózott szobában szétszórt csillámpor, a falra festett zsírkrétarajz, az asztalra kent ragasztó mind-mind azt jelenti, milyen kreatív gyerekeim vannak, és hogy mennyire ügyesek és találékonyak, miközben zuhanyzom. Tanúskodik erről egy tonnányi rajz, amelyből lassan öles könyvet lehetne fűzni..
Arra a halálmegvető bátorságra is büszke vagyok, amelyet gyerekeim a játszótéren tanúsítanak, még akkor is, ha kisebb-nagyobb szívrohamokat kapok közben..
És örülök minden egyes kőnek, botnak, kukacnak, csigának, toboznak, amivel felrakodva hazatérünk sétáinkból, mert látom, érzem, tudom, hogy észreveszik azt a megannyi csodát, ami a lábunk előtt hever, és amelyek mellett mi, felnőttek, már közömbösen sétálunk el.
Örülök, hogy veszekednek, és néha megtépik egymás haját, mert megadatott, hogy nem egyedül nőnek fel, és egymás mellett tanulják meg, alkalmazkodni és együtt élni milyen kompromisszumokkal, kihívásokkal, lemondásokkal jár, de ugyanennyi örömmel is.
Örülök, hogy néha úgy kell ordítanom, mint egy szamár- mert megismerem a saját határaimat, önfegyelmet gyakorlok, ha már végképp kimerültem, és nem utolsó sorban, minden veszekedés után van, aki megöleljen.

BOLDOG ANYÁK HETÉT!