Az élet nem csupán a csúcsokon zajlik, hanem sokkal alsóbb szinteken is.. Konyhában, gyerekszobában, játszótéren. Talán ez a legfontosabb terep, mert a csúcson mindenki jól érzi magát.. A hétköznapi élet sok mindenre tanít, és a gyerekek jó tanítómesterek. Ezt a tanítást kapom nap mint nap tőlük, néha könnyebben viselem, néha nehezebben..Ha könnyebb, én adok, ha nehezebb, én kapok..a türelem gyakorlását, a megállás képességét, a lemondás nehézségét, a várakozás feladatát.
Gyermekeitek nem a ti gyermekeitek. Ők az Élet önmaga iránti vágyakozásának fiai és leányai. Általatok érkeznek, de nem belőletek. És bár véletek vannak, nem birtokaitok. Adhattok nekik szeretetet, de gondolataitokat nem adhatjátok. Mert nekik saját gondolataik vannak. Testüknek adhattok otthont, de lelküknek nem. Mert az ő lelkük a holnap házában lakik, ahová ti nem látogathattok el, még álmaitokban sem. Próbálhattok olyanná lenni, mint ők, de ne próbáljátok őket olyanná tenni, mint ti vagytok. Mert az élet sem visszafelé nem halad, sem a tegnapban meg nem reked. Ti vagytok az íj, melyről gyermekeitek eleven nyílként röppennek el.
Számomra csak az olyan utakon való haladás
létezik, melyeknek van szívük, bármely út
lehet, melynek van szíve. Ott utazom én,
és az egyetlen, aminek értelme van,
az út végéig haladni. Ott utazom én, és
lélegzet-visszafojtva csak nézek, nézek.
2 megjegyzés:
Ezek valóban jó hírek! ;o)
nagyon nagyon örülök, mindkét hírnek!! örüljetek egymásnak, aztán kápráztass el minket képekkel!!! puszi
pihe
Megjegyzés küldése