2008. május 8., csütörtök

Esik eső, fúj a szél


Ma egész nap zuhogott, mintha dézsából öntenék. A napunk viszont egészen vidáman telt. Mániákus "levegőzők" lévén egy "kis" zuhé nem állhatott az útjába a napi "kötelező" sétának. Meggyőződésem, hogy minden nap szükség van friss levegőre, akár esik, akár fúj, akár fagy, és bátran neki is szoktunk vágni a sétának, minden nap. A gyerekek egyébként ösztönösen örülni tudnak mindennek, ha kellő "felvezetést" csinálunk hozzá, akkor jó móka lehet az esős séta. (..és most ezen a ponton megkövetem magam, mert Abigél NEM szereti a hideget, sőt, mi több, utálja a telet, de ennek ellenére persze szegénykémet kihurcolásztam télen is egy kis fagyos mókára..és második életévének végére egészen belejött, februárban már a havat is hajlandó volt megfogni, megkóstolni, kis homokozóformából "hóteknőst" önteni. Ez nagy lépés volt:))
No, tehát, ma felkerekedtünk, esőkabát, esernyő, bot, amivel tócsát lehet kavarni, esős dalokkal és mondókákkal a fejben, hogy kiruccanjunk, és meglátogassunk egy kedves családot- akik után fájni fog a szívem, ha hazaköltözünk, bár 3 év itt-élés után csak most "fedeztük fel" egymást. Út közben megcsodáltuk a megannyi esőcseppet a leveleken, tocsogtunk tócsában, néztük az esernyő tetején sorakozó megannyi esőcseppet- jó móka volt.
A családnál még inkább..Tracy színházban dolgozott, remekül énekel és játszik különféle hangszereken, emellett ő is mindenféle pihepuha babát varr manócskáinak "szabad" idejében. Ráadásul férje indiai, aki felvásárolta a fél boltot nekünk, és banánkenyeret sütött- mert Indiában az a szokás, hogy a vendégnek Istenhez méltó kiszolgálás jár..jaj, nagyon jó volt..
Készítettünk só-liszt gyurmát, és a gyerekek végeérhetetlenül gyúrták, lapították.
Majd Tracy előszedte a pasztellkrétáit, amelyek egyszerűen varázslatosak, jobbak bármilyen zsírkrétánál, még az olyan nagyon szeretett és használt Waldorf-krétákat is felúlmúlják bizonyos szempontból. Hatalmas lapra vibráló színeket rajzoltak, majd a kis ujjacskáikkal szétkenték, keverték a színeket- nézni is gyönyörűség..

No, nem is borzasztó, ha esik az eső,nem?...
Felbuzdulva egyébként a sétán, délután még kétszer rohantak ki eszeveszetten az ömlő esőbe- ma négyszer öltöztünk át- és fetrengtek a vizes fűben..a szomszédaink pedig elképedve bámultak ki az ablakon, hogy mi történik odakint..
Tartottunk egy "esőcsepp-számolást", könyvtárba menet előtt kitettünk egy üveget, hogy meddig fogja megtölteni az eső, mire visszaérünk (túlcsordult), és "beavattunk" néhány régi festményt is- a kész, száraz festménnyel kirohantunk az esőbe, és pár másodpercig hagytuk, hogy essen rá- majd beszaladtunk- ha megszárad, teljesen másképp néz ki.

..és még nap végén egy órát vásároltam is EGYEDÜL Andi jóvoltából..Szeretem az esőt!!!!!!!!! :-)

2 megjegyzés:

tollpihü írta...

már megint mennyi jó ötlet!!
aztaaa! három éve költöztetek el?! Abigél már ott született?
szépséges esőmentes(vagy esős? :-)) napot Nektek!

Noémi írta...

Abigél már itt született, ő a családban az egyetlen amerikai állampolgár, Anna másfél éves volt, amikor kijöttünk..(én pedig egy hónap múlva várandós:))
Nektek is nagyon szép napot kívánok!!