Mályvacsiga blogján olvastam ezt a bejegyzést. Nem követtem minden egyes eseményt figyelemmel, felkaptam a fejem viszont azon, hogy Geréb Ági akár 5 év börtönbüntetést is kaphat.
Nem ismerem Őt személyesen.
Anna kórházban született, Magyarországon.
Feledhetetlen élmény volt, hiszen az első gyerekem érkezett a világra, és ugyan "nem így képzeltem el" a szülést,de általában túl tudok lendülni azon, ha a dolgaim másként alakulnak, mint ahogyan elképzeltem előtte. (érdekes volt újraolvasni a születését, mennyi minden alakult át azóta bennem. Kellő idő távlatából, egy otthonszülés után, feldolgozva testileg-lelkileg..)
Azt hiszem, minden helyzet tanulás, tapasztalás, nincs "jó" vagy "rossz" út, nincsenek "jól szülő" vagy "rosszul szülő" nők. Mindenkinek más a jó, mindenki a maga útján menetel. Van, akit a kórházi légkör nyugtat meg, van, akit az otthon biztonsága. Van, aki monitorok nélkül nem hisz a testének, és mérni, számolni akarja a kontrakciókat, van, aki ráhagyja magát egy sodródásra. Egyik út sem jobb, egyik út sem igazabb az egyes ember szempontjából. Soha nem hallottam otthon szülő nőt másokat "győzködni", hogy mindenki kövesse a példáját, és szüljön otthon, mert ez az egyedüli igaz és jó út.
Az otthonszülést viszont lépten- nyomon támadások érik, úgy él a köztudatban az egész, mint egy csapat hisztérikus anya értelmetlen és felelőtlen küzdelme valami megfoghatatlanul veszélyes és érthetetlen dolog iránt. Hogy a statisztikai eredmények mit bizonyítanak, senkit sem érdekel. Hogy kórházban hány százalékkal több gyerek hal meg, az sem. Hogy az otthon szült babák mennyivel nyugodtabbak, kiegyensúlyozottabbak, az anyák mennyivel magabiztosabbak, és igen..kimondom, de mennyivel erőteljesebben élik meg saját nőiségüket, szerepüket a szülésben, senkit sem érdekel..Sokszor hallottam már, hogy mindez értelmetlen cincogás a részemről, álpszichologizálás, belemagyarázás..
Valóban nem tudom észérvekkel megfogalmazni, miben volt más Abigél születése. Miért voltam nyugodtabb itthon, annak ellenére, hogy a szülés előtt 9 nappal megrepedt a burok. Hogy a kórházban maximum 12 órát vártak volna és oxitocinnal beindítják a szülést, kiszedik, kinyomják belőlem a gyerekemet. Nem érzem felelőtlennek magunkat, mert 9 napig vártunk rá. Szívhangot hallgattunk, fertőtlenítettem, hőmérőztem óránként. Nüansznyi apróságokat figyeltünk, amire kórházban még csak ki sem térnek..Éreztem, értettem a jelzéseit, a testemet.
Nem ismerem Geréb Ágit, sosem találkoztam Vele. De ebben a kilenc napban internetes kapcsolatba kerültünk, és végig "ott volt" velem, kérdezett, bátorított, nyugtatott, szurkolt, örült. Nem fogom elfelejteni Neki soha. Az Emberséget, a mellettem állást..még csak azt sem tudta, ki vagyok.
Értem én, miért vannak a támadások ellenük..értem a másik oldalt is..miért kellene mindenkinek otthon szülni? Senkit sem lehet erre "buzdítani", aki nem érez késztetést, mély, belső indíttatást. Vannak orvosi okok is.
De azt nem értem, miért nem dönthet egy nő szabadon, felelőssége teljes tudatában, hol és hogyan szeretné világra hozni a gyermekét..hogyan érzi magát biztonságban, hol érzi magát védettnek. Miért érzem sokszor magam is kényelmetlenül bizonyos társaságokban, amiért otthon szültem, és ezzel rosszallást váltok ki emberekből? Felelőtlennek, tudatlannak, arrogánsnak tartanak, holott senkit sem bántottam, senkire sem akartam ráerőszakolni a véleményemet..senkit sem néztem le azért, mert ő "csak" császármetszéssel szült, vagy epidurális érzéstelenítést kért, mert nem bírja a fájdalmat. Mégis, burkoltan kapok ilyen visszajelzéseket.
Jó lenne elfogadni egymást végre, megismerni a másik fél indokait, elmerülni, lemerülni a részletekben (ez most főként orvosi körökre vonatkozik). Nem kell rálépni erre az útra, csak hagyni, hadd menjenek rajta azok, akik ezt választották. Élni és élni hagyni. De jó lenne..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
4 megjegyzés:
Bizony jó lenne... Szerintem ez ugyanabból fakad, mint a másik, nemrég emlegetett ellentét, miszerint maradjon-e otthon egy anya sokáig a gyerekével, vagy sem.
Én már ott is azt éreztem, és most is azt érzem, hogy nem merjük felnőttnek tekinteni egymást, mi emberek, nem hisszük el, hogy az is kompetens az ügyeiben, aki másként gondolkodik, mint mi. És az állam sem tekinti felnőttnek az állampolgárait, ezért akarja előre gyártott sablonokba kényszeríteni őket. Minket.
Mert ez is, az is, döntés kérdése, és én - bár csodálatosnak éltem meg a kórházi szülésemet, és tudom magamról, hogy csak ott érzem magamat biztonságban, így a második gyerekem is ott fog születni - nem gondolom, hogy mindenkinek ez lenne az üdvözítő út, és nagyon támogatom, hogy ez valóban minden nőnek a legszabadabb döntése lehessen, hogy miként akarja világra hozni a gyermekét. És annyira jó lenne, ha megteremtenék a lehetőséget ahhoz, hogy mindegyik döntést nyugodtan, biztonságban, választhassa bárki.
(És ugyanez a helyzet a másik kérdésben is, bár én úgy tervezem, hogy viszonylag sokáig maradok itthon a gyerekekkel, még nem tudom pontosan hogy, de 3 éves korukig minimum, azért nagyon támogatnám, hogy aki meg másképp szeretné, az tehesse úgy, és legyen olyan lehetőség, amit felelősen, és nyugodtan választhat a gyerekének - ez a lehetőség nem a 30 fős tömegbölcsi lenne... )
Ritkán irigyelek bárkit is, de Téged, meg azt, aki átélte ahogy "utat tör magának a gyermeke", hát azt nagyon. Korábbi bejegyzésednél már kifejtettem az esetem idevágó részét, most nem fogom, de az otthonszülés maga lehet a csoda, és bízom abban, hogy a következő babánál már lesz merszem(az előzmények ellenére is) természethez közelibb környezetben életet adni, tudnom kell hogy képes vagyok rá, képesek vagyunk rá.
Ez a magyar eset meg szeritnem, bár a részleteket csak most fogom elolvasni példátlan. A dulának, és a szülőnek is pont elég fájdalom ami tötént, nem kéne még hatóságilag és a médiában ilyen nagy fennforgást csinálni nekik. Ez a bűn, nem ami akkor egy otthon tragédiája volt, és az lesz örökké.
A legnagyobb baj pedig (vagy mondjak inkább legrandábbat???) szerintem az, hogy mindenki számára nyilvánvaló: itt nem egy esetleges mulasztás miatti (bár információim szerint minimum kérdéses, hogy történt-e egyértelműen, valóban ilyesmi) korrekt, törvényes felelősségre vonás készül. Hanem a "na végre, most megláthatja mindenki, most végre kiirthatjuk ezt az egész bábásdit, hiszen mindenki láthatja, micsoda felelőtlen gyilkosok gyülekezete". Esküszöm, egy szavam sem volna, ha minden halálos kimenetelű orvosi műhiba esetében (tehát a bizonyíthatóan téves, rossz döntések, mulasztások esetében!) hasonló következetes és minuciózus szigorral járnának el. Példákat mindenki tudna sorolni - nem tudom, hány eset van, amikor történt is valami, pláne nem "csak" kártérítés formájában (ami persza évekig, akár évtizedig is húzódó per eredménye volt, nem pár hónapos eljárás - ez önmagában rekord a magyar bírói és egészségügyi tesületben :-/), hanem börtönbüntetés reális fenyegetésével! Pl. amikor pár évvel ezelőtt bizonyíthatóan orvosi hanyagság és felelőtlenség miatt meghalt az az egyébként tökéletesen egészséges kétéves makói kislány - ezt csak azért írtam ide, mert a mai napig kikészülök, ha eszembe jut. Ül valaki azóta az "elkövetők" közül??? hármat lehet találni... Na, ez az igazi bűn ebben az egészben, ez az iszonyatos álszent opportunizmus.
szerintem is az egyik legalapvetőbb probléma , hogy az állam nem tekinti felnőttnek az állampolgárait, sem felelősen dönteni tudó, a maga ügyeiben kompetens egyénnek..
Tilia, a kérdéseden én is rengeteget gondolkodtam..olyan, mintha a kórház egy mindenható, tévedhetetlen lény lenne, és minden, ami ennek a rendszernek ellentmond, egyértelműen hibás és veszélyes lenne. Szánalmas és felháborító, ahogyan rácsapnak az első támadható pontra, ugyanakkor nyilván tisztában vannak mind a körülményekkel, mind pedig azzal, hogy egy ilyen eset pl. kórházban hogyan végződött volna..és ha halálesettel, akkor vajon per lett volna-e belőle..
Szomorú, mert úgy érzem, az emberekhez a médián keresztül csak részigazságok jutnak el, és aki nem mélyed el a témában, abban rengeteg előítélet alakul ki- ami még jobban gyengíti mindazt, amit Ágiék képviselnek.
Megjegyzés küldése