A fény harcosa megosztja másokkal a tudását.
Tudja, hogy aki segít, annak segítenek is, és tovább kell adnia azt, amit tud. Ezért leül a tábortűzhöz, és elmeséli a csatáit.
Egy barátja azt suttogja:
-Miért beszélsz ilyen nyíltan a terveidről? Nem látod, hogy ezzel azt kockáztatod, hogy osztoznod kell másokkal a győzelmeiden?
De a harcos csak mosolyog, és nem felel. Tudja, hogy ha élete végén egy üres Paradicsomba jut, küzdelme nem ért semmit.
A fény harcosa megbízható.
Elkövet néhány hibát, néha fontosabbnak érzi magát, mint amilyen valójában, de soha nem hazudik.
Amikor leül a tábortűz mellé, elkezd beszélgetni a társaival. Tudja, hogy szavai- gondolatainak tanúságaként- bevésődnek az Univerzum emlékezetébe.
És a harcos eltöpreng:
-Minek is beszélek annyit, amikor sokszor magam sem tudom véghezvinni mindazt, amit hirdetek?
A szíve válaszol:
-Ha nyilvánosan hirdeted az eszméidet, törekedned kell rá, hogy az életed is megfeleljen nekik.
Ha a fény harcosa szívből beszél, szavai hatására lassan maga is átalakul.
(Coelho)
(hát, reménykedjünk..:)))
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
6 megjegyzés:
És tényleg. Csak így lehetsz hiteles. Nap mint nap megtapasztalom. Hiába beszélek akármiről, ha az nem tükröződik a tetteimben, akkor mindig kételkedni fognak benne. De amint a tettek igazolják a gondolataimet érzem az erőt amivel a többiek mögém állnak.
milyen igaz... koszonom, hogy szebbe tetted a napomat vele! :)
ez a történet mindennapjaim vitáinak ad értelmet, vagy célt, vagy leginkább reményt. Nagyon szépen köszönöm. Ha nem baj, akkor kiteszem az én blogomra is, persze rád hivatkozva. Tényelg köszönöm
Szia! Nagyon köszönöm a kommentet. Az emilcímem: rossel.ildi@gmail.com. Nagy szeretettel várom a meditációt.
Szia Szilda, hét végém nagyon sűrű lett, vasárnap este bemásolom Neked a megbocsátás-meditációt (kissé hosszú). Köszönöm a türelmedet!
sziasztok! hogy vagy/tok? berendezkedtetek? gyerekek? olyan jó lenne hallani felőletek! ölellek: tollpihe
Megjegyzés küldése