2008. szeptember 4., csütörtök

Egy kis update

Az utobbi napok-hetek amolyan porgos ritmusban zajlottak. Kipakolas, osszepakolas, festes, kipakolas, osszepakolas, kontener erkezik, kipakolas, osszepakolas, zzzzzzzzzzzz..
Nem is tudom, mi a rosszabb, csomagolni, vagy kipakolni a dobozokbol.
Az ember szazszor atragja magaban, mennyire is fontos szamara a materia- es rajon, minel kevesebbel rendelkezik, annal tobb mindene van. Nagyszeruen lehet elni puritanul. 4 hetig borondokbol eltunk, remekul. Most megjott az elso szallitmany, es rajottem, mennyi felesleg csapodott at rajtunk, mennyi sallang. A kovetkezo adag egy honap mulva erkezik, es mar azt sem tudom, minek.
Persze azert a jotekony energiak is sugarozni kezdtek a szobaban, amikor az indian szobrok a helyukre kerultek. Istennok es istenek, a puritansagukban rejlo erovel valami szellemmel toltottek meg az ures teret. A szinesre (indian szineket kevertettem, mogyoro-bordo) pingalt falakon megsimulo hopi viharmadar- ugyan remegett a kezem mikor festettem, de nagyon megszerettem- mindig azt uzeni a falrol, hogy dolgom van es volt az Ujvilagban. Talan lesz is.
Kozben igyekszunk beilleszkedni es szocializalodni magyar hazankban. Nagyon jo erzes, hogy mindenki magyarul beszel- ez persze par evvel ezelott cseppet sem volt meglepo-, ugyanakkor elmem fokozatos elsatnyulasat elem meg nap mint nap, mert gondolkodas nelkul tornek elo belolem a gondolatok es szavak. Erdekes, joval emocionalisabb tud lenni az ember a sajat anyanyelven, mert az idegen nyelvben fokent az agyat hasznalja..nehez nuansznyi erzelmekrol gordulekeny stilusban beszelni.
A lanyok beszedfejlodese es szocialis fejlodese szinte naprol napra valtozik. Egyre tobbet beszelnek, egyre nagyobbra nyilnak, egyre batrabbak es mereszebbek. Nagy kapu dondult ki- a nyelvi kozeg feloldotta az osszes tusket es bezartsagot, ami bennuk volt.
Ugyanakkor kerdes marad bennem, vajon hosszu tavon jo-e, ha ennyire kotodnek..ismerven az edesanyjukat, akiben 3 es fel ev munkaja hozta meg a hontalansag gyumolcset- azaz a befogadas es rahangolodas almajat.
Olyan erdekes, mert egyre inkabb azt erzem, az eletunk sok kis staciobol allo folyam, mindig egy meghatarozott allomas kezdeten megtorpanunk, lassan hozzaidomulunk, magunkeva tesszuk, majd elhagyjuk. A valtozas folyamatosan ott luktet es el, mi pedig (talan mar kimondhatom, hogy egyre nagyobb elvezettel) ugrunk fejest az ismeretlenbe.
Remelem, a vallalkozas oromet, es a valtozasok elotti tisztelegve fejet hajtast, oromot a fajdalomban, feladatot a nehezsegben- ezt valahogy sikerul atadni Nekik. Ha kisse zilalt is az elet korulottunk.:)

4 megjegyzés:

gemelcsi írta...

Hát ezt én is nagyon remélem. Hogy egyszer majd nem fogják a fejemhez vágni, hogy miért is nem ültünk meg egy helyben, miért is jár már negyedikes létére a harmadik iskolájába stb.
Én is teljesen pozitívként élem meg a változást, úgy érzem ezek nélkül a tapasztalások nélkül üres lenne az életem.
Na de van -e jogom ezt a gyerekeimre eröltetni??

Noémi írta...

En nagyon erosen hiszek abban, hogy bennunket "valasztanak", tehat tudatosan valasztottak ezeket a tapasztalatokat mar szuletes elott. Evekig stresszeltem magam azzal, hogy minek teszem ki a gyerekeket a koltozkodessel..ma egyreszt lataom, hogy ezek nelkul nem lennenk azok, akik vagyunk, masreszt fontos tapasztalatokhoz jutottak altala. A valtozasok nehezek, de gyumolcsozoek. Amerikaban megtapasztaltam ennek a szabadsagat- egy olyan orszagban ahol mindenki "jott valahonnan" nagyon szabadok a lelkek..nem biztos, hogy ez rossz!!

gemelcsi írta...

persze, én is így gondolom. Nekem is nagyon fontos a szabadság, a választás lehetősége.
Csak néha attól félek, hogy így igazán gyökereket nem tudok adni a gyerekeknek. Vagy persze az is lehet, hogy így pedig nagyon szerteágazó gyökereket kapnak. De mindenesetre Iringónak már most a vérében van az amit én 20 évesen tapasztaltam meg először. hogy milyen is az mikor két országhoz (nemzethez, néphez nyelvhez- kinek ogy tetszik) tartozik az ember.

Noémi írta...

Azt hiszem, a mi gyerekeinknek sokkal erosebben meg kell tapasztalniuk a gyokertelenseget, mint a mi generacionknak. Valahogy vilagtendeciava kezd valni- es sok esetben nagy elony- most spiritualis szempontbol ertem ezt-..nekem mai napig gond a roghoz kotottsegem, pedig Amerika a 3. hazam volt..A mai gyerekek sokkal tob tapasztalatot szivnak magukba mar a korai eletevektol kezdve, mint mi tettuk, es ez talan igy van rendjen. A vilag szerintem kezd egy jo ertelemben vett nyitottsag fele haladni- ezert orulok igy utolag az ujvilagi tapasztalatoknak, ahol nagyon erosen megtapasztaltam azt, hogy mennyi velekedes, embertipus, vallas, borszin, attitud elhet egyutt harmoniaban. Korabban generaciokkkal ezelott ez elkepzelhetetlen volt szerintem..