Az utobbi napok-hetek amolyan porgos ritmusban zajlottak. Kipakolas, osszepakolas, festes, kipakolas, osszepakolas, kontener erkezik, kipakolas, osszepakolas, zzzzzzzzzzzz..
Nem is tudom, mi a rosszabb, csomagolni, vagy kipakolni a dobozokbol.
Az ember szazszor atragja magaban, mennyire is fontos szamara a materia- es rajon, minel kevesebbel rendelkezik, annal tobb mindene van. Nagyszeruen lehet elni puritanul. 4 hetig borondokbol eltunk, remekul. Most megjott az elso szallitmany, es rajottem, mennyi felesleg csapodott at rajtunk, mennyi sallang. A kovetkezo adag egy honap mulva erkezik, es mar azt sem tudom, minek.
Persze azert a jotekony energiak is sugarozni kezdtek a szobaban, amikor az indian szobrok a helyukre kerultek. Istennok es istenek, a puritansagukban rejlo erovel valami szellemmel toltottek meg az ures teret. A szinesre (indian szineket kevertettem, mogyoro-bordo) pingalt falakon megsimulo hopi viharmadar- ugyan remegett a kezem mikor festettem, de nagyon megszerettem- mindig azt uzeni a falrol, hogy dolgom van es volt az Ujvilagban. Talan lesz is.
Kozben igyekszunk beilleszkedni es szocializalodni magyar hazankban. Nagyon jo erzes, hogy mindenki magyarul beszel- ez persze par evvel ezelott cseppet sem volt meglepo-, ugyanakkor elmem fokozatos elsatnyulasat elem meg nap mint nap, mert gondolkodas nelkul tornek elo belolem a gondolatok es szavak. Erdekes, joval emocionalisabb tud lenni az ember a sajat anyanyelven, mert az idegen nyelvben fokent az agyat hasznalja..nehez nuansznyi erzelmekrol gordulekeny stilusban beszelni.
A lanyok beszedfejlodese es szocialis fejlodese szinte naprol napra valtozik. Egyre tobbet beszelnek, egyre nagyobbra nyilnak, egyre batrabbak es mereszebbek. Nagy kapu dondult ki- a nyelvi kozeg feloldotta az osszes tusket es bezartsagot, ami bennuk volt.
Ugyanakkor kerdes marad bennem, vajon hosszu tavon jo-e, ha ennyire kotodnek..ismerven az edesanyjukat, akiben 3 es fel ev munkaja hozta meg a hontalansag gyumolcset- azaz a befogadas es rahangolodas almajat.
Olyan erdekes, mert egyre inkabb azt erzem, az eletunk sok kis staciobol allo folyam, mindig egy meghatarozott allomas kezdeten megtorpanunk, lassan hozzaidomulunk, magunkeva tesszuk, majd elhagyjuk. A valtozas folyamatosan ott luktet es el, mi pedig (talan mar kimondhatom, hogy egyre nagyobb elvezettel) ugrunk fejest az ismeretlenbe.
Remelem, a vallalkozas oromet, es a valtozasok elotti tisztelegve fejet hajtast, oromot a fajdalomban, feladatot a nehezsegben- ezt valahogy sikerul atadni Nekik. Ha kisse zilalt is az elet korulottunk.:)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
4 megjegyzés:
Hát ezt én is nagyon remélem. Hogy egyszer majd nem fogják a fejemhez vágni, hogy miért is nem ültünk meg egy helyben, miért is jár már negyedikes létére a harmadik iskolájába stb.
Én is teljesen pozitívként élem meg a változást, úgy érzem ezek nélkül a tapasztalások nélkül üres lenne az életem.
Na de van -e jogom ezt a gyerekeimre eröltetni??
En nagyon erosen hiszek abban, hogy bennunket "valasztanak", tehat tudatosan valasztottak ezeket a tapasztalatokat mar szuletes elott. Evekig stresszeltem magam azzal, hogy minek teszem ki a gyerekeket a koltozkodessel..ma egyreszt lataom, hogy ezek nelkul nem lennenk azok, akik vagyunk, masreszt fontos tapasztalatokhoz jutottak altala. A valtozasok nehezek, de gyumolcsozoek. Amerikaban megtapasztaltam ennek a szabadsagat- egy olyan orszagban ahol mindenki "jott valahonnan" nagyon szabadok a lelkek..nem biztos, hogy ez rossz!!
persze, én is így gondolom. Nekem is nagyon fontos a szabadság, a választás lehetősége.
Csak néha attól félek, hogy így igazán gyökereket nem tudok adni a gyerekeknek. Vagy persze az is lehet, hogy így pedig nagyon szerteágazó gyökereket kapnak. De mindenesetre Iringónak már most a vérében van az amit én 20 évesen tapasztaltam meg először. hogy milyen is az mikor két országhoz (nemzethez, néphez nyelvhez- kinek ogy tetszik) tartozik az ember.
Azt hiszem, a mi gyerekeinknek sokkal erosebben meg kell tapasztalniuk a gyokertelenseget, mint a mi generacionknak. Valahogy vilagtendeciava kezd valni- es sok esetben nagy elony- most spiritualis szempontbol ertem ezt-..nekem mai napig gond a roghoz kotottsegem, pedig Amerika a 3. hazam volt..A mai gyerekek sokkal tob tapasztalatot szivnak magukba mar a korai eletevektol kezdve, mint mi tettuk, es ez talan igy van rendjen. A vilag szerintem kezd egy jo ertelemben vett nyitottsag fele haladni- ezert orulok igy utolag az ujvilagi tapasztalatoknak, ahol nagyon erosen megtapasztaltam azt, hogy mennyi velekedes, embertipus, vallas, borszin, attitud elhet egyutt harmoniaban. Korabban generaciokkkal ezelott ez elkepzelhetetlen volt szerintem..
Megjegyzés küldése