2008. szeptember 15., hétfő

Az utóbbi időben..

..nem igazán voltam aktív blogoló. Meglehetősen mozgalmas napjaink vannak, és az írást kissé hanyagoltam (most hazudok, mert ez ebben a formában nem igaz- írtam, de mást, másképp).
Sok elmaradt témaköröm is van, mint például az elementárok, akikről szeretnék egy épkézláb bejegyzést írni, Anna óvodai előmenetele, Abigél (szerintem) "indigósága"..
Ezek a témák egyelőre most porosodnak, vagy érnek, ha úgy tetszik az elmémnek egy kis fiókján, s amikor sikerül leemelni és lefújni róluk a rárakódott port, közzé teszem.
A mai nap leginkább olyan megállós hangulatba kerültem így, estefelé, végigpörgettem az elmúlt időszak történéseit magamban, és rájöttem, mennyi hiábavaló és felesleges problémát generál magának az ember egyszerű, pitiáner dolgokból..szétmorzsolja a gyereked a kenyeret a földön, sorba kell állni valamiért a boltban, esik az eső, nem találtál parkolót csak távolabb, mint tervezted, késtél valahonnan 5 percet és megannyi apróság, ami tulajdonképp egy emberi életben olyan jelentéktelen és semmibe vesző, mi mégis ezeknek a pillanatoknak adjuk az energiáinkat, hagyjuk, hogy hassanak ránk- negatív, bosszantó lehúző erőikkel, ahelyett, hogy lazán fújnánk egyet-kettőt, és örülnénk neki, hogy van kenyér, amit szét lehet morzsolni, van pénzünk, így boltba is mehetünk sorbaállni, mennyire tápláló az eső, mekkorát lehet sétálni, frissülni, fogyni egy parkolói séta alatt is, vagy a késésed talán megtanít Téged, vagy azt, aki várt rád egy sokkal fontosabb dologra, mint az idő..
Fene tudja, mégis olyan sokszor beleőrölődünk ezekbe az abszolút lényegtelen kis harcokba..
..és ha nem ezt tesszük, a környezetünk többnyire felelőtlennek tart, akit nem érdekel a tiszta lakás, az elpocsékolt idő, a lassú pénztáros, a várakozó fél bosszúja..
Jajjajj..hol az igazság?

3 megjegyzés:

Névtelen írta...

"és ha nem ezt tesszük, a környezetünk többnyire felelőtlennek tart, akit nem érdekel a tiszta lakás, az elpocsékolt idő, a lassú pénztáros, a várakozó fél bosszúja.."

Ám ekkor feltehetjük magunknak a kérdést: miért is olyan fontos a környezet véleménye? Az igazság valahol itt rejtőzik..

Mónika

Noémi írta...

Igen, teljesen egyetértek azzal, amit írtál. A "vélemény istene" sokszor nagyon erős bennünk, ezért nem merünk alapvető dolgokban lépni, változni- mert félünk más utakon járni. Aztán, ha a belső szabadságunk már nem bírja tovább, megtesszük- mondjon bármit a környezet..aztán jön a kereszttűz, ami nem csak éget, de old is..
Pattognak a régi köntösök, egyre jobban.

andrea írta...

the truth is in there :)