2008. november 12., szerda

Lélekápoló

Egész életedben kutatsz valaki után, aki megért téged, és elfogad annak, aki vagy.
Végül rátalálsz erre a Valakire- aki mindvégig te vagy.

Richard Bach- A Messiás kézikönyve

No, igen. A szeretetet nem másoktól kell elvárnunk, hanem nekünk kellene adnunk először. Ezért elhatároztam magamban, hogy minimum ennyit megteszek minden nap a magam és a mások örömére:

1. Rámosolygok az emberekre, és kedvesen beszélek hozzájuk, meghallgatom őket, és megértem a nyelvüket. Ha valaki mogorva vagy kedvetlen, akkor is..nem veszem át a rosszkedvét, de adok neki abból az örömből, ami bennem van.

2. Nem állítok többé olyat, hogy Magyarországon mindenki panaszkodik és rosszkedvű, és depressziós. Teszek érte, hogy ne így legyen, legalább annyival, hogy én mosolygok, és bizakodó vagyok.

3. Nem idegesítem fel magam a gyerekeim hisztijei miatt, ha kellő derűvel állok hozzá, talán a feszültség is abbamarad.

4. Nem azon fogok keseregni, hogy mi az, ami nincs, hanem annak örülni, ami van, és annak, ami volt, megőrizni a szívemben.

5. Nem azokat az embereket fogom keresni, akik vidámak, és énekelnek, hanem én kezdek el vidám lenni és énekelni.

..és a többi jön magától.

3 megjegyzés:

Névtelen írta...

ámen :)

Andi írta...

Noémi, te eddig is ilyen voltál! Sose felejtem el a borsóleveseidet :-)

Noémi írta...

:-)) Ez jólesett, Andi, nagyon köszönöm!!