2008. november 25., kedd

Kahlil Gibran- A Próféta

„Amikor a szeretet int felétek, kövessétek őt,
jól lehet minden útja nehéz és meredek.
És mikor szárnyai átölelnek, engedjétek át neki magatokat,
jól lehet a belsejében rejlő kardok sebet ejthetnek rajtatok.
És amikor szól hozzátok, higgyetek szavának,
jól lehet hangja összetörheti álmaitokat, miként az északi szél pusztává sepri a kertet.
Mert amiként a szeretet koronával ékesít, azonképpen fog keresztre feszíteni is.
Amiként a növekedésteket segíti elő, azonképpen nyeseget is.
Amiként felszárnyal magasságotokba, és megsimogatja leggyengébb ágaitokat,
azonképpen száll le gyökereitekhez is, megrendíti őket a fölhöz való kapaszkodásban.
Mint a gabona kalászait, úgy gyűjt be benneteket magának.
Kicsépel benneteket, hogy mezítelenné váljatok.
Megrostál benneteket, hogy megszabadítson a pelyvától.
Fehérre őröl benneteket.
Megkeleszt benneteket, míg képlékennyé nem lesztek;
és aztán szent tüzére vet benneteket,
hogy szent kenyérré legyetek Isten szent lakomáján.”

3 megjegyzés:

Névtelen írta...

na, én még nem jöttem ki a sütőből, de asszem, már majdnem kész vagyok

Noémi írta...

Igen, az hiszem, már majdnem ropogósra sültél..Engem még max.csak dagasztanak..
Neked került fel ez az idézet..:) Akkor ráharaptál :)

Etus írta...

Szia Noemi!

Ugy eltuntel... mi van veletek? Hogy telt a karacsonyotok? gyerekek?? Hianyoztok... :(