Elkezdtem írni egy családi blogot. Valahogy "kinőtte magát", és lett belőle egy amolyan utazásos-elmélkedős katyvasz..Megszerettem, de hiányzott belőle valami. Főként a különleges pillanatokról szól- de az élet nem csupán a csúcsokon zajlik, hanem sokkal alsóbb szinteken is. Konyhában, gyerekszobában, játszótéren.
Talán ez a legfontosabb terep, mert a csúcson mindenki jól érzi magát..
A hétköznapi élet sok mindenre tanít, és a gyerekek jó tanítómesterek. Ezt a tanítást kapom nap mint nap tőlük, néha könnyebben viselem, néha nehezebben..Ha könnyebb, én adok, ha nehezebb, én kapok..a türelem gyakorlását, a megállás képességét, a lemondás nehézségét, a várakozás feladatát.
Nem hiszem, hogy bármi újat tudok mondani a nap alatt ebben a blogban..de szerettem volna, ha van a lányoknak egy külön kis birodalma, ahová mindazokat a képeket és gondolatokat gyűjtöm, amelyek hozzájuk kapcsolnak.
Azt hiszem, minden emberben több belső birodalom létezik. Egy nőben kétségkívül az egyik az anyai. S mivel új élet van a kezében, valahogyan a Föld is a kezében van..rajtunk áll tehát, hogyan bocsátjuk útjukra Őket..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése