A héten meglehetősen nehéz időszakban voltunk, én és a lányok.
Nem igazán tudtam, hogy lépjek át mindezen, elkezdtem ezen is azon is gondolkodni.
Amikor elharapóznak, szétfolynak, tombolnak az érzelmek, az egyszerre tűz és víz. Víz, mert megállíthatatlanul hömpölyög (ezért képviseli az érzelmi pólust pl. a vizes festés), tűz, mert emészt. A víz viszont eloltja a tüzet-okoskodtam magamban, és segít a felszabaduló érzelmeket egy lágyabb irányba terelni.
Oké, akkor menjünk vízpartra- gondoltam, és így is tettünk..
S láss csodát, fél óra biciklizés után egy erdei patakban fürödve lenyugodtak a kedélyek, elszálltak a démonok, mi pedig ott maradtunk vizes cipőben, sárosan a patak partján és vigyorogtunk.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
4 megjegyzés:
Látod Noémi igazi önpszihomókus vagy. Nálam is mindig ez vált/válik be. El otthonról, lehetôleg a természetbe.Már csak egy hét.
Az elözô bejegyzéshez meg annyit, hogy bizony hiányozni fogtok.
olvaslak, csak olvaslak. én azért örülök titkon, hogy közelebb leszel majd (önzőség.. talán..)
egyszer volt eddig részem erdei patakban fürdeni, elmondhatalan érzés visszagondolni rá..
http://www.deezer.com/track/838806
a címe: kitartani...holnapig
:))))))))
kösziiiiii:))))))
Megjegyzés küldése